Csodálatos érzés, hogy a magyar tenger egyik jelentős városának központi élelmiszerboltjában szombaton délelőtt tízkor megmutathattam a fiamnak, hogyan néztek ki az üzletek polcai a rendszerváltás előtt – Romániában. Gyakran jártunk nyaralni Erdélybe a nyolcvanas években, élénken él bennem az a szorongató érzés, ami meglepett, ha betértünk egy helyi ABC-be. Valami ilyesmi kép fogadott ott is, mint itt, a borairól híres városban, jó 30 évvel később, a vasárnapi zárva tartás előtt egy nappal:
Rossz logisztika? Szerencsétlen egybeesés? Nem tudom. Én pont ott és pont akkor akartam megvenni a betevő falatot négytagú családomnak hétfő reggelig. És nem, eszemben sem volt átautózni a füredi hiperbe. Dugóban állni, parkolóhelyet keresni, 38 fokban, két kisgyerekkel a hátsó ülésen. Sajnos az eredeti elrendelés szerint felvágottakat tartalmazó hűtőszekrény sem ébresztett bennem hiú reményeket (vélhetően a vasárnapi zárva tartástól rettegők rámolhatták ki):
Amikor pedig mindezek láttán padlót fogtam, félig nevetve, félig sírva szembesültem a jéghideg valósággal: jé, ez gyerekkoromban pont így nézett ki!
Hú, akkor ezt most vagy ugyanabban a stílusban újították fel, vagy… legszívesebben kérdőre vontam volna a személyzetet, hol szerezhetnék be én is ilyen jó kis retrojárólapot, de hiába. Az egyetlen szabad eladó űzött vadként rohangált a gondolák között, az árufeltöltés hálátlan feladata közben nem szerettem volna megzavarni. Mondjuk, hiába is kérdeztem volna: a vasárnapi zárva tartás a lakberendezési áruházakat is érinti! Felesleges kérdezősködés helyett kifizettem azt a pár szikkadt zsömlét, amit a tároló legaljáról sikerült összekaparnom, majd angolosan távoztam.
Viseld humorral a vasárnapi zárva tartást!
Hazafelé pedig azzal a viccel derítettem jobb kedvre magam és a kocsiban ülőket, amit a Ceaucescu-érában tuti nem mertem volna elmesélni:
János bácsi már vagy fél órája járkál körbe-körbe az üres polcok között a kolozsvári élelmiszerboltban. Végül az egyik eladónak elege lesz, idegesen rápirít: “Öregapám, döntse már el végre, mit akar venni?” “Egy-két kanyart, kezitcsókolom, és már itt sem vagyok!”
