Nemrég volt nőnap, Magyarországon a közösségi médiában a nők fizikai és verbális bántalmazása volt a fő téma. Ez lenne a női sors minálunk?
Azt hiszem, nem. Egy különös és korábban soha nem tapasztalt helyzetet élünk meg a férfi és a nő viszonyában. Az élet igazán fontos területein a nők kezdik átvenni a vezetést. Amerikában, Európában, Mexikó vagy Brazília nagyvárosaiban a nők egyre több területen előzik meg a férfiakat. Jobban teljesítenek az iskolában, a munkahelyen, a családban. Rettentően izgalmas a gondolat, ezért illik megjegyeznem, hogy ezt elsőként Hanna Rosin könyvében olvastam. Lenyűgöző ez a kulturális változás, és ennek jeleit látjuk már Budapesten is. Igaz, a magyar vidék eléggé lemaradt, itt változatlanul a macsó mentalitás az uralkodó. Ennek ellenére szerintem már kijelenthető, hogy 2000 éven keresztül a férfi volt a falkavezér, de ez az időszak véget ért. A kérdés csak az, hogy ez egy múló jelenség, vagy egy új világ kezdete.
Mitől emelkednek így fel a nők?
A változás régen elkezdődött, csak az elmúlt 20 évben rettenetesen felgyorsult. A nagyanyámnak még nem volt választójoga. Anyáink még nem jártak egyetemre. Ma pedig Amerikában két diplomás férfire már három diplomás nő jut, és a doktori hallgatók 62 százaléka nő. Most először fordul elő, hogy a munkaerőpiacon több a nő, mint a férfi. Először tapasztaljuk azt is, hogy városi környezetben a fiatal nők többet keresnek, mint a fiatal férfiak. Az elmúlt években 8 millió – döntően termeléshez köthető – munkahely szűnt meg Amerikában, és az esetek 80 százalékában férfiakat rúgtak ki. A növekvő új típusú gazdaságnak, a szolgáltató szektornak viszont inkább nőkre van szüksége. Részint ez az oka annak, hogy a gazdaságban, üzletben a nők ma már sikeresebbek, mint a férfiak.
És mi a helyzet a női vezetőkkel, vállalkozókkal?
Amerikában ma már a cégek 40 százaléka női tulajdonban van. Kínában is a vállalkozók 40 százaléka nő. A sikeres kínai üzletasszonyok körében az új státuszszimbólum a tűzpiros Ferrari. Szóval egymás után dőlnek le az ismert klisék. Ilyen az is, hogy az üzlethez, a pénzhez, a befektetéshez inkább a férfi ért. Nincs így, ezért a magyar nőknek is érdemes újragondolniuk a helyzetet. Nemrég százezer portfóliót elemeztek, és kiderült, hogy a nők befektetései 15 százalékkal többet hoznak, mint a férfiakéi. Úgy gondolják, hogy azért, mert a nők megfontoltabban kockáztatnak, és hosszabb időtávban gondolkodnak előre. Egyébként Amerikában a gazdag nők száma kétszer olyan gyorsan nő, mint a gazdag férfiaké, és a becslések szerint 15 éven belül a nemzeti vagyon 60 százaléka már a nők kezében lesz. A változás földindulásszerű. A Marlboro Man eltűnt. A hagyományos férfi túl merev, nehezen változik, nehezen igazodik a gazdaság új elvárásaihoz. Ugyanakkor megjelent a fiatal városlakó nő. Ugyanolyan okos, mint a férfi, és van hozzá egy csomó jó tulajdonsága. Ez a réteg elvan egyedül, segítség nélkül, és tökéletesen képes az életét szervezni, irányítani. Nagyon egyszerűen fogalmazva, a modern világban azt látjuk, hogy a nők jobb fejek, mint a férfiak.
És vajon ez az új kultúra átszivárog Európába, illetve Magyarországra?
Igen, és ennek egyre több jele látható. A szolgáltató, a kreatív szektor virágzik. Az új típusú gazdasághoz új készségek kellenek, és úgy tűnik, hogy ezek inkább a nőket jellemzik: türelem, nyitottság, jó kommunikáció, képesség arra, hogy másokat meghallgass, alkalmazkodóképesség, a figyelem megosztása vagy az együttműködés készsége. Ezeket a nőiesnek tartott készségeket az új-gazdaság nagyon is honorálja. Ma ezekkel lehet érvényesülni. Természetesen sok férfi is rendelkezik ilyen készségekkel, de itt a nők előnyben vannak. Nekünk, magyaroknak pedig látnunk kell, hogy csak akkor van esélyünk fejlődni, ha nem beszivárog, hanem egyenesen elönt minket ez az új, “nőies” kultúra. A konok, pökhendi macsó kultúrával csak lemaradni lehet, de teljesen.
