A szakértők szerint még pár évtized, és a nyugdíjakkal nagy baj lesz. Közhely, hogy egyre több az idős ember, akiket egyre kevesebb fiatal tart el az úgynevezett felosztó-kirovó rendszerben, ahol a ma nyugdíjjárulékai a ma nyugdíjaira mennek el. Leegyszerűsítve, ahogy kevesebb lesz a bevétel, kevesebb lesz az idősekre elkölthető összeg is. És a szakemberek még ki sem számolták, csak sejtik, mit okoz a nyugdíjrendszerre nézve a fiatalok tömeges elvándorlása.
Nyugdíj 40, de miből?
A nyugdíjrendszer finanszírozása eleve a szakadék felé rohan, de az elvándorlás mellett van még valami, ami különösen nagy lökést adhat a szomorú száguldásnak. Ez pedig a pár éve bevezetett, csak nőkre szabott korkedvezményes nyugdíj, a Nők40.
Az, hogy a nők 40 év utáni nyugdíjjogosultsága diszkriminatív, számunkra soha nem volt kérdéses. Mára az sem kérdés, hogy a férfiakkal szemben meglehetősen tisztességtelenül bevezetett kedvezmény drága is: évente 120-150 milliárdra becsülhető az ára, ugyanis az előre kalkulált 25 ezer nőhöz képest többszörös lett a negyven év munkaviszonnyal nyugdíjazottak száma. A program bevezetése óta eltelt 5 évben 130 ezer nőt érintett, és az ország költségvetésének mintegy 615 milliárd forintjába került.
Mi volt a szándék az ötlet mögött?
Az egész 40 év utáni nyugdíjat valószínűleg főleg azért gondolták ki, mert előzetes várakozások szerint a fiatal nagyik miatt bátrabban vállaltak volna gyereket a párok. Mindenki jól járt volna. Elméletben. Csakhogy nem így történt. Egyrészt nem csak önszántukból mentek több százezren nyugdíjba. Sok nőt egyszerűen elküldtek az állásából. A közszolgálatban például tömegesen nyugdíjazták a nőket, hiszen leépítés helyett így a sok év után magas bérezésű kollégáktól lehetett könnyen megválni, és a helyükre felvett fiatalokkal legalább a pályakezdők munkanélküliségét sikerült valamennyire csökkenteni.
Másrészt az íróasztal mögött kalkuláltakhoz képest az erre ömlő milliárdok ellenére a megszületett gyerekek száma messze elmarad a várttól. A kör bezárult. Tudjátok, az elöregedő társadalom…
A Nők40-ből azonban még nagyobb gond lehet, ha a diszkriminatív rendelkezést nem törölnék el, hanem ehhez igazítanák a teljes szisztémát, ahogy arra is vannak már törekvések.
A nép szavazhat róla
Ha összegyűlnek az ehhez szükséges aláírások, hamarosan népszavazási kezdeményezésen kérdeznek meg minket arról, a férfiak is elmehessenek-e nyugdíjba 40 év szolgálati idő után, ugyanazokkal a feltételekkel, ahogy ma a nőknek engedélyezik. Ez az egyenlőséget garantálná, de a kérdés nem ilyen egyszerű, és nem jelentéktelen.
Az általános 40 év utáni nyugdíjjal újabb százmilliárdok esnének ki a rendszerből, és immár nemcsak a korábbi döntés elhibázottsága válna nyilvánvalóvá, de egy ilyen döntés őrült tempóban tovább gyorsítaná a nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanná válását is.
Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. igazgatósági elnöke a kérdés kapcsán a Hírtv-nek elárulta: szerinte már a bevezetés évében százezer férfi venné igénybe a 40 év utáni nyugdíjazás lehetőségét, és évente további 40-50 ezerrel bővülne az akár már 58 évesen nyugdíjba vonultak köre. Az így felduzzadó költségek akár be is dönthetik a nyugdíjkasszát. Márpedig a legalább dupla költség a jelenlegihez képest nagyon is valószínű: az érintett férfiak, bár kevesebben vannak, de rendszerint magasabb nyugdíjat kapnak, mint a nők.
Nem meglepő, hogy a hétvégén maga Varga Mihály Nemzetgazdasági miniszter sem kertelt: kerek perec kimondta, ha sikeres lenne a férfiak 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazása érdekében tervezett referendum, akár nyugdíjcsökkentéssel is számolhatnak az öregségi ellátásban részesülők.. A kormány, úgy hírlik, hamarosan az Alkotmánybíróságon támadja majd meg a népszavazási kezdeményezést.
