Oscar 2015: Köszönet Patricia Arquette-nek, hogy felrobbantotta a netet

Nincs is jobb, mint arra ébredni egy esős hétfői reggelen: újabb bizonyságot szereztünk arról, hogy valaki ismét tett azért, hogy a világ legalább egy kicsit jobb hely legyen. Szerencsére – igaz, ismeretlenül – nap mint nap ezrek teszik ugyanezt, de őket nem figyelik kamerák. A Sráckorban nyújtott alakításáért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjjal jutalmazott Patricia Arquette tegnap esti szereplését viszont igen. Miután az összevissza hajtogatott A4-es papírról elsorolta azokat, akiknek hálás a győzelemért, beleértve az alapítványában dolgozó lelkes önkénteseket és szakembereket, “a hőseit”, a nőknek járó egyenlő bérezés mellett állt ki.

“Itt az ideje, hogy a nőknek egyenlő bérek és jogok járjanak az Egyesült Államokban” – aminek hallatán Meryl Streep és Jennifer Lopez nemcsak a bőréből ugrott ki, de a székéből is. Meryl Streep pedig – Arquette és a világ bevallása szerint – “istennő, és a színésznők egyik védőszentje”.

A nemek közötti egyenlő bérezés kényes téma Hollywoodban, az Egyesült Államokban – és a világban mindenhol. A Sony kiszivárogtatott e-mailjei szerint a színészek és színésznők gázsija jelentősen eltér – a nők akkor is kevesebbet kapnak, ha férfi társaikhoz hasonlóan tehetségesek, népszerűek, és van már Oscar-díjuk.

A színfalak mögött sem ért véget a lelkesítő kampány. Patricia Arquette elfogadhatatlannak tartja, hogy egy nő minél több gyereket vállal, annál nagyobb az esélye, hogy elszegényedik. Ezenkívül alkotmánymódosítást sürgetett – “amikor az alkotmány létrejött, nem gondoltak a nőkre”, hogy véget vessenek a nemek közötti diszkriminációnak, különben “semmi nem fog változni”. A sajtószobában fergeteges sikert aratott. “Itt az idő, hogy minden amerikai nő, minden férfi, aki szereti őket, minden meleg és színes bőrű, akiknek küzdöttünk jogaiért, most értünk küzdjenek”.

Ez utóbbiért pedig kapott hideget-meleget az interneten. Sokan azt róják fel neki, hogy gazdag fehér bőrű nőként könyörög azoknak segítségért, akik sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint ő. Az Egyesült Államokban a fehér nők többet keresnek, mint az etnikai kisebbségek. A Twitteren tucatjával jelentek meg az alábbiakhoz hasonló bejegyzések:

• “A gondolat, hogy a melegek és színes bőrűek küzdelme már elég figyelmet kapott… uff. Igenis, hölgyem. Azért gratulálok az Oscarjához. Maga tehetséges.”
• “A leszbikusoknak és színes bőrű nőknek ezek szerint tényleg be kellene már vetniük magukat, hogy a fehér bőrű heteró nők jogaiért küzdjenek.”

Amit nem értek. Patricia Arquette azt mondta, hogy megbocsáthatatlan, hogy a hírességek körbeutazzák a Földet, hogy egyenlő jogokról prédikáljanak, miközben otthon nők, melegek és színes bőrűek küzdenek azért, hogy egyenlő jogaik lehessenek. Ha már valamin felháborodnak, legalább hallgassák végig, amit kifogásolnak.

Másrészt nem értem, miért baj, ha történetesen egy fehér bőrű nő teszi szóvá az igazságtalanságot. A megkülönböztetett csoportoknak sokszor az a legnagyobb problémájuk, hogy nem figyelnek rájuk, hogy nem hallják meg a hangjukat. Most valaki, aki valóban privilegizált helyzetben van, aki ahelyett, hogy csak süttetné magát Honoluluban, tesz is az afrikai és ázsiai szegényekért, hallatta a hangját, és az a baj. Nem inkább akkor lenne baj, ha hallgatna, mert úgyis milliókat keres, minek foglalkozzon más gondjával? Az Egyesült Államokban több mint 40 millióan nézik az Oscar-díjátadót, világszerte meg milliárdan. Kell ennél jobb alkalom?

