Felvételi: gyerekek és szülők versenye a stresszel?

Arról, hogy jó-e itthon a jelenlegi felvételi rendszer, erősen megoszlanak a vélemények. Valaki szerint így már negyedikes vagy hatodikos korban vége van a gyerekkornak, hiszen a legjobbak megpróbálnak bekerülni a nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumokba, és a felvételire meglehetősen sokat kell készülni. Annak is, aki kitűnő tanuló. Mások szerint sok gyereknek jót tesz a versenyhelyzet. Az biztos, hogy mint oly sokszor, most is a szülőkön van a világ szeme, hiszen ha ők nem idegeskednek, akkor a gyerek sem csinál a felvételiből különösebb ügyet. A szülők viszont általában stresszelnek. 

“A felkészülés alatt jobban izgult”

Kinga egy kifejezetten erős általános iskola negyedikes osztályába jár, ahol magától értetődő, hogy a legjobbak jövőre nyolcosztályos gimnáziumban folytatják a tanulmányaikat. Az osztály fele a békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumba adta be a jelentkezését, ami tavaly az összesített rangsorban a 8. legjobb középiskola volt. Kingáék is ezt írták be első helyre, de van egy másik nyolcosztályos gimnázium is a listán.

Anyukája szerint Kinga viszonylag könnyen vette a szombati akadályt. “A felkészülés alatt sokkal jobban izgult. Úgy két-három hete volt nála egy mélypont, akkor azonnal lazítottunk a napirendjén, pedig előtte is mindig igyekeztünk elég időt hagyni a pihenésre, a felhőtlen kikapcsolódásra. Ő is és mi is nagyon szerettük volna, ha sikerül bejutni már most egy erős gimnáziumba. Jónak tartom, hogy nyolc osztályra elnyújtva tanulnak mindent, és a fiamon, aki odajár, azt látom, hogy elképesztően összekovácsolja a gyerekközösségeket is a nyolc év. Kingának az volt minden vágya, hogy bekerüljön a Veresbe. Részben azért, mert ott tanul a bátyja, sok mindent hallott a suliról, ami tetszett neki.

A felvételin mindenki nagyon kedves volt a gyerekekhez, egyedül az volt furcsa, hogy mindössze nyolc gyereket tettek egy terembe, és azokat, akik ugyanabból az osztályból mentek, automatikusan más osztályokba osztották be. Először a magyart írták meg. Utána látszott, hogy mennyire felszabadult az összes gyerek. Nem győztek egymáshoz rohangálni, egyeztetni, hogy kinek mi sikerült a legjobban. A matekra kevesebb izgalommal mentek be. Délután, amikor kitették a feladatokat, végigfutottuk őket, de a számolásba nem kezdtünk bele. Kinga a matekot érezte könnyebbnek, biztos, hogy 40 pont felett lesz, ami már reményeink szerint elég lehet ahhoz, behívják a szóbelire. Ez utóbbira már nem készülünk különösebben, amúgy is egyetértek azokkal, akik szerint ez a korosztály sokkal kommunikatívabb, mint a 14 évesek.”

“Általában a szülők tartják élet-halál kérdésnek”

Nóra kislánya a “Radnótiba” felvételizett. Mivel − hasonlóan a Veres Péterhez − szintén egy elitgimnáziumról van szó, azt gondoltuk, hogy ha valahol, hát ott bizonyosan mindenki idegeskedett a felvételi miatt. De nem, a most negyedikes Lili legalábbis könnyen vette az akadályt. “Az alig két hónapos húga miatt sajnos nem tudtam Lilit elkísérni, de úgy éreztem, hogy ez nem is tragédia, mert a két legjobb barátnőjével járt a gimnázium saját felvételi előkészítőjébe, és szombaton is velük ment − meséli Nóra. – Lili amúgy sem az az idegeskedő alkat. Mindössze annyit tudtam kihúzni belőle, amikor hazajött, hogy »tök jó a forró csoki a Radnótiban, sőt tejcsokis verzióban is lehetett kapni, amúgy pedig minden rendben ment«.