Mi lesz a férfiakkal?
Sok férfi számára nehéz időszak következik. Volt a világnak egy rendje, és az teljesen megváltozik. Először jönnek az intelligens városlakó nők, és sorban elfutnak mellettünk, mintha teljesítményfokozót reggeliznének. A populáris kultúra már megfogalmazta a változást: Amerikában az apa lett az új hülye, ahogy korábban a szőke nő volt. Az apa, aki lassú, merev, és alig ért valamit az új világból. A vicclapokban, a komédiákban, a reklámokban az apa már szánalmas fickó, aki szörcsög, náthás, és mindenen átesik. Persze az intelligens férfi már felismerte, hogy a “nőies” készségekkel, a mosollyal, az együttműködéssel többre jut, mint a régi parancsolgatós stílussal. Tanulnia kell a nőktől, és akkor semmi sem veszélyezteti a helyzetét, ugyanakkor a világ sokkal színesebbé válhat. Budapest érdekes hely. A fiatalabb és iskolázottabb nemzedék számára természetes a nők előretörése. Csak az nem látja, aki nem akarja, hogy az életünk számos területén már a nők a főnökök. Nők költik el a pénz 75 százalékát. Ők döntenek arról, hogy mi kerüljön a család asztalára, hol tanuljon a gyerek, hova menjen nyaralni a család, de még arról is, hogy a férj mikor menjen orvoshoz. Életünk legfontosabb kérdései inkább a nők kezében összpontosulnak. De jóval több nőt látok színházban koncerten, múzeumban, könyvesboltban. Arról pedig már beszéltünk, hogy az egyetemeken is több nő van.
Itthon a politikában, a vállalatok vezetésében alig találunk nőt.
Ez érdekes ellentmondás, és így megy ez a világ nagyobbik részén is. 195 országból csak 17 helyen nő a miniszterelnök. A nagyvállalatok vezetőinek 95 százaléka férfi, miközben az egymás után születő felmérések eredményei szerint a nő jobb vezető. A változás mégis szembetűnő. A felső vezetők között folyamatosan emelkedik a nők száma, középvezetők szintjén pedig sok helyütt a nők többségben vannak. A skandináv országokban a parlamenti képviselők 40 százaléka nő. Svédországban közel 50 százaléka, és a svéd kormány tagjainak fele szintén nő.
Budapest persze lemaradt, legalább 10 évvel, a vidék inkább 25 évvel. De a folyamat elindult és nem állítható meg. Mindezt látva, valljuk be, elég zavaró a magyar politika stílusa. Amikor a kormányfő kezet csókol Angela Merkelnek, az félreértés. Ahogy a militáns, kioktató hangnem is. A mindig én, a mindig fent, a mindig győztes attitűd vesztésre ítéltetett.
Gyakori lesz, hogy a munkájában nagyon sikeres nő nehezen talál partnert, mert a férfiakban komplexusokat ébreszt?
Ha a férfi jó fej, akkor képes együtt élni, örülni a nő sikerének. Persze ezt is tanulni kell, de érdemes, mert a nő sokszor fogja túlszárnyalni a partnerét. A fiatal nők már nincsenek kiszolgáltatott helyzetben, és egyre kevésbé fogják feláldozni saját karrierjüket.
A közéletben sokszor előforduló harcnak, háborúnak, a másik mindenáron történő legyőzésének tehát vége?
Azt remélem, hogy a nők előretörésével tapintatosabb lesz a világ. Tapintatra van szükségünk, meg a másik érdekeinek elfogadására, a tudás és a javak megosztására. A win-win helyzetekre, amikor a legvégén mindkét fél mosolyog. Persze mindez csak remény. Nem tudjuk, hogy mit hoz majd a nők új kultúrája. Csak remélem, hogy a sok száz éves méltatlan helyzetük nem a bosszút hívja elő.
A férfiak azt érezhetik, hogy férfiasságuktól fosztja meg őket ez a helyzet, könnyen lehet, hogy identitásvesztésük további frusztrációt okoz.
Itt a legvégén valamit szeretnék tisztázni. A modern gazdaságnak nem nőkre vagy férfiakra van szüksége, hanem úgymond nőies készségekre. Ha egy férfi ezeket eltanulja, akkor továbbra is nagy a használati értéke és magas poszton maradhat. Ha a férfi nem változik, akkor fájni fog. Mi férfiak ezer és ezer éve háborúzunk, egyszer kipróbálhatnánk, milyen békében lenni.
