Mennyire figyeled itthon a belpolitikai eseményeket?
Egyáltalán nem figyelem, a politika hazugság. Nem akarok egyik vagy másik oldalhoz csatlakozni, és beállni ebbe a számháborúzásba.
Értem, de a francia események után elég nehéz bevándorlóként nem foglalkozni ezzel. Akkor, amikor Magyarország miniszterelnöke azt mondja, hogy a hazájukat gazdasági okokból otthagyóknak Magyarország nem tud menedéket nyújtani, kérdés, hogy lehet ezt a témát figyelmen kívül hagyni.
Minden kultúrában, minden népben vannak jó és rossz emberek. Nem hiszem, hogy itt kifejezetten a muszlimokról volt szó. Ami ott történt, az szörnyűség. Egyrészt mert egy vallás nevében követték ezt el, és mert emberek haltak meg. Ők kihasználták ezt a vallást. Nekem most dupla, sőt tripla feladatom van: muszlimként meg kell mutatnom, hogy nem az vagyok, akik azt elkövették. Ez azért is szörnyű, mert mi, iráni emberek nagyon vendégszerető emberek vagyunk, szeretjük a békét. Nem lenne szabad azokat, akik gyilkolnak, velünk összekeverni.
Találkoztál mégis olyannal, aki ezt összekeverte?
Volt egy olyan ismerősöm, aki ez után olyanokat mondott, hogy a “ti vallásotok”, meg “hogy tehetitek ezt”. Kérdeztem tőle, miért pont nekem mondja? Mi közöm van nekem ahhoz, hogy valaki valami szörnyűséget csinált a vallás nevében? Az a fontos, hogy emberek maradjunk. Legyen az kínai, muszlim vagy európai, legyen az bármilyen bevándorló, egyformán sír, ha szomorú, egyformán tetszik nekik egy jó illat. Alapból mindenki egyforma. Nálunk kendőben járnak a nők, itt kicsit szabadosabbak. Ezen kívül nincs különbség.
Neked sikerült a perzsa kultúrádat megtartani itt nálunk úgy, hogy közben a magyar részévé is váltál kicsit?
Igen, szerintem ez kölcsönösen működik: én megtisztelem Magyarországot azzal, hogy elfogadom a dolgokat, a magyar emberek pedig megtisztelnek engem azzal, hogy elfogadnak. Olyan, mint a visszhang: ha azt kiabálom, hogy rossz vagyok, ezt is fogom visszahallani. De nem ezt kiabálom. Én nagyon nyitott vagyok, és ha én így állok az emberekhez, ezt is kapom vissza.
Mióta élsz Magyarországon?
Lassan tizenkét éve. Tanulni jöttem ide.
Pont ide? Innen általában inkább elmennek az emberek.
Igen, eredetileg Angliába szerettem volna menni a nyelv miatt, de nem kaptam vízumot. Azért is választottam Magyarországot, mert nagyon biztonságos. Egy idő után már nem is akartam továbbmenni. Nagyon jól érzem magam. Lehet, hogy gazdaságilag nem jó minden, de ahogy Petőfi Sándor is mondja, “Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem”. Szerintem is ez a legfontosabb.
Nocsak. Kedveled Petőfi Sándort?
Nagyon, meg Ady Endrét is. Őt akkor ismertem meg, amikor az Ady Endre utcában laktam. Olvastam a verseit, szeretem, de azért nehéz szöveg.
Mekkora az itteni iráni közösség?
Szerintem négyezren vagyunk már, főként diákok. Akik úgy jönnek, mint én, csak hát a magyar nyelv nem nagyon egyszerű. A Műszaki Egyetemen én is angolul tanultam. Bár nagyon kedvesek a magyar emberek, és próbáltak megérteni, azért az elején én csak igent és nemet mondtam.
De hát teljesen jól beszéled a magyart! Úgy hallottam, hogy stand-uposként még a Showderben is felléptél. Ahhoz azért kell egy nyelvet beszélni, hogy poénkodni is tudjál.
Igen, de én amúgy is mindig a vicceken keresztül tesztelem az embereket. Aki tud nevetni, az rossz ember nem lehet.
Miből élsz itt?
33 éves vagyok, még van másfél évem hátra az egyetemből, utána mérnök leszek. Mindig is az volt a tervem, de az egyetem drága, ki kell fizetni, meg az albérlet is, szóval a vendéglátásban dolgozom. Most épp egy kávézóban, előtte egy gíroszosnál.
Mennyire tartod a vallásod?
Hiszem az Istent, a vallásomat nem én választottam. Akinek az apja muszlim, az muszlimként születik. Nem tartok be minden előírást, de jó az én vallásom.
Ha külföldivel találkozunk, szeretjük megkérdezni, milyennek látnak minket, magyarokat. Ezért ezt sajnos én sem hagyhatom ki.
Harmadik nap voltam itt, egy bankot kerestem. Nem tudtam, merre van, megállítottam egy futót, aki eljött velem a bankba, sőt meg is nyomta nekem a gombot, majd továbbfutott. Én csak néztem. Édesapám mindig azt mondta, ha valaki segítséget kér, ne mondj neki nemet, mert lehet, te vagy az utolsó lehetősége. Én ezt tanultam meg itt. Az emberek nagyon segítőkészek és befogadóak.
Jó ezt hallani, sokszor pont az ellenkezőjét mondják rólunk.
Kik? A magyar nép egy nagyon boldog nép!
Sokan: külföldiek vagy magyarok. De nem akarom neked most ezt bebizonyítani, örülök, ha jól érzed magad, és ha jókat gondolsz rólunk.
Nyolc éve vendéglátózom. Azt látom, hogy ha bármilyen faviccet mondok, annak is örülnek, nagyon hálásak az emberek. Soha nem csinálhatod ezt meg Németországban. Nem találkoztam olyannal, akár bankigazgató, akár diák vagy idős, aki ne örült volna annak, ha megnevettetem. Szerintem mindenkinek jár a boldogság.
Azon gondolkodom, te vagy-e ennyire optimista, vagy tényleg csak jó dolgok történtek veled, mióta itt élsz.
Én biztosan optimista vagyok, de komolyan mondom, velem semmi rossz nem történt itt. Kedvesek az emberek, elfogadnak, befogadnak. Nem volt részem verekedésben vagy beszólásban.
Lettek itt barátaid?
Hogyne.
A családod nem hiányzik? Vagy gyakran mész Teheránba?
Három nővérem van meg a szüleim, akik Iránban élnek. Ritkán látom őket, három- vagy négyévente. Beszélünk, voltak már ők itt nálam látogatóba. De az az igazság, hogy jobban érzem magam itt, mint ott. Teheránban tizennégymillióan élnek, ahhoz képest Budapest nagyon nyugalmas. Amikor itt voltak, ők is látták ezt, örülnek, hogy biztonságos helyen élek.
Olvasol magyarul?
Az elején a Borsot olvastam, az nagyon egyszerű volt. Nehezek voltak magyarul ezek az ékezetes csodák. De most először perzsául szoktam, utána magyarul. Persze a nagyon irodalmi magyart nem értem.
És milyen nyelven álmodsz?
Ó, hát ez vicces. Sokat szoktam magyarul. Amikor évekkel ezelőtt az akkori barátnőm mellett ébredtem, és el voltam késve, akkor rögtön magyarul kezdtem káromkodni. Az egykori angoltanárom mondta, hogy onnantól tudsz egy nyelvet jól, ha azon a nyelven álmodsz. Hát nekem ez van magyarul. Ez is mutatja, hogy itt vagyok itthon.