Főleg intézetből tűnnek el
Az Európai Unió legfrissebb elérhető adatai szerint arányaiban Magyarországon kerestetik a legtöbb gyermeket. A legutóbbi adatszolgáltatás szerint 14 ezer gyermek eltűnését jelentik be egy esztendőben, de szerencsére többségük előkerül. Az aktív körözések száma általában száz alatt van, de az elmúlt években az eltűnt és meg nem talált gyermekek száma meghaladja az ezer főt – írja a gyerekfigyelo.hu.
A hazai statisztikai adatok szerint a gyermekek nem elsősorban a családokból tűnnek el, hanem a nevelőintézetekből. A bejelentett esetek 85 százalékában valamilyen intézetből távoznak a gyermekek, és csak 15 százalékuk családoktól.
Gyermekrablás: 25 éve nem volt
A gyermekeltűnések okai igen szerteágazóak. A nevelőintézetet engedély nélkül elhagyó gyermekek sokszor csak kalandból, vagy éppen családjuk után kutatva szöknek meg, a családoktól megszökő gyermekeknél a szegénység és kilátástalanság, vagy éppen a bántalmazás a legfőbb okok. Gyakran a rossz bizonyítvány miatt késő gyermek is eredményezhet bejelentést. A közhiedelemmel ellentétben a gyerekrablás Magyarországon szinte ismeretlen jelenség, több mint 25 éve nem volt rá példa.
A hazánkban eltűnt gyermekek harmada néhány órán belül előkerül, a második harmad napokon belül, a döntő többség pedig egy hónapon belül biztosan hazajut. Sajnos azonban évente rendszeresen akad több mint száz eset, amikor a gyermeknek nem akadnak nyomára. Az eltűnések száma emelkedő tendenciát mutat, s míg 2009-ben még tízezernél kevesebb gyermek tűnt el, addig 2011-ben már 14 ezer gyermeket kerestettek a hatóságokkal.
Ő volt az első tejesdoboz-kisfiú – fotó: Europress
A világnapot 1983 óta tartják meg Ronald Reagan amerikai elnök kezdeményezésére minden év május 25-én. 1979-ben ezen a napon tűnt el New York városából egy hatéves kisfiú, Etan Patz, ami óriási sajtónyilvánosságot kapott. Rá és sorstársaira emlékezve indult útjára négy évvel később az eltűnt gyermekek világnapja. Az Egyesült Államokban évente 850 ezer gyermek tűnik el, míg az unió területén évente 250 ezer gyermek eltűnését jelentik be a hatóságoknak. A legtöbben Nagy-Britanniában vesznek el, évente 140 ezer gyermek.
Etan Patz sztoriját minden amerikai ismeri. A fotográfus Stanley Patz és felesége, az óvónő Julie Patz New Yorkban, Manhattan Soho negyedében nevelték három gyermeküket, Shirát, Etant és Arit. Az Etan eltűnését megelőző hat hétben az iskolabuszok sofőrjei sztrájkoltak, így a házaspár felfogadott valakit, hogy kísérje el a gyereket iskolába, de 1979. május 25-én erre már nem volt szükség, a sofőrök végre újra munkába álltak. Az akkor 6 éves kisfiú kikönyörögte, hogy hadd menjen egyedül az alig két háztömbnyire található buszmegállóba, de édesanyja azért egy darabig elkísérte. Amikor elváltak, Etannek már csak 45 métert kellett volna megtennie az iskolabuszig – anyja ekkor látta utoljára. A kisfiú 1979-es eltűnése előtt nem voltak gyerekek fotói tejesdobozokon, nem volt nemzeti nap az eltűnt gyerekekért, és nem volt olyan társadalmi összefogás, mint korábban. Etan Patz szülei a mai napig ugyanott élnek, ahol gyerekük eltűnésekor, és a telefonszámukat sem változtatták meg, de 2001-ben gyermeküket hivatalosan is halottá nyilváníttatták.
