Sokaknál összemosódik a láthatatlan munka fogalma a fekete munkáéval, ezért fontos tisztázni, hogy a láthatatlan munka alatt olyan tevékenységet értünk, amiért a munkát végző nem kap fizetést. Ilyen például a csecsemőgondozás, a gyereknevelés, beteg, idős, vagy fogyatékos személyek ellátása, valamint a házi- és ház körüli munkák. Ide tartozik még a közösség érdekében végzett díjazás nélküli önkéntes munka.
“A láthatatlan munka nincs eléggé megbecsülve, pedig ha nem lenne, akkor megszűnne a társadalomban a szolidaritás, és elszigetelődne a család. A láthatatlan munka az állami intézményrendszerről is nagy terhet vesz le – vallja Varga Anikó, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) főtitkára. “Ennél a munkánál nincs fizetés, de szabadság sincs, sőt előmeneteli lehetőség és prémium se, mégis érezhető hasznot ad a közösség számára.”
Anyataxitól a diplomáig
Lehőcz Monika háromgyerekes édesanya, az Otthon Segítünk Alapítvány igazgatója arról beszélt a NOE konferencián, hogy is néz ki a láthatatlan munka a kisgyereket nevelő családoknál. A házimunka könnyen bedarál, de sokkal fontosabb “munkánk”, hogy a gyerekkel játsszunk, tanuljunk, beszélgessünk. “Mire fog a gyerekünk emlékezni, ha felnő? A kirándulásokra vagy a csillogó csempére? Vagy arra, hogy anya soha nem ért rá, mert takarított, főzött, mosott?”- kérdezte a közönségtől. A gyerek melletti láthatatlan munka bizony nem csupán a gyerek fizikai szükségleteinek kielégítéséről szól; ide tartozik a reggeli ébresztgetéstől kezdve a félálomban való öltöztetésen át az “anyataxin” keresztül az esti ölelésig minden. Ez egy huszonnégy órás szolgálat.
Kovács Ágnes első gyereke, Gergely egészséges kisbabaként született, de a születése után egy fertőzés következtében összeomlott a légzése, és agyvérzést kapott. “A kisbaba körüli rózsaszín köd gyorsan elillant, és nekem újra kellett terveznem a jövőt. A fájdalmamat gyorsan el kellett engednem, hogy a gyermekem javát tudjam szolgálni. Elkezdődött a versenyfutásunk az idővel, mert Gergely életminősége volt a tét.”- mondta Ágnes, majd így folytatta: “ha fogyatékossággal élő gyereket nevelsz, akkor nemcsak édesanya vagy, hanem orvos, gyógytornász, és pszichológus is.”
A kilencvenes években a fogyatékos gyereket nevelő szülők nagyon egyedül voltak, az ellátó rendszer sem volt erős, és a környezet sem volt rugalmas, befogadó. Nekünk kellett minden információt összecsipegetni, mindennek utánajárni. Sajnos ebben nem történt sok változás.
A fogyatékos gyerekeknek a rendszerváltás után csupán egy-két fejlesztő órára volt lehetőségük. Gergely ugyan olyan okos volt, mint a kortársai, de kerekesszékkel közlekedett, ezért édesanyja nem akart beletörődni abba, hogy se oviba, se iskolába ne járhasson a többiekkel. “Az ellátórendszer magányra, szegregációra és alacsony képzettségre ítélte a gyerekem, és a szociális ellátás alanyaként élte volna le az egész életét.”
Az édesanya nem tétlenkedett, összefogta a hasonló helyzetű szülőket, és megszervezte, hogy a mozgássérült gyermekek óvodába, később általános iskolába és gimnáziumba is járhassanak az ép társaikkal közösen. Gergely jelenleg az ELTE pszichológia szakos, ösztöndíjas, nappali tagozatos hallgatója. Kegyetlen sok kitartás és küzdés van az eredményében.
Ágnes a saját küzdelme során felismerte, mekkora ereje van az információ, a tudás átadásának, valamint az az összefogásnak. Rájött arra, hogy nemcsak a sérült gyerekekkel, de az őket ápoló, nevelő szülőkkel is foglalkozni kell. A Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületének vezetőjeként létrehozta a Napraforgó Gyógypedagógiai Központot, és az ehhez tartozó intézményhálózatot. A megyében élő sérült gyerekek, felnőttek ezekben az intézményekben kapnak ellátást.
Számszerűsítsük a láthatatlan munka értékét
A láthatatlan munka egyből láthatóvá válik, ha azt nem a család egyik tagja végzi, hanem fizetett segítséget kell hívni, illetve ha az állami vagy az önkormányzati intézményrendszert muszáj igénybe venni.
A KSH már a 2000 és 2010 évekre vonatkozóan is végzett olyan kutatást, amely a házimunka gazdasági értékét próbálta számszerűsíteni a lakosság időfelhasználását jellemző felmérés alapján. Az időráfordítás értékelésének alapja az volt, hogy minden házimunkának van munkaerőpiaci megfelelője. Például az, hogy anya vasárnap ebédet főz, azt a szolgáltatást máshonnan is meg lehet rendelni, mondjuk egy szakácstól. A szakácsok átlagos hazai órabérét felszorozzuk az ebéd elkészítésnek idejével, és kijön egy összeg. Ezt minden elvégzett feladat esetén ki lehet számítani: gyerekfelügyeletet a bébiszitter órabérével, a tanulást egy magántanáréval, a gyerek fuvarozását pedig egy taxis tarifájával számolhatjuk.
Ha így, vagy hasonló módszerekkel számítanánk ki a láthatatlan munka értékét, az igen jelentős összeget eredményezne. A nemzeti számlákhoz kapcsolódóan a háztartási szatellitszámla összeállítása ad teljes képet a háztartásokban folyó láthatatlan munkáról, amit a nemzeti számlák nem tartalmaznak. Ha a “háztartási szatellitszámla” alapján becsült értéket is hozzáadnánk a hazai GDP-hez, az jelentősen, 20-30 százalékkal megnövekedne – foglalta össze a láthatatlan munka értékét Szép Katalin, a KSH nyugdíjas főosztályvezetője.
A láthatatlan munka eredményét természetbeni jövedelemnek is tekinthetjük, ami a család jólétéhez is hozzájárul. (A legutóbbi, 2010 évre vonatkozó kutatási eredmények még nem kerültek publikálásra.)
“Hazai statisztikai adatok szerint a hatvanas években egy család átlagosan 3,6 főből állt, ami 2011-re 2,3 főre csökkent. A generációk együttélése felbomlott. Ha gyerekgondozásra, vagy betegápolásra ebből a 2,3 fős háztartási egységből egy fő kiesik, az egyenes út az elszegényedéshez”- mondta Varga Anikó.
A láthatatlan munkát döntően a nők végzik: a gyereknevelésből, az idősgondozásból és a háztartási munkából is jellemzően többet vállalnak. Munkájukért gyakran társadalmi elismerést sem kapnak.
