Aktuális

Nyílt levél az exférjemnek, aki a pornót választotta helyettem

Egy nő, aki egy extrém pornófilmekért rajongó férfihez ment feleségül. Az önbizalma romokban hevert egy idő után, úgy érezte, őt nem lehet szeretni. A férj számára ő nem is létezett igazából. Az ő levelét olvashatjátok, amit válás után írt a férjének.

A pornó tönkretette az életedet. Tönkretett minket. Az emberek körülöttem megdöbbenve kérdezgettek, hogy miért hagytam el egy ilyen vicces, okos férfit, aki a gyerekeim apja, ráadásul jól is keres – anyám szerint ez utóbbinál fontosabb nincs is. Mit válaszolhattam volna nekik? Végül azt mondtam, hogy miattam. Hogy ez az egész az én hibám. Megváltoztam. Pedig nem én változtam meg.

A pornó iránti szerelmed miatt egyre kevésbé tudtalak szeretni, tisztelni, leromboltad vele az önbizalmam. Nem mondhattam el senkinek, még neked sem tudtam erről nyíltan, egyenesen beszélni, de te ezt kimondatlanul is tudtad, azokból a félig elhangzott beszélgetésekből, mondatokból.

Nem vagyok prűd.

Szeretek fotókat nézegetni szexi, erős nőkről. A házam – egykor a mi házunk – tele van giccses Lynch képekkel, az ‘50-es évek bombázóival és Art Deco meztelenséggel. És szeretem a szexet. Még a szülés és dolgozó anyaként helytállás sem vette el a kedvem a szextől – bár miattad ezt el kellett temetnem magamban és úgy tenni, mintha nem érdekelne.

Nagyjából hat hónapja voltunk együtt, amikor véletlenül rábukkantam egy rejtekhelyedre, amit először enyhe mosollyal vettem tudomásul, magamban azt mormoltam, hogy “a férfiak már csak ilyenek”, azt hittem, majd találok pár Penthouse és Playboy újságot. De ehelyett hatalmas mellű, megalázó helyzetben lévő nőket láttam, akiknek az arcára a fájdalom fintora égett. Erőszak volt minden képen. Zokogtam. Te csak vállat vontál, amikor előhoztam a témát, és annyit mondtál: “Ezért vannak fizetve, ez az ő döntésük.” Lezártad ennyivel a kizsákmányolásról, nemi erőszakról feltett kérdéseimet, szerinted csak a radikális feminizmusom szólt belőlem.

Ezek után miért maradtam?

Mert emellett vicces voltál, kulturált, kreatív és órákig tudtam veled beszélgetni politikáról, a ‘70-es évekbeli vígjátékokról vagy épp a ‘80-as évek bandáiról. Valahogy úgy voltam, mint a béka a lassan forralt vízben: nem vettem észre, hogy ki kellene ugranom a fazékból. Azt mondtam magamnak, hogy a szex nem minden. Ha minden más stimmel, akkor nem olyan fontos. Azt gondoltam, talán egyszer, idővel, megtanulhatjuk együtt, hogy a szexben hogyan kösd össze az érzelmeidet az aktussal. Próbáltam elmagyarázni neked, hogyan kellene történnie egy szeretkezésnek, de mindig az lett a vége, hogy az én hibám, hogy téged nem érdekel a szex.

Amikor a számítógépek megjelentek az életünkben, még jobban el tudtad rejteni a perverziódat. Többé nem voltál képes velem az orgazmusra, amiért engem hibáztattál és a szülést, de akkor már tudtam, hogy ezért nem én vagyok a felelős, hanem a pornóid. Aztán elkezdtél kritizálni. Sminkelhetnék többet. Csináltassak francia manikűrt. Mit szólnék egy mellplasztikához? Nem akartam. Egyiket sem.

Nyílt levél az ex-férjemnek, aki a pornót választotta helyettem

Azt szeretted volna, ha befestem szőkére a hajam. Ha latexet vennék fel.

Játsszunk szerepejátékot. Mondjak csúnya szavakat szex közben. Édes hármast akartál volna, de amikor láttad az arcomat, mennyire undorodom a gondolattól, inkább elkezdted a bugyijaimat felvenni időnként, és mindenféle eszközöket vásároltál. Mindez izgató volt neked, az ismerősök közül is csináltak ilyet más párok, de nekem nem jött be.

Vannak szavak, amik kifejezik azt, amit csináltunk egymással az ágyban, de egyik sem a szeretkezés. Ha nem ment a háttérben valamilyen extrém pornó, amit nézhettél közben – ahelyett, hogy engem néztél volna –, sosem tudtál kielégülni. Ebben a kérdésben nem létezik kompromisszum. Úgy éreztem emiatt, hogy kevesebb vagyok, mint azok a filmek. Sosem volt semmi intimitás abban, amit csináltunk, és végül már nem is akartam a szexet. Nem mintha te annyira akartad volna velem.

Kezdtem mérhetetlenül dühös lenni rád. Sértett voltam attól, hogy pontosan tudtam, mit művelsz, amikor délutáni csendes pihenőre zárkózol a hálóba, amíg én a gyerekeknek segítek a házi feladatban vagy épp teregetek. Inkább a kertészkedésbe és a gyerekeinkbe öltem az energiáimat, azt gondolva, hogy az életem egy része véget ért, és meghalt. És hogy azok a srácok az egyetemen, akik szerettek, és élvezték velem a szexet, már csak homályos emlékek maradnak. Talán csak képzeltem az egészet, hogy az őszinte, meztelen szexualitás milyen szép és felemelő érzés.

Aztán egyszer egy férfi azt mondta nekem, hogy én egy vonzó nő vagyok.

Én? Szőke haj és műmellek nélkül? A barna én, egy kis ruhában és a régi Converse cipőjében? Ennyi volt. Nehéz időszak következett. Könnyek, bűntudat, válás, két otthon között szétszakított gyerekek, a barátok és a család megdöbbenése. Most épp párkapcsolatban élek. A szex érzelmekkel teli, intim együttlét, és a párom úgy szeret, ahogy vagyok. Neki elég jó vagyok.

Te még mindig egyedül élsz. Az emberek körülötted azt hiszik, hogy azért, mert még nem tudtál túllépni rajtunk. Hogy még mindig szerelmes vagy belém. De szerintem azért, mert egy párkapcsolatért meg kell dolgozni, odafigyelni a másik igényeire és a te nőiddel erre nincs szükség, ők nem kérnek semmit tőled.

Te most vagy igazán boldog, a pornóddal kötött házasságodban..

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top