A Pulitzer-díjas The Huffington Post alapítója, főszerkesztője amellett, hogy sikeres üzletasszony, még motivációs tréner, spirituális tanító és life-coach is egyben. Könyveiben szenvedélyesen igyekszik megváltoztatni az emberek gondolkodását a sikerről és pénzről, arra hívja fel a figyelmet, hogy a birtoklástól nem leszünk boldogabbak, helyette inkább a fejlődésre, növekedésre kellene fókuszálnunk, ami maga után vonja azt az egészséges testi-lelki állapotot, amellyel ajtók nyílnak meg egy értelemmel, örömmel, békével és jólléttel tele élet felé.
Az ő filozófiája szerint az út maga a cél, vagy úgy is mondhatnánk, hogy az építkezés maga a ház. Ha ezt megértjük, és eszerint kezdünk élni, akkor a siker és a pénz hirtelen nem tűnik olyan fontosnak, ám érdekes módon mind megjelenik észrevétlenül az életünkben.
“Nem azon van a hangsúly, hogy van valamim, hanem azon, hogy én vagyok.”
Fotó: Brent N. Clarke / Getty Images
A világ spirituális tanítóinál gyakran egy halálközeli élmény előzi meg az igazságra ébredést, így történt ez Ariannánál is. Nyolc évvel ezelőtt összeesett otthon, munka közben a kimerültségtől, a fejét erősen beütötte az asztalba és egy vértócsa közepén ébredt. Ez az esemény ébresztette rá, hogy át kell értékelnie a saját fontossági sorrendjét, és egészen más perspektívából kezdte látni, hogy mi az, ami tényleg számít az életben.
“A megszokott értelemben én sikeres vagyok. De ha egy nap a saját véredben fürödve térsz magadhoz az asztalod mellett úgy, hogy senki sem lőtt rád, akkor azt nem hívhatjuk sikernek.”
A siker két általános mércéje a pénz és a hatalom. De Huffington szerint ha csak ezt a kettőt hajszoljuk, az olyan, mintha egy kétlábú széken akarnánk ülni. Mi lesz a belső jóllétünkkel és kiegyensúlyozottságunkkal? Azt kell felismernünk, hogy a sikerességhez nem kell elégetnünk magunkat és feláldozni mindent érte. Ha gondoskodunk magunkról, akkor sokkal hatékonyabbak és kreatívabbak leszünk a munkánkban is. Tegyük fel előbb magunkra az oxigénmaszkot ahhoz, hogy életben maradjunk.
Az öngondoskodás egyik sarokköve az alvás.
Huffington erről egy TED-előadásban is beszélt, hogy a 8 órás alvás életet menthet a siker szempontjából. Az alvás növeli a kreativitásunkat, produktivitásunkat, boldogabbak leszünk tőle és sokkal jobb döntéseket hozunk a hatására. Véget szeretne vetni annak a tévhitnek, hogy akkor vagyunk jó munkaerők és sikeresek, ha halálra dolgozzuk magunkat, éjszakába nyúlóan ülünk a gép előtt, és végül kialvatlanul megyünk minden reggel munkába.
Szerinte az, aki így él, olyan, mintha folyton spicces lenne, az alvásmegvonástól egy idő után kiszámíthatatlanná válnak a döntései, mellette pedig még az egészségre is káros hatással van. Ahogy mondja, a temetésünkön nem azt fogják emlegetni az emberek, hogy milyen sok pénzt lapátoltunk össze életünk folyamán, hanem hogy milyen emberek voltunk.
Mindezt egy átlagos munkavállalóként nehéz megtanulni, hiszen ez azt jelentené, hogy nemet kell mondanunk néha, amikor épp azon vagyunk, hogy bizonyítsuk rátermettségünket a munkahelyünkön. Úgy kellene határokat felállítanunk a munkánkban, hogy ne lássa kárát sem a karrierünk, sem az egészségünk.
Huffington épp ezért vezetett be újító megoldásokat a saját cégében: két szunyókálószobát tart fent az alkalmazottainak, mindkettő általában tele is van, sőt jógázni és meditálni is lehetőségük van munka közben. Az elektronikus levelezésre is szigorú szabályt hozott: a nála dolgozóknak nem kell megnézniük a levelezésüket, amikor hazaindulnak, mert ha vészhelyzet, halaszthatatlan munka van, azt senki sem jelezheti e-mailben, csak telefonon.
A másik kardinális kérdés, amivel meg kell küzdenünk: a stressz.
Huffington szerint úgy tudjuk átvenni az irányítást a stressz fölött, ha elfogadjuk, hogy sosem leszünk képesek kontrollálni. Tudomásul kell vennünk, hogy a stressz van, jön-megy, épp úgy, ahogy levegőt veszünk. A stressz az élet része, megszüntetni nem tudjuk, inkább az számít, ahogy reagálunk rá. Szerinte már reggel elrontjuk a dolgot, amikor az az első dolgunk, hogy a telefonunkat a kezünkbe vesszük, hogy megnézzük a leveleinket és Facebookot.
Ha a reggeli pár percünket inkább arra használjuk, hogy egy ötperces meditációt és némi mozgást vigyünk bele, akkor sokkal jobban tudjuk majd kezelni a nap folyamán minket érő stresszhatásokat. Rendkívül nagy problémának és ijesztőnek látja azt a tendenciát, hogy folyton a telefonunkon lógunk és a világhálón élünk. Ezzel tulajdonképpen elvágjuk magunkat magától a létezéstől és attól, hogy észrevegyük a bennünk zajló folyamatokat. Tegyük le a telefonokat, lélegezzünk mélyeket és aludjuk ki magunkat: ennyire egyszerű Arianne Huffington tanácsa, ami a boldogabb élet felé vezethet minket.
