A lányom ötödikes, a fiam hetedikes. A római számokat nem vágom milliós tételeknél, szerencsére az ötödikes lányom tudja. Szerintem a mi generációnk nem is tanulta, vagy legalábbis én nem emlékszem. A fiam matekpéldái viszont időnként kétségbeejtenek. A fejtörős táblázatokat passzolom, eleve esélytelen, anyósomnak megy a fax, hátha ő tudja.
Tegnap este törteket kellett osztani, szorozni, mínusz és plusz előjeleket váltani. Egyszerűsítés, közös nevezőre hozás, stb.
Gyakorolnom kellett volna a mai dolgozatra a gyerekkel, de miután ránéztem a példákra, passzoltam, és a szokásos választ adtam: kérdezd meg apát, elvégre ő a Fazekasba járt. Délután több kétségbeesett telefon is ment a barátoknak, egyik sem tudta megoldani a leckét.
A férjemnek sikerült
Vajon hogyan kell törtet osztani? A műveleti sorrendekben az osztás előbb van, mint az összeadás, ugye? Nekiláttunk. Lassan kis tanulócsoport alakult ki, a leggyengébb láncszem én voltam, ez nem is kérdés. Miután apa tizedszerre is elmagyarázta hogyan kell, végre sikerült. A firkapapírhalmok gyűltek, este tízre megvolt a feladatsor. Végre megértettem, de nem biztos, hogy egyedül is menne.
Ciki vagyok
Anya, nem gáz, hogy ezt Te sem tudod? – kérdezte a kisebbik gyerekem. De gáz. Vagy nem? Lassan harminc éve voltam hetedikes, a gimi sem ma volt. Már nem emlékszem szinte semmire. Mi lenne, ha apa sem tudná? A férjem már jelezte, hogy lassan ő is eléri a korlátait, keressünk matektanárt. Kicsit szégyelljük magunkat, mert hogyan mondjam így a gyereknek, hogy írd meg jól a dolgozatot, ha én sem tudom megoldani a példákat?
Gyakran a példát sem értem matekból, és sokszor ezért nem megy a megoldás. Sok anyuka panaszkodik, hogy nem tud segíteni a gyerekének, mert nem érti a feladatot. A fiam matektanára elnézően mosolyog, mikor fogadóórán elmondom, hogy nekem nem megy, nem értem a házit. A gyerekem némettanárával beszélgettem, azt mondja, ő sem tudja megoldani a hetedikes matekpéldákat, pedig pedagógus, a saját gyerekeinek sem tudott segíteni.
Apa okos, ez a mázlink
Istenem, de jó, hogy ilyen okos vagy! A matekozásoknál úgy érzem, hogy a férjem zseni. Neki jogi diplomája van, humán beállítottságú, és mégis tudja! Rajongva nézek rá, fogalmam sincs, hogy jön rá a megoldásokra.
Mi lesz, ha köbgyököt kell vonni, vektorok jönnek, integrálszámítás és egyéb borzalmak? A különtanár sem állhat mindig rendelkezésünkre. És akkor még a fizikáról és a kémiáról nem is esett szó. Hála Istennek, évek teltek el anélkül, hogy a kovalens kötésre gondoltam volna…
Csak remélem, hogy a gyerek meg tudja írni a dolgozatot, és azzal vigasztalom magam, hogy másnak meg az nem megy, ami nekem. Nem vagyunk egyformák, én másban vagyok jó, mantrázom magamnak. Kevés sikerrel. Aztán beszélgetek kollégákkal, szülőkkel, és kicsit megnyugszom, ugyanis nekik sem megy.
