Vidéki srác vagy.
Igen, nagykanizsai. A helyi diszkó, a Cola sokat tudna mesélni rólam. Így visszagondolva, a hely megítélése erősen függött attól, mennyit ittál előtte. Egyszer például egy kedves barátom vízipipájába, aki nagyon nem szerette ezt a szórakozóhelyet, Várda-keserűvel kevert vizet tettünk. Nagyon durván kiütötte magát tőle.
És megszerette a Colát?
Hát, azt nem mondanám…
Szóval nem születik minden pap szentnek?
Hát nem, nem igazán. Én kőkemény rocker voltam és történelmi hagyományőrző – ezek általában együtt járnak. Hétvégente buli, piálás, meg ami belefér. A lányok meg, na igen: nagy gyengéim. Ahogy mondani szokták: “röptében a legyet is”…
Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a vallással?
2008 húzós év volt a családnak, a szüleim közötti viszony nagyon megromlott. Édesanyám korábban már járt adventista közösségbe, ekkor újra járni kezdett, és engem is hívott magával.
És ott ragadtál…
Az első pár alkalom nem igazán hozott nagy változást. Aztán egyszer anyám mondta, hogy a közösség cserkészcsapatának nyári táboraiban történelmi vonatkozású momentumok is meg szoktak jelenni. Akkor én még javában történelmi hagyományőrző voltam, és nyilván törimániás, hát gondoltam, majd én megmutatom, hogy hogyan kell történelmet csinálni! A cserkészparancsnokkal beszéltem, mondta, hogy mehetek, de előtte szükség van egy ismerkedős időszakra, és menjek el egy téli táborba. Ez 2008 szilveszterén volt. Arra gondoltam, legalább nem fogok cefetül berúgni, és mivel épp szerelmi bánatom volt, a lányoktól is távol tartom magam.
Hogyan kell elképzelni egy ilyen tábort?
Az idősebb fiatalok a kisebbekkel foglalkoznak, és mindenkinek van egy patronáltja, akit támogat. Együtt énekelünk, játszunk, főzünk, programokat csinálunk, színdarabokat készítünk.
Ekkor hoztad az elhatározást?
Igen. Egyik este ültünk a tűz körül és énekeltünk. Ott csapott meg először ez az esszenciális szeretet és odaadás, amikor az ember önzetlenül csak ad, és nem vár el cserébe semmit. Amikor nyíltan, aggodalom nélkül tudsz szeretni, élvezni a pillanatot, és nem kell attól félni, hogy a következő pillanatban ki fog hátba támadni, megbántani. Amikor tényleg csak szeretet és béke van körülötted, és tudod, hogy erre mindig számíthatsz. Ez olyan lelki megnyugvást ad, amivel semmiféle más öröm nem ér fel. Ekkor döntöttem el, hogy többet se pia, se buli, mert nekem ez kell.
Hogyan reagált a családod a megtérésedre?
Anyám először nem hitte el. Ő jól ismerte az első tizenkilenc évemet. Azt látta, hogy hajtom a csajokat, káromkodom, mint egy kocsis, iszom, bulizok, rockzenét bömböltetek a szobámban, aztán egyszer csak ülök a homokozóban a gyerekekkel és teát készítek velük… Nyilván furcsa volt számára ez a változás, de most már örül neki.
Emlékszel, mik voltak a barátaid első reakciói, mikor elmondtad nekik, hogy megtérsz?
Konkrét reakcióra nem nagyon emlékszem, de többnyire ilyeneket kaptam, hogy: “Elment az eszed?” “Nem volt pénzed pszichológusra?” Meg “majd kinövöd”. A legmaradandóbb emlékem az, amikor egy barátom sógora, NAGYON világi életet élő srác, egyszer kikérdezett, mikor már keresztény voltam: Van csajod? Van. Jártok? Igen. Megdugtad? Nem. Buzi vagy? – Erre már nem nagyon tudtam mit mondani. Nem érti, mi zajlik bennem. Ennyi.
Szombatista vagy. Ez mit jelent pontosan?
Péntek szürkülettől, szombat sötétedésig sabbath van, ilyenkor építjük a kapcsolatunkat istennel: nem dolgozunk, nem bulizunk. Ez az ájtatosság ideje. A haverokkal a péntek esti bulik így tehát alapjáraton kiestek. Nincs az, hogy elugrunk szombaton egy moziba, mert számomra a sabbath szent. A szerepjátékos körökben szombaton délelőtt vannak a legnagyobb bulik, és ezeken én már nem tudok részt venni, holott 8 éves koromtól 15 éves koromig szerves és fontos figurája voltam ezeknek a rendezvényeknek. A történelmi hagyományőrzőkkel is megszakadt a kapcsolatom, mert szombaton van az edzőnap. A gondolkodásunkban az alapvető különbségek is kiütköznek: ha találkozunk, akkor sincs pia, nincs buli, nincs szex… legalábbis esküvőig.
Szombaton tehát tilos dolgoznod?
A szombat kérdése azért nem ennyire sarkos. A szombati munkanap nem tiltás. Jézus is azt mondta: ki az, aki ha szombaton esik a szamara a kútba, nem húzza ki? Mi nem államszervezet vagyunk. Ha valaki eléggé belemélyed a hitébe, akkor önmagának lesz igénye arra, hogy ezt a napot annak szentelje. De ez nem elvárás, nem szabály. Csak egy lehetőség.