Továbbá nem értem a kritikusoknak azt a gyerekes versengését, hogy kinek a baja nagyobb. Egyrészt nem is arról van szó, hogy a melegek és színes bőrűek küzdelmével ne foglalkozzon senki, mert olyan jó dolguk van, hanem hogy ideje lenne odafigyelni egy másik problémára – ami nem mellesleg minden nő problémája, heteróé, leszbikusé, transzneműé, színes bőrűé. Mindenki fontos és mindenki egyenlő joga a fontos. Értelmetlen és nevetséges, ha egymást cincálják azok, akiknek össze kell fogniuk, amikor ezt az energiát és időt éppen a küzdelemre is fordíthatnák. Egy siket riportalanyom jut az eszembe, aki félig viccesen megjegyezte, milyen röhejes, amikor egy fogyatékosok jogairól szóló beszélgetésen előbb-utóbb azon vitatkoznak, kinek a fogyatékossága jobb.

Amúgy pedig nehéz Arquette-et utálni, aki a 12 évig tartó forgatás alatt egyszer sem plasztikáztatott, mert számára fontosabb volt, hogy élethűen formálja meg a gyermekét egyedül nevelő, ambiciózus nőt. A díjkiosztón viselt ruháját a legjobb barátnője tervezte, és manikűröshöz sem ment el, mert helyette inkább adományokat gyűjtött a fejlődő országok tiszta vizet és higiénikus szennyvízelvezetést biztosító alapítványának.

Patricia Arquette a Sráckorban

“Többek vagyunk egy ruhafogasnál”

Az estnek más hősnői is voltak. Reese Witherspoon, akit legjobb színésznő kategóriában jelöltek indította az AskHerMore kezdeményezést, amelynek lényege, hogy az újságírók értelmesebb kérdéseket is feltegyenek, mint azt, hogy milyen márkájú ruhát viselnek, vagy mennyi ideig tartott elkészülni a sminkkel és frizurával. Reese Witherspoon, akihez több híresség csatlakozott, azt nyilatkozta szabad fordításban, hogy többek vagyunk egy ruhafogasnál.

Ez mintha elment volna egyes riporterek füle mellett, akiket a legjobb női mellékszereplő díjára jelölt Emma Stone szépsége annyira elkápráztatott, hogy más nem is jutott az eszükbe. “Gyönyörű, mint mindig” – mondta egyikük Stone-nak, aki udvariasan annyit válaszolt, hogy “Ó, köszönöm. Más nem is számít”. Egy másik arról faggatta, hogy milyen spa-kezelésen vett részt a díjkiosztó előtt. Stone úgy replikázott, hogy nem volt ideje ilyesmire, mert éppen a Kabaré Sally Bowlesát játszotta a Broadway-n. Reese Witherspoonnak ugyanezt a kérdést tették fel, aki – miután egy film forgatásáról érkezett, amelynek nem mellékesen producere is – azt a választ adta, hogy “Sofía Vergarával birkóztam”.

A szintén Oscar-jelölt Laura Dernt “cuki ékszeréért” dicsérték meg. Elmondta a kedves kérdezőnek, hogy ezzel egy tüdőrákellenes kampányt támogat.

Most már csak azt kellene elérni a nemek közötti béregyenlőség, a melegek és színes bőrűek egyenlő jogai mellett, hogy a színésznőkről szóló interjúk ne úgy kezdődjenek, hogy milyen márkájú méregdrága kasmírpulóvert viselt, és milyen szépen simult formás lábára a mit tudom én milyen márkájú, földi halandó számára megfizethetetlen fekete nadrág.