![szakítás, szomorúság, ex](https://nlc.hu/uploads/2025/02/breakupc.jpg)
Itt nincs szadista náci tiszt
A Saul fiában nem látod a haláltábort, nincsenek gonosz nácik, illetve ha vannak is, akkor arctalanok maradnak, sőt csontsovánnyá fogyott hullákat sem látsz, maximum apró részleteket belőlük. A képek nem akarnak téged elborzasztani, nem látsz nagytotálokat a kemencékről, amikben halottakat égetnek, és nem mutatnak síró gyerekeket, amint elválasztják őket a szüleiktől. Itt a kamera csupán egyvalakit követ, Sault, akinek a Sonderkommando tagjaként az a dolga, hogy beterelje a gázkamrába az érkező transzportokat (igen, ebben a filmben a kivégzett emberek tömegét csak transzportnak és szállítmánynak hívják), kicipelje onnan a hullákat, segítsen az elégetésükben és a hamvaik folyóba szórásában, sőt nézze át a ruháikat értékek után kutatva.
![Saul fia kifacsar, majd végül kiköp magából Saul fia kifacsar, majd végül kiköp magából](https://nlc.hu/data/cikk/15/148514/2.jpg)
Maga Saul is zsidó, ahogy a Sonderkommando többi tagja is. Bizonyos szempontból kiváltságosak ők, hiszen azon kevesek közé tartoznak, akik tudják, mi folyik a táborokban, és a többi fogolyhoz képest ők jobb ételt, italt és tisztálkodási lehetőséget is kapnak. Cserébe az “élettartamuk” alig néhány hónapra szól, és a munkájuk végeztével az életük is véget ér. Saul azonban már nem aggódik ezen.
A reményvesztett ember új célt talál
A Saul fia Saulján (Röhrig Géza első filmszerepében szinte eszköztelenül játszik) látjuk, ahogy próbál sodródni az eseményekkel. Nincsenek céljai, tudja, hogy meg fog halni, egyszerűen csak teszi a dolgát, amit megparancsolnak neki. Így azonban nem lehet élni, és amikor egy napon megpillant egy fiút a gázkamra halottai között, felismerni véli benne saját törvénytelen fiát. Itt először látunk felcsillanni valamit Saul szemében. Végre célja lesz: szeretné tisztességesen, a zsidó hagyományoknak megfelelően egy rabbival eltemettetni a fiút, aki talán nem is az övé (ezt a film szándékosan homályban tartja).
A véletlen úgy hozza, hogy a társai pont ekkorra időzítik a szökési tervüket, ami azonban hidegen hagyja a férfit. Ahogy a film egyik erős jelenetében az egyik társa elmondja: Saul a halottakat választja az élők helyett. A kamera végig a főszereplőt követi, gyakran az ő szemével látjuk az eseményeket, és az esetek többségében az ő arca van a középpontban. Márpedig Saul már nem rémül meg a körülötte folyó dolgoktól, hiszen ezek a napi rutinja részei. A háttér gyakran elmosódott, és Saulon kívül szinte csak a közvetlen közelében mozgó embereket, zajló történéseket láthatjuk.
Ez a film beszippant minket egy reményvesztett ember lelkébe, és megmutatja, milyen hatással lesz rá, ha újra célja lehet az életének, bármilyen szomorú és lehetetlen is ez a cél.
Egy halálgyár működés közben
A film legfőbb erénye, hogy nem akar nekünk mindent megmutatni. Bőven elég, hogy a főszereplő szemével láthatunk, vagy inkább érzékelhetünk egy halálgyárat – nagyobb szavakkal dobálózva magát a holokausztot – működés közben. Halljuk a sikolyokat, a lánccsörgést, a kemencék folyton égő tüzét, a lövéseket, a takarítók súrolását…
Auschwitz rémképére a képek csak utalnak, az igazi kép erről a néző fejében bontakozik ki. És ez általában sokkal borzalmasabb, mint amit kamerával tudnának mutatni nekünk.
Nagyon nehéz néznivaló a Saul, mert olyan dolgokat mutat be egy emberről és az emberiségről, amiket kényelmetlen látni. Még gondolkodni rajta is kellemetlen. Hogyan választhatja valaki ezt a “munkát” ahelyett, hogy inkább ő maga is meghaljon, és hogyan lehet ezer ember kivégzéséről úgy beszélni, mintha csak egy vagon babkonzerv raktározásának problémáját kéne megoldani.
Ennek nem lehet jó vége
![Saul fia kifacsar, majd végül kiköp magából Saul fia kifacsar, majd végül kiköp magából](https://nlc.hu/data/cikk/15/148514/1.jpg)
Az első filmes Nemes Jeles László szokatlan tudatossággal szorította korlátok közé filmjét, és a 4:3-as képarányával szintén azt üzeni nekünk, hogy itt nincs tág horizont, nincs kilátás a szabad világ felé. Itt az ember önmagába van bezárva a pokolba, és elsősorban magával kell elszámolnia, mielőtt bekövetkezne az elkerülhetetlen. A film egy percig nem kecsegtet happy enddel. Mind tudjuk, hogy ennek nem lehet jó vége. Ennek ellenére az ember lelke még a legborzalmasabb körülmények között is képes lehet békére találni, és ezt a film egy nagyon frappáns zárójelenettel mutatja meg.
Nagyon úgy tűnik, hogy hosszú idő után a magyarok Cannes mellett az Akadémia tagjait is meghódíthatják, és ismét lehet egy Oscar-jelölt magyar filmünk.