“Kalasnyikov a vállamon, álmom a vértanúhalál” – Miért lesz terrorista egy nő?

“Helló, nővérem! 17 éves vagyok, és nagyon szeretnék Szíriába menni. Az egyetlen akadály a családom. Fogalmuk sincs arról, hogy csatlakozni akarok az ISIS-hez. Nagyon szeretnék menni, de hogyan? Eljöjjek anélkül, hogy szólok? Te mit tettél?” – kérdezi egy kétségbeesett lány az ISIS-ben szolgáló brit terrorista nőt, aki blogjában osztogatja a tanácsokat. Ebben az esetben például azt: jöjjön el anélkül, hogy szólna – ő is ugyanezt tette. Elmondja azt is, mit hozzanak magukkal a jelentkezők (meleg ruhát minden mennyiségben és sminkcuccot), és mit ne (kávét és teát). Emellett az oldalán vannak még a Koránból vett részletek, vallási előírások, saját, inspirálónak szánt gondolatai a harcosokról, fotók egy Kalasnyikovról és nutellás palacsintáról.

Nem ez az egyetlen, az Iszlám Állam fanatikusai által működtetett kedvcsináló oldal: hol bombákkal teleaggatott, levágott fejjel pózolva láthatóak a nők, hol főzőcskéznek és kávéznak. A szélsőséges erőszak és a mindennapi élet kombinációja sokakat megragad. Az ISIS erőteljesen nyomul a közösségi médiában, hogy a szervezet nyújtotta élet, a szent háború, a dzsihád idealizált képét mutassa, és akiket behálóztak, annak segítenek az utazás megszervezésében. A toborzás 21. századi technikával működik, de a nőkre vonatkozó előírások 7. századiak.

“Lehet ott jó hajszárítót és hajvasalót szerezni?” “Az iszlám harcosoknál számít a szépség, ha nősülésről van szó?”

Mégis kik tesznek fel ilyen kérdéseket?

Azok a kamaszlányok és fiatal nők, akiket elkábít a terroristaromantika. Akik elsősorban nem a vért látják, hanem azt a naiv, álromantikus képet, amelyben erős, hívő, nemes célért küzdő férjet kapnak, otthont az “igaz” Iszlám Államban, és lehetőséget arra, hogy életüket Allah szolgálatának szenteljék. A szakértők és publicisták véleménye eltér abban, hogy félrevezetett fiatal nőkről, vagy elszánt, döntésük súlyával tisztában lévő felnőttekről van szó. Amikor a világ dermedten nézte, ahogyan lefejezik az amerikai, brit és francia túszokat, voltak nők, akik örömujjongásban törtek ki, győzelmet ünnepeltek, és még több vért ígértek. “Én akarok lenni az első brit nő, aki megöl egy brit vagy amerikai terroristát” – írta egyikük.

Samra Kesinovic és Sabina Selimovic, a két osztrák lány akik még áprilisban szöktek meg otthonról

Nincsenek pontos adatok arról, hány nő csatlakozott az Iszlám Állam dzsihádistáihoz. Becslések vannak csak: eddig körülbelül 50-60 brit nő utazott Szíriába Törökországon keresztül az IS-be, ahol rajtuk kívül amerikai, osztrák, francia, holland, kanadai, norvég és svéd nők is vannak. Egy letartóztatott harcos szerint az amerikaiak között kétszer annyian vannak a nők. Időnként sikerül közülük egyet-egyet még útközben elfogni, ahogyan október végén három amerikai lányt kaptak el, és a párizsi reptéren is letartóztattak egy 16 éves lányt, aki Szíriába akart szökni.
Nők korábban is vettek részt háborúkban – ha nem is harcoltak, de titkosszolgálatokban, kórházakban, az élelmiszer-ellátásban és a segélyezésben dolgoztak.

