Régóta tudjuk, hogy a magyar (tömeg)közlekedés már csak olyan, hogy ha esik, ha fúj, ha süt, ha havazik, probléma lesz. Ezek ismeretében aggódva figyeltük, ahogy az év eddigi legkomolyabb vihara közelít Magyarország felé. A fővárost a késő délutáni órákban érte el az égszakadás, nem is kellett hozzá sok, hogy pillanatok alatt megbénuljon a közlekedés.
Budáról Budára a legrövidebb út? Pesten át!
Ez sem meglepő, amióta a budai oldal úgy néz ki, mintha nálunk forgatták volna az új Mad Max filmet. De arra azért még legvadabb álmunkban sem gondoltunk volna, hogy Budán annyira gáz lesz a helyzet, hogy Pest felé kell majd kerülni. Erre két példa is akadt: a Kolosy tér – Kondorosi út viszonylat normál esetben nagyjából egy órát – a Google Maps szerint 41 percet – vesz igénybe. Választott közlekedési eszközeink a 17-es villamospótló a Gellért térig, majd a 47-es, a 18-as vagy a 41-es villamossal a végcélig.
A tegnapi káosz közepén ez a kanyar bő két órát igényelt a következő módon: 9-es busszal a Kolosy tértől az Astoriáig, ahol a 47-es villamosra fel lehetett volna szállni, de az nyomott egy Godot-t, és az istennek sem jött, hiába vártuk. Újratervezés: 2-es metró a Keleti pályaudvarig, majd onnan 4-es metró a Bikás parkig. Innen már csak a 213-as busszal kellett volna menni pár megállót, de annyian vártak a megállóban, hogy csak a harmadikra sikerült felférni. Igen, ez 4 darab átszállás. Persze legalább a 2-es és a 4-es metró közlekedett, és a cápák elől sem kellett menekülni a mozgólépcsőn.
3-as metró? Aranyos…
Szintén a Kolosyról, a fenti kolléga után körülbelül egy órával indult a második szerencsés utasunk, aki a Ferenciek terére szeretett volna eljutni. Ehhez általában egy bő félórára van szükség – HÉV-vel a Batthyány térig, majd onnan 2-es metróval az Astoriáig, onnan pedig gyalog a Ferenciekre. Tegnap a nagy eső miatt azonban autóval az Árpád hídig, majd onnan 3-as metróval a Ferenciekig tűnt optimálisnak a megközelítés.
Úgynevezett világvárosi tömegközlekedési eszköz
Ezzel szemben a valóság – mint azt számos fotón is látni lehetett – az volt, hogy a metrót, talán épp a nyári szezon miatt, akvaparkká változtatta az eső. Számos megállóban a Westendet megszégyenítő vízesések alakultak ki a lépcsőn, egyes helyeken pedig még a peronon is állt a víz.
Mivel a korosodó szovjet szerelvényeket csak most fogják felújítani, javasoljuk a tengeralattjáró-üzemmód lehetővé tételét is, ugyanis tegnap a beázó szerelvény minden egyes megállóban 10 percet álldogált, ami így egyórás utat jelentett volna a bőrig ázott emberek fullasztó tömegében.
Ehelyett a Deák térnél menekülés, majd séta a Ferenciekig. Részidő: 1 óra 35 perc. Ez különösen annak fényében vicces, hogy a metró mint olyan, természetéből fakadóan visszahúzódó természetű jószág, és jobban szeret az esőtől védett, föld alatti járataiban közlekedni. Tudjátok, ahol nem esik az eső… ja várj, ez Budapest!
Taki bácsi összehúzza a szemöldökét
Autóval sem volt könnyebb az élet, ez talán egy fokkal érthetőbb, mert míg a metrót meg lehetett volna csinálni úgy, hogy ne ott játszódjon a Vadászat a Vörös Októberre című tengeralattjárós film második része, addig a közutakról rengeteg leszakadt faágat, kidőlt villanyoszlopot és hasonló akadályokat kellett eltávolítani, ami tényleg nagy munka. Ennek ellenére több mint szürreális, hogy a MOM Parkból a Rózsadombra a pesti oldal érintésével lehetett a leghatékonyabban eljutni. Ebben segített a technika is: a Waze forgalomfigyelő alkalmazás ugyanis segítőkészen kiszámolta, hogy időben tényleg így jön ki a leggyorsabban.