Mi úgy fogtuk fel az egészet, hogy nagyon örülünk, ha sikerül, de ha nem, az sem tragédia, legalább Lili nyert egy kis tapasztalatot, ráadásul most is jó suliba jár. Ugyanakkor sok más szülőn látom, hogy tényleg nagyon élet-halál kérdésnek tartják a felvételit. A gyerekeken is ez érződött. Rengeteg külön feladatot csináltak otthon, szinte állandóan nyomás alatt voltak a család részéről. A mi lányunk azért nem volt feszült, mert mi is megőriztük a nyugalmunkat.

Ami az eredményt illeti, Lili szerint jól sikerült, úgy érezte, minden kérdésre tudta a választ, remélhetőleg behívják a szóbelire is. A tanárokat az előkészítőről már ismerte, ott is, a felvételin is nagyon kedvesek és bátorítóak voltak. Lili mindössze azt nehezményezte, hogy a legjobb barátnőjétől külön terembe osztották be.”

Ellentétben Kinga anyukájával, Nóra azt mondja, náluk az osztályban nemhogy elvárás nem volt, nem is nagyon volt téma a felvételi vizsga. Sem a szülőin, sem külön nem került szóba a kérdés, még azokkal kapcsolatban sem, akik végig kitűnő tanulók voltak.

“Remegett keze-lába az idegességtől”

Móni nagylánya 14 éves, most még egy harmadik kerületi általános iskola diákja. A jelentkezési lapján az első helyen egy negyedik kerületi, átlagosnak nevezhető gimnázium szerepel. A központi írásbelit mégis a harmadik kerületben írta, ennek az oka egyszerű volt: itt írták a legjobb barátok is. “10 órakor kezdődött a vizsga, de Verát már 8 órakor ki kellett tennem a környéken, ahol a barátaival találkozott −  idézi fel Móni. – Izgult nagyon, remegett keze-lába, de talán ez érthető, hiszen ez volt az első komoly megmérettetése. Mi nem mehettünk be, ezt külön jelezte az iskola. A felvételizőket az ott lévő diákok vették a szárnyaik alá. Mi otthon drukkoltunk, de nem bántuk, egy 14 éves gyerekkel valahol ez már így természetes.”

Móni szerint Vera jó eséllyel  felvételizhetett. Egyébként sem bízták a véletlenre. “Az egész múlt évünk a továbbtanulásról szólt. Kérdezgettük Verát arról, hogy mi az, amit szeretne, és mi az, amit biztos, hogy nem. Vera négyes tanuló, humán beállítottságú, ezért döntöttünk egy »sima« négyosztályos gimnázium mellett. Az általános iskola szervezett egy tanfolyamot, de járt külön tanárhoz is, sőt az apjával mi is letöltöttünk teszteket, hogy lássuk, meg tudja-e oldani időre a feladatokat. Szerintem nagy hiba lett volna, ha nem íratjuk be a tanfolyamra, több olyan kitűnő gyerekről hallottam, akinek e miatt nem sikerült a vizsga. Aznap a vizsga után rögtön kiszámoltuk, hogy hány pontot érhetett el, összesen 75 százalékra tippelünk.”

Móni azt mondja, örülnek, hogy a vizsga írásbeli részén túl vannak. “Tagadhatatlan, hogy mi is nagyon izgultunk. Minden szülő izgul, az is, aki nem vallja be. Persze ha szóba került otthon a felvételi, mindig igyekeztem Verát biztatni, elmondtam neki, hogy tudom, képes rá, hogy jól teljesítsen, még ha az időre elvégzett feladatokkal eleinte hadilábon is állt. Hogy van-e tétje? Igen. Szakmát egyelőre nem tudott választani, szerintünk egy átlagos gimnázium sikeres elvégzése plusz négy év haladékot jelent a döntéshez. Az első helyen megjelölt gimin belül két tagozatot is beírtunk, és van egy második, sőt egy harmadik szakközépiskola is a listán. Elvileg lehetséges, hogy mindhárom helyre behívják szóbelizni, ha így lesz, akkor a biztonság kedvéért mindhárom iskolába el is megy. A szóbelin már elvileg csak beszélgetnek vele, ettől függetlenül az is nagy kihívás lesz.”