Egyre fontosabb lett a nők szerepe az ISIS-ben

Kezdetben az ISIS távol tartotta magától a nőket, legfeljebb pénzgyűjtésre, a férfiak bátorítására és toborzására tartották őket. A fundamentalista államban a nemek közötti viselkedést szigorúan szabályozzák, és korlátozzák a nők részvételét. Azonban ahogyan egyre jobban terjeszkedik az ISIS, úgy lett a nők szerepe egyre fontosabb. Már két, csak nőkből álló brigád van, az al-Khansaa és az Umm al-Rayan. Nem a harcvonalon, hanem a városokban működnek egyfajta erkölcsrendészetként: ellenőrzik, hogy a nők helyesen viselkednek-e, viselik-e a tetőtől talpig testüket fedő nikábot, az ellenőrzőpontokon, razziákon megmotozzák a velük azonos neműeket. Az ISIS-nek azért is kellenek nők, hogy meg tudják közelíteni a többi nőt: beszélgessenek, elfogadtassák a a civil lakossággal az ISIS ellenőrzését, és tagokat toborozzanak közülük.

“Én akarok lenni az első brit nő, aki megöl egy brit vagy amerikai terroristát”

De leginkább azért kellenek, hogy szüljenek.

Ellentmondásnak tűnhet, miért vállalja egy szabad nyugati államban felnőtt lány, hogy alávetettségben éljen. A szalafiták, vagyis az iszlám radikális, fundamentalista irányzatát követők számára tilos a zene, a tévé vagy a születésnap ünneplése. Teljesen el kell fátyolozni magukat, mert a női arc “awrah”, vagyis tökéletlen, meztelen, szégyentelen. Mindenben engedelmeskedniük kell a férfiaknak.

De számukra éppen az a felszabadító, hogy Szíriába mehetnek. Azért akarnak elszökni a nyugati ország rabságából, mert valami hiányzik nekik. Dr. Katherine Brown, a londoni King’s College szakértője szerint a magyarázat az, hogy az ISIS-be jelentkező nők a nyugati államok kudarcaként élik meg, hogy fiatal muszlimokként nem találnak értelmet és célt, ahogyan a helyüket sem a többségi társadalomban. A nyugati társadalmak hiányosságairól beszélnek, kritizálják az iszlám vallásgyakorlással kapcsolatos korlátozásokat (például a burkaviselés tilalma) és a politikai rendszereket. Egy Szíriában élő holland nő azt mondta, “mindig a sária szerint akart élni” – erre Európában sosem lesz lehetősége. Miközben buzgón idézik a Koránt, valójában felszínesek az ismereteik a vallásról és az oly gyakran emlegetett sáriáról. Sokuk nem is csak vallásos elkötelezettségből vállalja az utat, hanem kalandvágyból, expedícióként. Támadásoknak vannak kitéve egész nap, a repülők folyamatosan bombáznak.

“Sztetoszkóp a nyakamon, kalasnyikov a vállamon – legnagyobb álmom a vértanúhalál” – mondja egy Malajziából érkezett orvosnő.

A terrorista harcosok oldalain nők hada kínálja fel magát feleségnek. Az ISIS önmagát a nők védelmezőjének, és nem elnyomójának tartja. A dzsihádisták toborzáskor a férfiak becsületére apellálnak azzal, hogy a nők megerőszakolását bosszulják meg – az, hogy ők maguk nőket rabolnak el, erőszakolnak meg és tartanak otthonuk fogságában, ami miatt több megbecstelenített nő követett már el öngyilkosságot, az ISIS tagjainak fejében simán megfér egymással.

Az ISIS-be készülő nők számára a legkomolyabb akadályt a családjuk jelenti; hogy az ő ellenállásukat megtörjék, és ha nem sikerül, megszökjenek. “Az első telefonhívás a legnehezebb, amikor hallod, hogy sírnak és könyörögnek, mint az őrült, hogy gyere vissza” – üzeni a terroristanő a már említett 17 évesnek. Nem mintha számítana nekik, hogy másoknak mi fáj.