Mi az eredeti szakmád?
Szakács vagyok.
Soha nem volt gond, hogy nem tudtad megoldani a szombati szabadnapot munkahelyeden?
De igen, volt. Akkor felmondtam. Jelenleg nem is a szakmámban dolgozom.
Volt olyan, aki különösen megbántott?
Nem igazán, mert értettem, hogy nem értik, és tudtam, hogy nem érzik. Honnan tudnák, miről beszélek, ha nem tapasztalták? Amit az ember nem ismer, azzal szemben inkább negatív, és ők csak azt látták, hogy egy barátjukat ez a valami kiszakítja a megszokott környezetből. Így valahol a reakciójuk érthető.
Az ismerkedésben, párkeresésben volt már olyan, hogy magyarázkodnod kellett?
Egyházon belül ismerkedem, de ez sem garancia semmire. Az, hogy törekszünk valamire, nem azt jelenti, hogy nem esünk el. Elég jó szűrőm van, önkéntes missziós programokban veszek részt, és oda már csak az igazán elkötelezettek jönnek. Az, aki pénzét, energiáját, szabadidejét olyan dologra áldozza, amelyből úgymond haszna nem lesz soha, valószínűleg a többi erkölcsi területen is megállja a helyét.
Nem hiányzik a szex?
Dehogynem. Természetesen hiányzik. Mivel korábban világi életet éltem, nem mondhatni, hogy nem tudom, miről mondok le. Tényleg komoly elhatározás és a mögöttes erkölcsi tanítási tartalom tényleges, mély ismerete kell. A kísértés mindig ott van, a hiány mindig ott van, az emlékek ki nem kopnak…
Miért várja el isten, hogy ilyen lemondásokat tegyünk? Mitől lesz neki rosszabb, ha nem tartod be az önmegtartóztatást?
Istennek nem lesz se jobb, se rosszabb. Sőt nem is várja el. Ha valaki a Bibliát tanulmányozza, rájön, hogy isten, mint ahogyan mindenki, jól tudja, hogy az ő teremtményének mi a jó. Ha valaki ír egy könyvet, vagy rendez egy filmet, ismeri oda-vissza, minden egyes részletében. Ugyanígy van isten az emberrel. Tudja, hogy mi hogyan működünk jól. Nem tiltás- és büntetéshalmazt rak rád, pusztán csak eléd tárja, hogy hogyan lenne a jó.
És abban, ha megtagadod a szexualitást magadtól, mi a jó?
A szexualitás mögötti tanítás az, hogy eredetileg két ember közé lett teremtve, egy kapcsolat koronájának, hogy megtapasztalhassák a tökéletes egyesülés örömét. Én ebben hiszek és eszerint járok el.
A felekezetben te lelki segítő vagy. Mit jelent ez?
Egyfajta lelki tanácsadás. Azok a fiatalok a felekezeten belül, akik valamely problémájukat meg szeretnék vitatni, a múltam miatt nekem könnyebben mondják el, mert engem nem leng körbe a kényelmetlen szent pátosz, egészen egyszerűen azért, mert nem igaz. Én, akit kapartak össze full részegen Tankcsapda-koncertről, aki olyan alpáriul beszéltem, mint egy kocsis, és egyik csajt hajtottam a másik után, mondhatom nekik: na, gyerekek, bátran mondjátok el, mit követtetek el. Mert én szinte biztos, hogy voltam lejjebb…
Sosem bizonytalanodtál el?
Dehogynem. Annak ellenére, hogy igazi mély és tiszta élete van a hívő közösségeknek, sokszor nehézkes és gyakorlatlan. Viszont én dinamikus és energikus életet éltem korábban. Emiatt néha csábít minden, ami vibráló és kitörő energiákat képvisel, mint például a szerepjátékosok világa: a gyakorlatiasság, a szervezés szükségessége, a pörgés. Egyik budapesti csapatomra nagyon büszke voltam, hatalmas fejlődést értünk el együtt, és teljesen magával ragadott az élmény és az érzés. No, akkor majdnem visszaléptem. De aztán visszaemlékeztem arra, mit éltem át, mióta megtértem… Nekem ez az utam.
Volt olyan helyzet, amikor nagyon nehéz volt valamely bibliai tanítást betartanod?
Bevallom, ami nekem nehéz, az a szex. Nem vagyok fából, és hát… elég “széles spektrumban” tetszenek lányok.
Ismerkedsz párkapcsolati értelemben világi lányokkal?
Magyarországon nem jellemző, hogy a nők kezdeményezzenek, így az én döntésemen múlik a dolog. Ha volt is olyan, aki megtetszett, eddig mindig ellavíroztunk azon a keskeny vízen, hogy éreztük, hogy akár jó is lehetne, de aztán én nem kezdtem bele, mert nem akarom ezt a terhet rátenni senkire. A hitem miatt sok buktatója lenne, ha világi lánnyal ismerkednék.
Mik a távlati terveid?
Levelezőn teológiát hallgatok és mellette dolgozom. A teológiát követően azt kiegészítendő mentálhigiénia szakra készülök. Ebből szeretnék majd doktorit írni, de az még messze van…
Ha egy lány azt mondaná, hogy vállalja érted, hogy megtér, elfogadnád?
Küzdenék magammal, ez bizonyos, de sose hagynám, hogy erre építsen. Ha meg akar térni, akkor tegye meg önmagáért, ne értem.
