A végén pedig elhangzott a jövendő munkaadó szájából: “nekem most olyan emberre van szükségem, akinek nem a pénz számít”. Igazából úgy kezdődött, hogy ismertette, a munka pontosan mivel is jár, mi a munkaadó koncepciója, hogyan is képzeli el az együttműködést, kiderült, hogy ez egy feltörekvő vállalkozás egyébként nemes célokkal és szép küldetéssel. Emberekkel foglalkoznak ugyanis, és igazán szép eszméket tudnak magukénak (figyelni másokra, őszintén kommunikálni és hasonlók). Kedvesen érdeklődött az interjúra érkezett lánytól, hogy neki van-e kérdése.
Visszafogott kedves lánynak tűnt, szerénynek, túlságosan is annak, és csak egy kérdést tett föl, arra vonatkozott, hogy pontosabban milyen is a beosztás, hogyan képzeli a munkaadó. Mindketten előadták, hogy többről van itt szó, mint csak úgy állásról, a munkáltató és vállalkozásvezető és az interjúalany részéről hivatás, ami történik, azért csinálják, mert szívből jön.
Végül, nagyjából háromnegyed óra után a lány szelíden mégis megkérdezte, a fizetés tulajdonképpen hogy történik. Nem azért kérdi, csak mégis. És elnézést, hogy
érdeklődik.
A folytatásért kattints az Anyám borogass cafeblogra!
