Miért van az, hogy messziről ki lehet szúrni itthon, ha külföldi időseket látsz? Valahogy mások. Látszik rajtuk, hogy nem belekeseredtek az életbe, hanem fittek, jólöltözöttek, élvezik az életet. Ha átlépjük a határt, nem kell meglepődnünk, ha vidáman túrázó helyi idősekkel találkozunk a magashegyi túrán, mellettünk elkerekező kerékpártúrázók kora pedig 8 és 88 között szóródik. Dédmamák is utazgatnak, és élvezik az életet második fiatalságukat élve.
Oké, tudjuk, ők megtehetik. Jogos. Nyilván pénzkérdés is.
Ebben itthon nemhogy fényesen nem állunk, de köztudott, hogy a nyugdíjak és az ideális életszínvonal közötti szakadék a legtöbbek számára áthidalhatatlan. Itthon utazgatás a villamoson, vagy a MÁV-on van, a bicikli meg vidéken a kisboltig tán csak elvisz, de egy-egy gyógyvizes szállodánál nagyobb kalandra a tárca sem enged. Szépkor magyar módra.
De hány éves kortól öregszünk meg, és mi nyomja ránk a bélyegét már jóval azelőtt, hogy a nyugdíjunk lenne az egyetlen, amiből gazdálkodhatunk?
Egy bizonyos kor felett minden kínossá válik, de miért?
Hány éves kortól és miért kezdünk nénisen öltözni, és mennyi idősen felejtjük el végleg a farmert és a tornacipőt? Mikor lesz kínos hangosan nevetni, színesben járni, magunkra gondolva saját időt lopni?
Év elején Hódos Hajni merengett azon, hogy mit is illendő viselnie egy negyvenes nőnek. Aztán a napokban láttuk Helen Mirrent az egyik amerikai show-műsorban héliumos lufival bohóckodni. Az ő korában, nem illett volna neki! – hördülhet fel a hasonló jeleneten pár ember. Igazuk lenne? Dehogy. Vicces volt, szellemes, elegáns? Mi az hogy!
A “soha meg nem öregedő” sztárok csarnokában ő lehet az egyik, akit hol azzal piszkálnak, hogy kezdjen már el végre öregedni, máskor pedig csodálják, hogy lám rajta nem fog az idő. Már 70 felett jár, de egyáltalán nem látszik még ötvennek sem. Mi pedig csak csodálni tudjuk.
Öregnek lenni egészen halálunkig lehet, csak nem mindegy, hogy mikor kezdjük el. Jane Fonda és Helen Mirren is el fog éldegélni akár százéves koráig, miért is kellene már negyvenévesen elkezdeniük öregnek érezni magukat és miért kellene akár nyolcvanévesen is máshogy élniük, mint ahogy jól érzik magukat?
Ne higgyük el, hogy negyvennél már a “B oldal” kezdődik
Miért is akarnánk öregek lenni az életünk nagyobbik részében, amikor lehetünk (lélekben minimum) fiatalok is? Az életünk közepe, nem a 35 gyertya elfújásánál húzódik. A sokat emlegetett “B oldal” nem is negyvennél kezdődik, de szerintünk még csak nem is a hatvannál.
Mondani persze könnyű. Egy olyan országban élünk, ahol már 35 felett öregnek számít egy nő ahhoz, hogy gyereket szüljön, hogy újra házasodjon. Negyven felett a közvélekedés csaknem lapátot nyom a kezébe, ássa szépen el magát, de addig is hordozza gyerekei, szülei gondját-baját is. Tegyen le róla, hogy eztán elér még bármit az életben.
Nem csoda, ha csak úgy ömlik a sirám a negyvenes nőkből, hogy őket már észre sem veszik, alig-alig tudják magukat is nőszámba venni, míg végül elhiszik, hogy az ő korukban amúgy sem érdemes már újat tanulni, pályát módosítani, felfedezni, kitalálni, szerelmesnek lenni, belevágni bármibe. Belefásulnak, belefáradnak. Hungarikum? Könnyen lehet. Sajnos.
Ötven felé itt már megy a visszaszámolás a nyugdíjig, hát micsoda remek dolog, nem? Mehetnek, sőt, küldik is őket negyven év munkaviszonnyal. És ezekben az években a jól megérdemelt pihenés helyett inkább a nadrágszíj megszorítása lesz a fő dolgunk.
Hatvanévesen aztán már sokan rettenetesen öregnek és túl betegnek érzik magukat mindenhez. És akkor még van hátra az életből jó esetben akár 25 év is. Idehaza azonban erre már nem nagyon tervezünk.
Csak egészség legyen.
Meg csak ott lesznek előbb vagy utóbb az unokák, jó ez így is.
Aztán spórolni kezdünk a sírkőre.
Szomorú ez így.
Mégis mi történne, ha botrányos módon magasról tennénk a megszokásokra és elvárásokra? Negyven, hatvan, nyolcvan felett is lehet farmerban, tornacipőben járni. Lófarkat kötni. Virágos ruhában élvezni a nyári napsütést, tűzvöröseket, királykékeket, méregzöldeket hordani, mezítláb a füvön állni, hatvan felett (újra) szerelmesnek lenni, elutazni, új dologba kezdeni, filléres örömökből emléket kovácsolni, barátnőkkel kirándulni. Sírkő helyett az életre költeni. Miért? Miért ne?
Ne hagyjuk, hogy megfojtsanak bennünket az elvárások!