A nők nyugdíja kevesebb, de azt hosszabb ideig kapják
Szomorú tény, hogy a férfiak, különösen a fizikai munkát végző férfiak többsége alig éri meg a nyugdíjas kort, arra pedig szinte nincs is esélyük, hogy egészségben éljék meg legalább az első nyugdíjas éveiket. Azonban az ő munkájukra is szükség van, ahogyan a nőkére is.
Nem, a nőkre sem csak otthon kell számítani, nem kellene rájuk tolni a szociális rendszer alulfinanszírozottságából fakadó helyzetet vagy a bölcsődei férőhelyhiányt. Szakértelmükre és a tapasztalataikra támaszkodva kellene belőlük profitálni. A korai nyugdíjazásnál sokkal jobb ötlet lenne a részmunkaidős foglalkoztatás számukra is, de ez itthon szinte elképzelhetetlen. Ennek pedig nagy ára van: az időskori szegénység, ami elsősorban a nőket sújtja.
A nők alacsonyabb nyugdíjának oka leegyszerűsítve az, hogy a gyermekükkel otthon levő, gyermekgondozási ellátásban részesülő nők járulékfizetése ezekben az években, majd a munkaerőpiacra visszalépve is, tehát pályájuk nagy része alatt elmarad az ezalatt az évek alatt a munkaerőpiacon teljes munkaidőben, megszakítások nélkül dolgozó kollégáiktól. Igaz viszont, hogy mivel a nők gyakran tovább élnek, hosszabb ideig “élvezhetik” a nyugdíjas éveiket.
A gyerekvállalás jutalmazása állandóan téma
Több tervezet látott ezzel párhuzamosan napvilágot itthon, amely beszámítaná az időskori nyugdíjba a felnevelt gyermekek számát. Kérdés, hogy ezzel igazságosabb lenne-e az állami nyugdíjak számításának rendszere, vagy csak egyszerűen ezzel az eszközzel is gyermekvállalásra próbálnák ösztönözni a fiatalokat. Mi az utóbbira gyanakszunk, és nem is nagyon értünk egyet ezekkel a tervekkel.
A Botos házaspár időnként fel-felkapott ötleteit részletesen is elemeztük annak idején, a friss felvetés pedig egy másik szakértőé, aki szerint a legalább négy gyereket nevelő családokat kivonnák az állami nyugdíjrendszerből, és míg a gyerekeik kiskorúak, járulékot sem kellene fizetniük. A pár éves felmentéssel szépen az ezekre az évekre járó nyugdíjjogosultságot is elvennék tőlük: a járulékfizető éveik után kapnának egy nagyon alacsony nyugdíjat, aztán kész-passz, tartsák el őket a gyerekeik. Talán nem kell bővebben kifejtenünk, mennyire rossz ötlet ez, különösen a nagycsaládos anyákra nézve.
Diszkrimináció helyett egyenlőséget, de nemcsak nyugdíjas kortól
Egy világos: a szülők gyerekneveléssel járó terheinek kompenzálását nem a nyugdíj idején kellett volna (kellene) elkezdeni. Nem a nyugdíjrendszer átalakítása segítene mindenen. A változás valahol a házimunka és gyereknevelés terheinek a két nem közötti arányosabb elosztása, a munkaerőpiacra való visszatérés megkönnyítése, a jó minőségű és mindenki számára elérhető bölcsődei, óvodai, ellátás, beteg-, fogyatékos- és idősgondozás területén kéne, hogy elinduljon. Ma éppen ennek ellenkezője történik. A családokra tolják rá a gondoskodásra szoruló emberek ellátását, gondozását. Egyre kevesebb pénzért.
Ezek mellett a pénzügyi tudatosság fejlesztése, a nyugdíj célú megtakarításokra ösztönzés, az egyéni megtakarítás sem mellékes. Sőt. A tehetősebbek, tudatosabbak, erre is tudnak félretenni, ők nyugodtabban alhatnak. Csak hát a többieknél a farkába harap a kígyó, és a szegénység ördögi köre bezárul. A hónapról hónapra élő dolgozók megtakarításra zömmel nem is gondolnak, hiszen a kérdés az: most éljenek nagyon rosszul vagy majd nyugdíjas éveikben. A választ tudjuk: a lakosság közel kétharmada nem szokott rendszeresen félretenni, az idősebbek egy része már ma is a gyerekek által külföldről hazaküldött pénzből egészíti ki a kenyérre valót.
40 év (vagy bármennyi) munka után a jól megérdemelt pihenést persze, nem is kérdés, mindenki élvezné. Egy ideig. Aztán? Csak ha lesz miből.
