Igen, valószínűleg nem járt volna így a hatgyerekes Krisztina, ha márkaszervizbe viszi a kocsiját. Ha lett volna kétszer annyi pénze az autó javíttatására, lehet, meg is teszi. Mert tudjuk, hogy garanciát csak ezek a szervizek vállalnak, de azt is tudjuk, hogy itt az árak is egészen mások.
Jóhiszeműség vagy pech, mindenesetre Krisztina története nem éppen mindennapi. “Édesapám egy ismerőse ajánlotta a szerelőt, aki jól és olcsón dolgozik. Ez utóbbit azért, mert nincs saját műhelye, egy garázsban szereli a kocsikat. Eljött hozzánk, elvitte az autót, és abban maradtunk, egy hét múlva jelentkezik.” Közben kiderült, hogy az egyik alkatrészt most nagyon jutányos áron tudja a férfi beszerezni, ezért elment Krisztinához, hogy elkérje rá a pénzt.
“14 ezret kért, én meg adtam neki 20 ezret, hogy a végén majd elszámolunk. De a szerelő nem jelentkezett a megbeszélt napon. Akkor még felvette a telefont, és mondta, hogy a lakk nem száradt meg az autón, de péntekre hozza. Hát nem hozta. Azóta hiába próbáljuk elérni, nem veszi fel a telefont. Elmentünk abba a garázsba, ahol állítólag szerel, de senki nem volt ott. Végül feljelentettem a rendőrségen. Kiderült, hogy a férfi büntetett előéletű.”
Krisztina sok jóra nem számít. Nem tudja, hogy összetört-e a kocsija, darabokban már rég eladta-e az állítólagos szerelő, vagy csak elrontott rajta valamit, és emiatt nem jelentkezik. Egy biztos: ő ezzel már csak veszíthet.
Utólag már mindig könnyű okosnak lenni. De ha ismerőshöz visszük az autót, nem szoktunk átvételi elismervényt kapni, igaz, kérni sem. És igen, valószínűleg kevésbé gyanús az a hely, ahol sok kocsit szerelnek, mint egy kis garázs, amit nem is láttunk. De most őszintén, ti mit tettetek volna a helyében?
