A Star Trek-őrületből teljesen kimaradtam, a Spock parancsnokot alakító Leonard Nimoyt más szerepeiben csodáltam, de a The Full Body Project című képsorozata, amit a Mai Manó Ház blogján találtam, sajnos haláláig ismeretlen volt számomra. Ez a posztumusz felfedezés nemcsak azt mutatja, milyen izgalmas életet élnek a csillagok a kameráktól távol, hanem hogy milyen fontos szerepet játszanak a társadalmat foglalkoztató kérdésekkel kapcsolatos tudatformálásban.
Nimoy 13 évesen kezdett fényképezni, kezdetben a családját és barátait fotózta, a képeket a bostoni lakás fürdőszobájában hívta elő. Egyetemi tanulmányait Robert Heineken vezetése alatt az UCLA fotográfiai szakán végezte. Munkáit neves kiállítóterekben is bemutatták már, a kétezres évek közepén jelent meg első fotóalbuma, Shekhina címmel, melyet azóta két másik könyv is követett.
Évekig dolgozott profi modellekkel, akik mindig egy bizonyos testtípusból, az éppen aktuálisan szépnek gondolt kategóriából kerültek ki. “De a képek nem róluk szóltak. Ők csak egy témát, sztorit illusztráltak, amelyet a nézők felé akartam közvetíteni” – írta Nimoy művészi nyilatkozatában, melyet a The Full Body Project képeihez fűzött.
galéria
Megnézem
Összes kép (8)
galéria
Leonard Nimoy, a női test csodálója
Leonard Nimoy, a női test csodálója
1/8
Kik ezek a nők? Miért szerepelnek ezeken a képeken? Miről szól az életük? Mi a véleményük magukról? Ezek a kérdések merültek fel bennem, amikor a sorozat képeit végignéztem.
2/8
A sorozatomban látható nőket a „kövérek felszabadulása” érdekli. Színházban, a filmiparban és az üzleti életben dolgoznak – és együtt adják elő a „Nagysegg-revü” című paródiát. A felöltözöttség és a meztelenség jellegét, illetve mértékét a hely és a közönség határozza meg az előadásaikon, amelyek köre a születésnapi gyerekzsúroktól a legénybúcsúztatókig terjed.
3/8
Azt akartam, hogy ezek a képek inkább róluk szóljanak. Ezek a fotók az egyéniségük képét sugározzák. És olyan képet, amely a saját történetükből ered, nem pedig az enyémből.
4/8
Erős önérzettel rendelkeznek. Az egyiküknek antropológiai diplomája van, és szerinte a szexuális és a szépségideált mindig az adott kultúra határozza meg – mivel ezek az ideálok nem általánosak vagy állandóak, hanem hely és idő függvényében változnak és ingadoznak.
5/8
Ők azt mondják nekünk, hogy nagyon sok ember szenved attól, hogy a testük, amelyben élnek, nem olyan, mint amilyen a divatmagazinokban látható.
6/8
Miután az először tervezett kompozíciókat megvalósítottam, megkértem őket, hogy tegyenek fel valamilyen zenét, amit magukkal hoztak. Gyorsan reagáltak a ritmusokra, és szabadon táncoltak körbe a térben. Egyértelmű volt, hogy jól érzik magukat egymással ebben a helyzetben.
7/8
A képekkel kapcsolatban jelzőket hallok. Időnként azt is, hogy „szépek”, de mégis más értelemben. Megjegyzéseket hallok, amelyek kérdésekhez vezetnek. A kérdések viszont a szépségről, a társadalmi elfogadottságról, a plasztikai sebészetről, a kultúránkról és az egészségünkről szóló vitákhoz vezetnek.
8/8
A képeken látható nők büszkén viselik saját testüket. Tisztelik magukat, és remélem, hogy ezt a képeim mások felé is közvetítik.