Tehát: MOM Park – Erzsébet híd – Margit híd – Rózsadomb volt az útvonal, ami alig vett igénybe többet egy meghitt órácskánál. Ja, hogy ez normál esetben kábé tíz perc? Folyton csak ez a rohanás….
A titkos (?) favorit: Magyar Államvasutak
A MÁV “minőségi” szolgáltatásáról az is tud pár rémtörténetet, aki vonatot utoljára a Közlekedési Múzeum terepasztalán látott. Ha hideg van, azért, ha meleg van, akkor meg azért késik a vonat, légkondit csak az ideális sínterhelés miatt szerelték be a vagonokba, mert használni nem szokták, és így tovább.
Erre tegnap sikerült a derék vasutasoknak összehozni egy olyan szettet, amire még egy nem túl kapkodós székely bérkocsis is elismerően csettintene. A Sülysáp – Keleti pályaudvar útvonalat az úgynevezett zónázó gyorsított szerelvénnyel általában 40 perc alatt lehet abszolválni. Innen egyébként egy 20 perces metróúttal jutottunk volna el a Moszkva térig, tehát az egész menet egy órát vesz igénybe.
Tegnap első nekifutásra csak Maglódig sikerült eljutni (hiába, fáradnak a vagonok elé fogott lovak…). A vihar ekkor még nem is tombolt igazán, csak itt kezdett rá rendesen, így az állomáson töltött 30 perces várakozást még akár meg is érthetjük. Végül nagy nehezen újra elindult a szerelvény, majd számos további megállással futott be a szerelvény Rákoshegyre (itt még mindig értjük, hogy valószínűleg leszakadt vezetékekről és sínre dőlő fákról lehetett szó, mint ahogy egyébként a vonatra is majdnem rádőlt egy öreg fa). Itt mondta be a hangosbeszélő, hogy a Keleti pályaudvar nem fogad vonatokat, mert nincs áram. Innentől mindenki oldja meg, ahogy tudja.
Az aluljáróban wellnessprogram Budapest módra, vagyis bokáig érő vízben lehet átgázolni a 98-as busz megállójához, ami a kedves utasokat elszállítja a Kökire, ahol a 3-as metróval lehet(ne) folytatni az utat. Persze az nem jön, hiszen beázott, lelke pedig egy macskáé, mivel nem szereti a vizet. Itt már több százan várakoztak a pótlóbuszra, a svájci óraműre hasonlító logisztika nevében egyszerre két helyen is. Az egyik csoport tagjai nem véletlenül káromkodtak, mint a jégeső (hogy adekvát hasonlattal éljünk), amikor a pótló a másik csoportnál állt meg. Bő negyedóra után jött a másik pótló és elvitt egy újabb adag embert. Aztán ennyi volt. Nincs több pótlóbusz (ha tippelnünk kell: beáztak), a viszontlátásra, kedves utasok.
Alternatív megoldásként a 85-ös busszal el lehetne jutni az Örs vezér teréig, ahonnan a 2-es metróval már csak az egész vonalat kell végigutazni a Moszkva, illetve Széll Kálmán térig. Természetesen az első buszra nem lehetett feljutni a tömeg miatt, a másodikra viszont már simán. Innen már csak 35-40 perces buszút a posztapokaliptikus filmdíszletté alakult Kőbányán, majd végül a várva várt metrózás. Mindezt habkönnyű 4 óra alatt sikerült letudni, ami egy oda-vissza Budapest–Párizs-repülőúttal egyenértékű. A vonatokkal egyébként még ma is probléma van a Keleti–Szolnok vonalon…
További cikkek a tömegközlekedésről az NLCafén:
- Így keseríti meg az életünket a tömegközlekedés
- A tömegközlekedés a divat legnagyobb ellensége
- 9 idegesítő embertípus a BKV-n
