Mindig volt, van és lesz. Nem új keletű a dolog, ezt mindenki tudja. Mi, emberek vagyunk azok, akik az idők kezdetén elrontottuk az egészet, és ma már annyira természetesnek vesszük, hogy nehéz kiiktatni, sőt szerintem lehetetlen. Mert mindig akad olyan (bár ne lenne igazam), aki ad és aki elfogad. Nővér vagyok, és nem vak. Valószínű, ha megfelelő bér járna, de nem… lehet, hogy akkor sem… Mert ez olyan szokás a magyaroknál, mint lecsóban a paprika. Rosszul érezzük magunkat, ha nem adhatunk… Sajnos.
De miért érzik úgy az emberek, hogy adni kell?
Alapvetően a gondolkodásmódot kellene megváltoztatni. Mindenkiét. Azét, aki adja, és azét, aki elfogadja. Érdekes, de egy magánklinikán miért nem jut eszünkbe adni? Mert tudjuk, kifizetjük árát, mint a tejét a boltban. Megszabják az árakat, amit sajnos csak bizonyos réteg tud “megvenni” , ezért persze luxust kap. Nem kell várni, mindenki kedves, kellemes a környezet. Az ott dolgozók nem egy közkórház bértáblájának megfelelő borítékkal mennek haza… Ezt fizetjük meg. (Mert gyakran ugyanaz az orvos van ott is, mint a közkórházban.)
Miért hála(?)pénz? Mert azt gondolják az emberek, ha a kevéske kis pénzüket odaadják (ami így is töredéke a fizetős klinika árának), akkor talán ők is megfelelő ellátásban részesülnek, talán egy kis pluszt is kapnak: nem kell várni, kellemes szobában feküdhetnek, vagy egyedi műtéti megoldást találnak az esetükre, netalán új, mindenre ható gyógyszerrel gyógyulhatnak stb.
A teljes cikket az Ápolónő blogon találod!
