Jancsi az etetőszékben ül, és egy sajtos aprósüteményt majszol elgondolkodva. Egyszer csak okosan rám néz, és így szól:
– A rágó nem ennivaló.
Tovább rágcsál és morfondírozik, aztán újra megszólal:
– A rágó… – itt egy kis hatásszünetet tart – rágnivaló.
Jancsi nagyon precíz. Szereti az ilyen kis apró különbségtételeket.
Érdekes, hogy a bátyjára, Misire ez egyáltalán nem jellemző. Ő nagyban gondolkodik, millió években, nem bajlódik a részletekkel. A múltkor, amikor Jancsi nagyon helytelen módon sajnos köpködni kezdett az asztalnál, Misi büszkén, de a tényszerű adatokra nyilvánvalóan fittyet hányva kijelentette:
– 100 millió éve nem köpködtem!
Vagy a napokban vendégség volt nálunk például, amin elég sokan voltak. Misi másnap lelkesen felemlegette, hogy van egy másik Juli is, mint akit eddig ismert.
– Milyen Juli? – kérdeztem vissza, mert nem jutott eszembe hirtelen, hogy kit hívtak Julinak a vendégek közül.
Misi elgondolkodott, hogy hogyan is azonosítsa be nekem a Julit, akire gondol.
– Hát, akinek az anyukája felnőtt volt, de ő gyerek – mondta végül.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebből rájöttem, kiről van szó, tehát végül is jól magyarázta el, de azért precíznek nem nevezném ezt a személyleírást. Jancsi ezzel szemben nagyon ügyel a részletekre. Tudja, hogy az ördög azokban lakik.
– Jancsi, ne nyomkodd a sütőt! – szóltam rá a múltkor, mert Jancsi nagyon szereti a háztartási készülékeket átprogramozni.
– Nem nyomkodom – mondta Jancsi. – Csak izélgetem.
De még ezt is überelte a rózsaszín kakaós pohár esete.
– Jancsi – kérdeztem tőle egyik reggel –, melyik pohárba kéred a kakaót?
– Ebbe! – mutatott rá Jancsi a rózsaszín gyerekpohárra.
– A rózsaszínbe? – kérdeztem vissza.
– Nem! – mondta Jancsi. – Nem a rózsaszínbe, hanem a rózsaszínba.
Erre a fordulatra igazán nem számítottam. Hogy a kétéves kisfiam a vegyes hangrendű összetett szavak helyes toldalékolásáról nyit velem vitát. Mondom, Jancsi precíz. Van egy új cicánk, aki az Igor névre hallgat, egy kis fekete kandúr, akit Jancsi nagyon szeret.
– Mosakszik a cica – mondta a múltkor izgatottan, amikor a cica valóban mosakodott. Aztán hozzátette:
– Nagyon aranyos a cica. Nem buta.
Az utóbbi időben a megállapításaihoz ilyen kis lábjegyzeteket fűz, hogy minél kevesebb teret engedjen a félreértésnek. Jancsi precizitásának egyetlen kerékkötője, hogy zsenge korából adódóan még nem artikulál annyira tisztán. Ebből aztán néha származnak érdekes párbeszédek. Például egyik nap magához kaparintotta Misi karácsonyra kapott gyurmáját, és azt mondta:
– Kompótot akarok csinálni.
– Kompótot csinálsz, Jancsi? – kérdeztem.
– Nem kompótot. Kompótot! – mondta Jancsi.
– Gombócot?
– Igen! Kompótot! Nem kompótot, hanem kompótot.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
