Elnézem ezt a vasalt inget viselő, kövérkés, izzadt, kókadt fazont. A férfiává válás gyerekkorban kezdődik. És nem azzal, hogy kék pólót veszek neki. Meg hogy a kisebb baleseteknél elrikkantom magam, hogy “katonadolog!”. Nem is a betonkeverő-kukásautó-markoló-vonathegyektől. Hanem attól, hogy mit tapasztal.
A gyerek elsősorban utánoz. Figyel, lát, meglát. Nem a szavak hatnak rá elsősorban. Hanem az, ahogyan viselkednek a szülei. Ahogy beszélnek, ahogy a saját szüleikkel, barátaikkal, idegenekkel bánnak – és ahogy egymással. Férfi a Nővel. Nő a Férfival.
A gyerek mindent lát: beivódik a kis tudatába, gondolkodásmódjába a tapasztalat, a példa. Ha az a követendő minta, hogy apa előreengedi anyát, átveszi a nehéz csomagot, vagy hogy megölelgeti a feleségét és azt mondja, ülj le, pihenj egy kicsit, ma sokat tettél, akkor valószínűbb, hogy felnőttként majd ő is értékeli a női, anyai erőfeszítéseket. De ha otthon csak az elvárást tapasztalja, jó szó, figyelmesség nem jár… Ha otthon anya elnyomott helyzetben van, ha engedélyt kell kérnie apától, ha nem törődnek a vágyaival, szükségleteivel, akkor az rossz indulás a férfivá válás útján. Felnőttként, férjként nem is olyan könnyű szemléletet váltani.
A folytatásért kattints az Írástól lélekig!
