A Kúria az alapvető jogok biztosának indítványa nyomán eltörölte a fővárosi hajléktalanrendelet egyes pontjait. A döntés értelmében nem lehet kitiltani mindenhonnan a hajléktalanokat pusztán azért, mert az önkormányzatoknak így tetszene.
A budapesti aluljárókban, valamint az önkormányzatok által kijelölt zónákban továbbra is “tiltott” tevékenység a hajléktalanság, és mint olyan, közmunkával, pénzbírsággal és végső soron elzárással büntetendő – olvasható a Város mindenkiért (AVM) csoport honlapján. Eddig összesen közel 200 ember ellen indítottak eljárást csak azért, mert az utcán kényszerül élni.
Mi a mostani döntés jelentősége?
“A Kúriának sajnos nem volt nagy mozgástere, mivel a hajléktalan emberek hatósági üldözésének lehetősége bekerült az Alaptörvénybe – magyarázza Misetics Bálint, az AVM akivistája. – Azonban fontos elvi megállapításokat tett a Kúria azzal kapcsolatban, hogy ha már bizonyos területeken büntethető a közterületi hajléktalanság, akkor ezt csak ott lehessen jogszerűen tiltani, ahol »a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek« védelme a tiltást valóban indokolja. A parkolás zónái nem alkalmasak ilyen területek jogszerű kijelölésére.” Az aktivista szerint ez azért nagyon fontos lépés, mert a kerületek eddig gyakran különösebb indoklás nélkül jelölgettek ki tiltott területeket.
Amikor a hajléktalankérdés szóba kerül, sokféle reakcióval találkozik az ember, ezek közül a legtöbb hemzseg az előítéletektől. Mondjuk ki álszentség nélkül, hogy többnyire zavaró a hajléktalan ember jelenléte a tömegközlekedési eszközökön vagy az aluljárókban. Ódzkodunk sokáig egy helyen tartózkodni velük. De amikor azt követeljük a városvezetéstől, hogy tiltsa meg, oldja meg, mindegy, hogy hogyan, csak tüntesse el ezeket az embereket a szemünk elől, akkor belegondolunk abba, hogy pontosan mit is követelünk? És abba, hogy milyen áron? Jobb lesz bárkinek attól, ha kiűzik a hajléktalan embereket a város szélére? Vagy ha bezárással fenyegetik őket csak azért, mert nem mennek be a szállóra? A hajléktalanság nem bűncselekmény, hanem szociális kérdés. Hogyan is lenne bűnös az, aki például önhibáján kívül az utcára kerül? A hajléktalan embereket védő szervezetek nem győzik eleget hangsúlyozni, hogy a szállók mára zsúfolásig megteltek, sőt legtöbbször 100 százalékos kapacitás felett működnek. És ez csak az egyik fele a történetnek; sokan veszélyben érzik magukat és féltik a (még megmaradt) ingóságaikat is. Nekünk, jobb sorsban élőknek nem emberhez méltó körülményeket kellene követelnünk a helyett, hogy önző módon pusztán csak arra gondolunk: mindegy, csak ne legyenek szem előtt?
Üldözés helyett megoldás kell
“A hajléktalan emberekkel együtt érző, velük szolidáris, értük aggódóknak és a közterek állapota, tisztasága és szépsége miatt aggódó embereknek egyaránt az az érdekük, hogy a büntető intézkedések és a hajléktalanok tömegszállásokba zsúfolása helyett az állam a jelenség strukturális gyökereit kezelje érdemi szociális lakáspolitikával – mondja Misetics Bálint. – Mert lehet egyik térről a másikra, vagy egyik kerületből a másikba üldözni a hajléktalanokat, de ettől nem lesznek kevesebben az utcán. Ahogy attól sem, ha több a túlzsúfolt, élősködőktől fertőzött szálló. Attól lesznek kevesebben az utcán, ha több embernek lesz hol laknia, ehhez pedig szociális bérlakásokra, lakásfenntartási támogatásra, tisztességes bérekre és nyugdíjakra van szükség.”
Jelenleg körülbelül 10 ezer hajléktalan él a fővárosban, közülük 2-3 ezren a telet is az utcán töltik. Az üresen álló bérlakások száma ennek a sokszorosa. Csak reménykedni lehet abban, hogy egyszer majd a városvezetés összefog a civilekkel, és végre a kezét nyújtja azok felé, akik egyedül nem tudnak visszakeveredni abba az életbe, ami egyszer már nekik is megadatott.
