A férfiak többségének fogalma sincs arról, hogy mekkora előre tervezést igényel a ciklusunk menedzselése. Nem, messze nemcsak arról van szó, hogy fejben kell tartani, mikor érkeznek a piros betűs napok, vagy micsoda para tud lenni, ha késik, vagy éppen mekkora csalódás, ha ezúttal is megjön, bár más terveink voltak. Az a legkevesebb, hogy bizony néha vasárnap is el kellene ugrani a drogériába, és megvenni a finomkodva “a bizonyos nehéz napoknak” aposztrofált vérfürdő kordában tartásához szükséges holmikat.
Itt a nyár, de a vérzés ilyenkor sem vár
Kivel nem fordult még elő, hogy a jó előre befizetett, és előzetes (kábé fél évvel korábban végzett) számításai szerint menzeszmentes nyaralás előtt pár nap csúszás itt, pár nap ott, és a telefonján azt látja, hogy bizony a vízparti első napjától az utolsóig menstruálni fog? Ugye? Szívás. Ugyanakkor, amikor ezt elborult fejjel közlöd a pároddal, ő csak annyit ért belőle, hogy az egzotikus tájra tervezett szexnek betett a természet.
Te eközben már tudod, mi vár rád.
Felhőtlen pihenés vagy városnézés helyett a cél a páróránként tűrhető tisztaságú mosdót találni. Párod remélhetően érti, mi a helyzet, és ahogy egyre sürgetőbben pásztázod a terepet mosdót kutatva, talán nem vágja rá csípőből, hogy mit aggódsz, tartsd vissza még egy kicsit. Ha a klotyó megvan, koszos reptéri, vasútállomási, büfé- és strandvécék felett indiai csodafakír módjára lebegve tampont cserélni, menstruációs kelyhet üríteni és mosogatni.
Biztosra menni, hogy van nálad elég: kézfertőtlenítő, zsepi, tampon, betét, egy kis palack víz, cserebugyi a biztonság kedvéért, hátha kell, azért némi görcsoldó és fájdalomcsillapító is elfér. A strandon a vizes fürdőruhában elveszted az egyetlen iránytűdet, ami azt jelezné, hogy léket kaptál-e, így vagy rögtön a klozetra rohansz, vagy bízol abban, hogy a közvetlenül fürdés előtt bebiztosított védelmed kitart. A fehér nadrágot, szoknyát be sem csomagolod az útra, hát nem vesztél meg, hogy ezen a héten ilyesmit hordjál. Ezernyi dologra kell felkészülnöd, beleértve azt, hogy szigorúan nézed az órádat, és visszaszámoló üzemmódba kapcsolsz a következő tamponcserére készülve. Ja, és mindezt diszkréten! Senkit nem érdekel a nyomorod.
Mindennapos logisztika
Munkahelyen, iskolában táskánkkal felfegyverezve vonulunk, farmerzsebbe dugdossuk a tampont. Bárhová is megyünk, ritka, hogy eleve ki lenne téve ilyen termék vagy legalább egy automata. Olyat sem láttunk még, hogy munkahelyen tampon-, betétkészleteket tarthassanak ott a kollégák. A többi, mosdóban intézett biológiai szükséglettel szemben ez bizony magánügy.
Többnyire fáradságos erőfeszítéseket teszünk, hogy elrejtsük a tényt, épp menstruálunk.
És ráadásul állítólag nem alap nélkül. Ez a legszomorúbb az egészben. Egy – igaz, nem friss – tanulmány szerint, amiről a The Atlanticban olvastunk, az embereknek kifejezetten rossz benyomásuk lesz arról a nőről, akinek a táskájából tampon esik ki. Olyannyira, hogy állítólag volt, aki ezt látva később nem is ült az illető közelébe. Nagyon gáz.
Még a nők is titkolják egymás előtt, pedig feltételezhető, hogy egy termékeny korú nőket foglalkoztató munkahelyen vagy középfokú oktatási intézménytől felfelé az oda járó nőkkel bizony ez történik.
Még a vérre való utalás is tabu
Amióta a nyugati világban elérhetőek a modern higiéniai eszközök, ennek a tényét viszonylag könnyű titkolni. A menstruációval zárt ajtók mögött nézünk szembe, a reklámokban még véletlenül sem lehet az igazi, piros, vörös vérzésre asszociálni, a tampon és betéthegyek halványkék leveket szívnak fel nagy erővel. A vérre való utalás is tabu.
Azt aztán, hogy tényleg megjött, nem tudhatja senki, hiszen titkoljuk. Egyrészt el is várják, hogy így tegyünk, másrészt a saját bőrünkön tanultuk meg, hogy jobban is járunk vele. A menstruáció kínos magánügy, bár az ezzel kapcsolatos nehézségekkel minden nő találkozik, amúgy maximum úgy kerül szóba vérzésük, hogy erre fogják – jogos – észrevételeiket is. “Hát mit pattogsz, megjött?” – ismerős, ugye?
A vérzés napjai időtlen idők óta egyfajta megbélyegzést jelentenek a menstruáló nők számára. Nagy szerencse, hogy már nem kell elbújnunk, nem feltételezi senki, hogy a menstruáló nő balszerencsét hoz, vagy démonok szállják meg, mégis szinte tiltott erről beszélni, vagy akár csak utalni arra, hogy bizony X azért mászkál hullafehéren hétrét görnyedve, és ne feleltesse már a tanárnő Y-t, mert egyáltalán nincs jól, menstruál.
Ideje lenne megtörni a még létező tabukat is, és reméljük, eljön az az idő, amikor a nőknek nem kell sunnyogniuk a menzeszük alatt sem, és férfiak-nők egyaránt természetesnek veszik a havi vérzést.
Merthogy az.
És egy videó, amely bemutatja, milyen a férfi, ha menstruál:
