Többek között a Popular Science magazin írt az ijesztő szabadalmi bejegyzésről, amelynek címe így hangzik: “Authorization and authentication based on an individual’s social network“. Ez magyarul annyit jelent, hogy “Engedélyezés és hitelesítés egy egyén közösségi hálózata alapján”.
Hogy mi?!
Körülbelül ez volt az első reakcióm, miután elolvastam a szalagcímet, leestem a székről, majd visszakapaszkodtam az asztalhoz. Mit jelent ugyanis ez a gyakorlatban? Bemegyünk a bankhoz, visszük a számlakivonatot, hitelbírálati papírt, DNS-mintát, miegyebet. Leadjuk a kérelmet, ezek után pedig a bank “ránk néz”. Nem az fogja érdekelni őket, hogy belájkoltuk-e Tibi atyát vagy az Update-házaspár valamelyik tagját, hanem azt fogják megnézni, hogy kik az ismerőseink. Ezután megnézik, hogy közülük hányan “rossz adósok”, BAR-listások, esetleg komoly tartozást felhalmozók. Ha túl sok ilyen ismerősünk van, a rendszer meg fogja jelölni a profilunkat, mint potenciális kockázatokat hordozó hiteligénylőt. Innen pedig egyenes út vezet majd a kérelem elutasítása felé.
Ejnye, Zuckerberg úr, mire készül már megint?
Ráadásul az sem egyértelmű, hogy a rendszer mi alapján rangsorolja a megbízhatatlannak bélyegzett felhasználókhoz fűződő kapcsolatunkat. Tegyük fel, hogy az általános iskolai osztálytársaink 80 százaléka jelentős tartozást halmozott fel, nem fizeti időben a törlesztőit, vagy mondjuk elvitte a házát a bank, mert bedőlt a frank/forint/jen-hitele. Bár nem beszéltünk velük már évek vagy évtizedek óta, a Facebookon visszajelöltük őket, mert miért ne. A bank ezek után azt fogja látni, hogy egy pénzügyileg felelőtlen osztályba tartoztunk. De hasonló lehet a helyzet, ha mondjuk a távoli unokatesót bélyegezték megbízhatatlannak, és mivel családi kapcsolatban vagyunk, nyilvánvaló, hogy hitelezési szempontból mi is kockázatot fogunk jelenteni szegény banknak.
Egyelőre körülbelül ennyit tudni a fejlesztésről, amelyhez képest Orwell vagy Philipp K. Dick bármelyik műve esti mesének tűnik. Persze felmerül a kérdés, hogy mindezt hogyan fogja a Facebook letolni a felhasználók torkán, noha a felhasználási szabályok jól irányzott megváltoztatásával a több mint egymilliárd embernek valószínűleg igen jelentős százalékát sikerülne csőbe húzni, hiszen ki az, aki valaha akár egyetlen weboldalnak is elolvasta volna ezt a hosszú, száraz, jogi kifejezésekkel tűzdelt részét? Na ugye. A másik lehetőség a bank, amely kötelezővé teheti felhasználói számára a közösségimédia-auditot, kérdés persze, hogy mi van, ha valaki nincs regisztrálva Facebookon, vagy épp az egyetlen felhasználói fiókját csak azért hozta létre, hogy kedvére trollkodhasson.
De ez most tényleg lesz?!
Ez még egyáltalán nem biztos, főleg mert ez a téma nagyon érzékeny, és rengeteg további kérdést vet fel, adatvédelmi, pénzügyi és személyiségi jogi szempontból egyaránt. Tény azonban, hogy kísértetiesen emlékeztet az Egyesült Államokban “redlining”-nak nevezett gyakorlatra, ami annyit tesz, hogy a hitelért folyamodóknál valójában nem az ilyenkor szokásos procedúra szerint végezték a háttérvizsgálatot, hanem egyszerűen megnézték, hogy hol lakik. Ha jól menő, pénzes (értsd: fehér) emberek által frekventált területen, akkor nagyobb eséllyel kapott hitelt, mintha a szegényebb, kevésbé jó körülmények között élő (értsd: fekete, mexikói, bevándorló) környéken élő hiteligénylő. Bár a redlining gyakorlatát 1968-ban betiltották, az amerikai bíróságok a mai napig foglalkoznak hasonló ügyekkel.
Nem a Facebook egyébként az első cég, amelynek hasonló hátborzongató ötlete támadt: idén ugyanis a hongkongi székhelyű Lenddo nevű vállalkozás dobta be a hitelbírálatok közösségi kapcsolatokon nyugvó elbírálását. Ők annyival jobbak, hogy a rendszerük opcionálisan igénybe vehető olyanok számára, akiknek nincs más lehetőségük bizonyítani, hogy hitelképesek. Reméljük, a Facebook szabadalma is legfeljebb hasonló formában kerül majd elő, ha nem egy fiók mélyén süllyed a feledés homályába.
További cikkek a Facebookról az NLCafén:
- Adatvédelmi szabályokat sért a Facebook
- A Facebook már akkor is felismer, ha nem látszik az arcod
- 8 brutálisan őszinte Facebook-értesítés, aminek léteznie kellene
