Csak semmi izgalom, vagy mantrázhatnánk a rogyásig ismételt angol mondást is, hogy keep calm and carry on, de azért mégiscsak felbolydult az EU népe a brit miniszterelnök, David Cameron bejelentésére, amelyből kitetszett: nem sokat ad a vendégszeretetre, neki bizony elege van a bevándorlókból.
Mit kíván a brit kormány?
- Azokat az EU-bevándorlókat, akik munka nélkül érkeznek Nagy-Britanniába, és az érkezésük utáni első hat hónapban nem találnak állást, toloncolják vissza hazájukba, ha egyébként saját legális forrásaikból nem tudják fenntartani magukat.
- A külföldi EU-munkavállalók az elhelyezkedésük első négy évében ne legyenek jogosultak szinte semmiféle bérkiegészítő jóléti juttatásra, például adókedvezményekre vagy szociális célú lakástámogatásra. Többek között például többé ne vehessenek fel családi pótlékot olyan gyerekek után, akik nem Nagy-Britanniában élnek.
Mindezt azért, hogy az az EU-állampolgár, akinek akár a brit minimálbérért is megéri áttelepülni, ne járjon annyira jól anyagilag, mint most. A londoni Open Europe kutatóintézet elemzése szerint egy lengyel munkavállaló hetente átlagosan 176,27 fonttal (68 ezer forinttal) keres többet, mint otthon. Ha megvonják az alkalmazottaknak járó brit szociális kedvezményeket, ez 82,50 fontra, vagyis a felére csökkenne. A bevándorlást magát számszerűen nem korlátoznák. Akinek így is van kedve Nagy-Britaniában munkát vállalni, csak tessék.
Mit gondol erről egy kint élő magyar?
Szűcs Hajni, a pénzügyi szférában dolgozó, világjáró magyar lány új otthona Anglia. Egy multinál dolgozik, együtt él angol barátjával. A bőrén érzi, mit jelent külföldinek lenni, és nem rejti véka alá a véleményét.
“Kezdjük ott, hogy nem akartam Angliába jönni. Azt láttam otthonról, hogy telt ház van. Sok magyar, lengyel, cseh van itt, akiknek jó része a szociális segély miatt érkezett ide, és itt maradtak. Vannak olyanok, akik a végzettségükhöz »nem méltó« munkát elvállalva élnek itt, mert még mindig több pénzt kapnak ezért a munkáért, mint otthon a szakmájukban. És hiába drágább Anglia, a gatyaszíj összehúzásával igenis félre lehet tenni.
Nem szendvicsgyárosnak jöttem ki, és nem is a vakvilágba, nyelvtudás nélkül, hogy »majd lesz valahogy«. Éltem külföldön, tudom, hogy nincs kolbászból a kerítés sehol sem. Nem a szociális juttatásért jöttem ki. Egyszerűen arról van szó, hogy itt könnyebb félretenni. Bevallom, én is éreztem nem egyszer, hogy például az olasz kolléganőmmel kedvesebbek az ingatlanosok, mint velem. Neki sorolják az olasz éttermeket a környéken, nekem meg fintorogva annyi mondanak, hogy ahhoz képest, hogy magyar vagyok, meglepően jó az angolom. Sajnos ezt a lengyel kollégáim is meg tudják erősíteni, hogy pár lengyel, cseh és magyar megalapozta a »hírünket«, de azért zömében az emberek individuumként kezelnek minket, nem általánosítanak.
A munkáltatóm, egy multicég, részletes tájékoztatót adott arról, hogy EU munkavállalóként milyen jogaim és kötelezettségeim vannak. A múlt heti Cameron-beszéd felkavarta az állóvizet rendesen. Egyrészt igazat adok neki, ezt a helyzetet kezelni kell, de nem országszinten, hanem EU-szinten. Aki ezt nem látja, vagy tagadja, az nem ebben az Európában él. Aki nem képzett eléggé, nem akar dolgozni, csak támogatásért jön ide – vagy akárhová –, azt ne legyen köteles egy angol vagy helyi adófizető eltartani. És most lehet támadni, hogy könnyen beszélek, mert nekem milyen jó, mert van munkám. Igen, de én ezért megdolgoztam, itt is és otthon is.
Azt, hogy az EU-ból bevándorlók 4 évig ne kapjanak támogatást, nem tartom korrektnek. Szerintem valamilyen meghatározott munkában töltött időt kellene meghatározni. Például ha valaki dolgozik másfél éve, és van egy átmeneti időszak az életében, türelmi időt kellene hagyni, míg talál valami mást. Ennek a 4 évnek azért sem örülök, mert a párom – aki angol – és én úgy 4 éven belül tervezünk már családot is. Nem tudni, hogy ilyen esetben fogok-e kapni olyan támogatást, mint egy angol kismama. Mivel ez még csak tervezet, gondolom a részleteket később tudjuk meg.”
Kégl Ágnes Londonban élő újságíró hozzáteszi: “ezek a változtatások csak akkor lépnek életbe, ha Cameront újraválasztják, és ő át tudja verni az EU-n az elképzeléseit. Jelenleg erre kevés esélyt látok, de ha bevezetnék, az nagyban megnehezítené a leendő bevándorlók helyzetét. Fontos, hogy nem lesz visszamenőleges a törvény, vagyis ha életbe is lép, nem lesz érvényes arra, aki már itt van”.
Nem sétagalopp a londoni munkaA Daily Express napilapnál dolgozó Ágnes szerint “ha valaki beszél angolul, eltökélt, dolgos, alázatos, és van (sok) tartaléka, az simán talál munkát fél éven belül, de fontos, hogy eleinte nem szabad válogatósnak lenni. Londonban például aranyszabály, hogy ha Londonban akarsz munkát, vállald el az elsőt, amit ajánlanak, így lesz időd keresgélni, és nem halsz éhen”. Nemrég külföldön élő magyar munkavállalók meséltek a tapasztalataikról egy rendezvényen. Erről szóló cikkünket itt találjátok |
És mit gondol erről egy brit?
A Guardian napilap szerint azt, hogy David Cameron képzeletében olyan bevándorlók élnek, akik keresztül-kasul bejárják a kontinenst, csak hogy megtalálják, hol fizetnek legtöbbet a semmittevésükért. Holott a bevándorlók sokkal kisebb arányban támaszkodnak szociális juttatásokra, mint azt a miniszterelnök hiszi. És sokkal inkább bátor, vállalkozó szellemű emberekről van szó, semmint naplopókról. Elvégre ki hagyja hátra a családját és országát csak azért, hogy külföldön vakargathassa a hasát egy rozzant nappali még rozzantabb kanapéján?
És különben is, Mr. Cameron: mennyire tesz jót az országimázsnak, ha idegengyűlölőnek, előítéletesnek, szűk látókörűnek, intoleránsnak és rasszistának mutatkoznak? Mit árul el az országról, ha így bánik az idegenekkel? Miért csak a pénzről beszél, és nem veszi észre, kik dolgoznak meg ezért? Ha az ország virágzik, miért állítják be olyannak, mint amit a vég fenyeget? Akkor a fellendülés nem igaz, vagy csak a nyereségen nem akar osztozkodni a polgárokkal?
Ezeket nem én kérdezem, hanem a britek. Bár mi is örülnénk, ha választ kapnánk rá. Thank you!
