Iskolázatlan, hajléktalan, bűnöző, nem akar változtatni, sovány, rühes, heges az injekciók miatt. Szakállas, büdös, alkoholista, munkakerülő, önhibájából jutott oda, ahova, elmebeteg, ellenséges. Alkoholista, lusta, műveletlen, másra sem jó, mint hogy az utcát takarítsa. Ezek a többségi társadalomban élő sztereotípiák a – sorrendben – drogfüggőkről, fedél nélkül élőkről és a közmunkásokról. A lakással, jövedelemmel, esetleg autóval rendelkező – egyszóval: gazdag – magyarok közt régi hagyomány, hogy ha meglátnak egy náluk elesettebbet, látatlanul-hallatlanul “kitalálják” a történetét. “Nem csoda, csak rá kell nézni.” “Ha nagyon dolgozni akarna, találna valamit, nekem ne mondja senki, hogy nem.” És így tovább.
A helyzet azonban az, hogy – bármilyen jó érzés is hinni abban, hogy nagy igazságok tudói vagyunk – fogalmunk sincs, mi történt. Minden szerencsétlen sorsú embernek megvan a maga története rossz döntésekkel, haraggal, kétségbeeséssel, csalással és megcsalással – szóval csupa olyannal, ami a “többségieknek” is ismerős. Most pedig el is mondják őket, mi pedig hallgathatunk, kérdezhetünk és főleg tanulhatunk egymástól. A Kazinczy Élő Könyvtár civil szervezői összegyűjtötték azokat a hajléktalanokat, (ex)drogfüggőket és közmunkásokat, akik szívesen mesélnek – többük maga is aktivista, nem jön zavarba, ha idegenek előtt kell kitárulkozni.
A könyvtár szombaton nyitott ki egy napra a Szimpla Kertben. Elmentünk, regisztráltunk és nekiálltunk kölcsönözni, ahogy egy igazi könyvtárban szokás. A könyvek pedig álltak rendelkezésre, nem szépítették a történetüket, nem hagytak ki semmit, csak hagyták, hogy olvassuk őket. Nem szeretnénk elrontani az élményt – tessék figyelni, mikor lesz a következő, és beiratkozni. Úgyhogy csak megmutatjuk, akiket találtunk, és bemutatjuk őket egy-két mondattal.
Károly – a rendszer csapdájában
Három tanult szakmával és 35 évnyi munkatapasztalattal a háta mögött képtelen munkát találni, mert túl közel van a nyugdíjazáshoz. A kora miatt már közmunkásként sem alkalmazzák, de a nyugdíjhoz még túl fiatal.
Zoli, a világutazó
Beutazta a fél világot, végigjárta a világ egyetemeit. Mindig a vesztesek és a kirekesztettek oldalán állt. Azt mondták neki, jöjjön haza, mert jó lesz. Nem lett.
Zabagép, a fapados
Pécsről Angliába ment szerencsét próbálni, de ott csak hajléktalan lett. Később szerencsésen vállalkozást indított. Hazajött a pénzével, hogy megmentse lányát. Ő meggyógyult, de Zabagép itt is hajléktalanná vált. Fapadon él és repülőjegyre gyűjt, hogy folytathassa a vállalkozását Angliában.
Robin Hood, az erdei kunyhólakó
Vidéki munkanélküli volt, a fővárosba menekült. Munkát itt sem talált, hát kunyhót épített a kispesti Sherwoodban. Tíz éve küzd a dózerolás ellen. Hat éve aktivista.
Józsi
Egy közmunkás fizetéséből, tehát kb. 50 000 forintból él két másik emberrel egy áram, víz és fűtés nélküli kis lakásban. Nem tudja, hogy éli túl.
Vaksi, az eredi sátorlakó
Vidéken vállalkozott, de nem jött össze és elvált. Hajléktalan lett. Hol erdőben, hol éjjeli menedékhelyen lakik. Egy éve megvakult, járandóságot azóta sem kap. Három éve aktivista.
Robi
Függő. 12 éves korában kezdett töltőgázt szívni, de már előtte is függött valamitől. Egy éve és három hónapja nem fogyasztott sem illegális, sem legális drogot. Rizikóterápiára jár: látássérült, de sziklát mászik.
Timi – jókislányból keménydrogos
Hét évig ópiumteát ivott és ópiumkivonatot szúrt. “A függőség sokoldalú – mondja. – Több formában jelenik meg, és mindig észre kell vennem, ha felüti a fejét. A legfontosabb, hogy drog nélkül éljek és szabad legyek. Mindig igazat kell mondanom magamnak, teljesen őszintén kell bánnom magammal, bár ez nehéz dolog néha.” 18 éve tiszta.
Jules, a szobabérlő
Az alkohol tönkretette minden kapcsolatát. Szombaton volt 7497 napja, hogy kijózanodott, de másnap hajléktalan lett. 16 évig élt átmeneti szállókon. Volt miniszteri tanácsadó. Egy iskolai érzékenyítő programot koordinál.
Csurika, az utcalapterjesztő
Fiatalon szenet lapátolt. Bántalmazó férje elől fiával a fővárosba, egy híd alá menekült. Élt anyaotthonban és ágybérletben. Hat éve aktivista.
Rita
“Hosszú, kemény, két politikai rendszeren át húzódó drogos karrier az enyém. A saját felépülésemen keresztül bemutatom a múlt és a jelen szociális hálójának, egészségügyi rendszerének különbségeit, beszélek a mélypontokról, a mérföldkövekről és arról, hogy végül mi motivált, hogy az életet válasszam. Mit tanultam magamról, illetve a betegségemről? Elmesélem.”
Marcsi, a nem együttműködő
Nincs jövedelme. Józsival és még egy emberrel él egy háztartásban abból a bizonyos 50 000 forintból. Az átláthatatlan és igazságtalan magyar bürokrácia áldozatának tartja magát. Regisztrációját törölték a közmunkás-adatbázisból, mert betegség miatt nem tudott elmenni egy megbeszélésre a munkaügyi hivatalba. Nem lehet tehát még közmunkás sem és álláskeresési járadékot sem kap.
Ica
Közmunkás a Főkertnél. Abból a pénzből és egy nyugdíjból tartanak fent egy lakást ketten. Terület-karbantartó tanfolyamra jár, ahol szerinte fölösleges dolgokat tanul. Nem tudja, a képzés után lesz-e munkája. Folyamatos bizonytalanságban tartják.
