Az a fránya nyelv, az tehet mindenről. Az EMMI-ben és háttérintézményeiben dolgozók e-mailben tudhatták meg, melyek a nemkívánatos szavak – a VS.hu információi szerint többoldalas a lista. A sajtóosztály szerint azért szükséges kivenni a szóhasználatból bizonyos szavakat, hogy a kommunikáció “egységes” legyen. Vagyis ezentúl nemkívánatos egymás között, illetve a kedvezményezettekkel – értsd: a minisztérium által kezelt uniós pályázatok nyerteseivel – használni olyan teljesen megszokott köznyelvi, ám negatív dolgokra utaló szavakat, mint szegény, szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység – helyettük a rászoruló és rászorultság javallott. Már nem hangzik olyan nyomasztóan, ugye?
Nem úszták meg az olyan semlegesnek tűnő szavak sem, mint az esélyegyenlőség, az ápoló, a gondozó, amelyekkel ki tudja, mi lehet a probléma. Annak, hogy a fogyatékos helyett a fogyatékkal élőt kell használni, csak örülni tudunk, bár jóérzésű ember legalább nyilvánosan odafigyelt arra, hogy ne sértsen meg embereket. A rokkant és a terhes szót is kivonták a forgalomból: ezután a várandós és a mozgáskorlátozott az elfogadott. Focirajongók pedig felejtsék el a stadionozást, helyette barátkozzanak a fedett sportlétesítmény szófordulattal. A zsírszegény szóra pedig mondjon mindenki azt, amit akar, a nyelvzsonglőrködés létező műfaj. Az EMMI sajtóosztálya egyébként el is ismerte a levél létezését.
Eljátszottunk a gondolattal, mi történne akkor, ha irodalmi művek, filmek vagy közmondások frontján is alkalmaznánk a tárca iránymutatását.
Posztumusz átírjuk a versekcímet:
- Rászoruló Zsuzsi a táborozáskor
- Aki rászoruló, az a legrászorulóbb
A szólásokon is lenne mit barkácsolni:
- Szegény ember vízzel főz.
- Szegény, mint a templom egere.
- Szegénységi bizonyítvány állít ki magáról.
- A szegény ember nem csak böjtben koplal.
- A szegénység nem szégyen.
Ha a könyvtárakra, kiadókra, archívumokra és gyakorlatilag mindenki másra vonatkozna ez a szabály, akkor a következő EMMI-kompatibilis címekkel találkozhatnánk.
