Nő miért ne csinálhatná?
A mi évfolyamunkon volt néhány lány is, semmivel sem voltak rosszabbak, mint a fiúk, sőt. Aztán elvégezték az egyetemet, gyereket szültek, most nem nagyon tudom, hogy dolgoznak-e a szakmában. Pedig ez anyukáknak pont tök jó, mert csak egy gép kell hozzá, és otthonról is lehet nyomni – meséli Bence, aki programozóként dolgozik. Azt mondja, hogy a fizetése több, mint a szüleié együtt, és két kézzel kapkodnak utána a cégek. Bence azt reméli, hogy talál majd egy olyan feleséget, aki hasonlóan sokat ül a monitor előtt. Idáig minden barátnője azért hagyta ott, mert unalmasnak találta.
Amerikában férfiszakma
Egy tavalyi felmérés szerint Amerikában száz középiskolás lányból csak egy érdeklődik a számítástechnika iránt, diplomát pedig csak minden kétszázadik szerez informatikus vagy programozó szakon. Ezt a trendet szeretnék megfordítani azzal, hogy ösztöndíjakat és extra támogatásokat ajánlanak fel azoknak a nőknek, akik mégis ezt a pályát választják.
A sztereotípiák tehetnek róla?
Lehet, az a baj, hogy a legtöbben úgy képzelnek el egy programozót, hogy csendben ül a sarokban, nem beszél, csak a klaviatúrát nyomkodja? Ez a klasszikus kocka sztereotípiája, alig eszik, nem szórakozik, nem beszélget, és nem jó pasi. Jelen esetben nem jó csaj. Ki akarna ilyen lenni, főleg nőként? Sokan éppen ellenkezőleg gondolkodnak: nem férnek bele az elképzelt képbe, és ezért nem is erőltetik a dolgot, nem mennek programozónak, inkább váltanak.
Én egy férfiaggyal megáldott nő vagyok
Orsi informatikusként dolgozik hosszú évek óta. Mindig is érdekelte a matematika meg a logika, azért választotta ezt a hivatást. Már az egyetemen is kevés volt a lány, de a gyakorlatban még kevesebbet lát. Szerinte él a sztereotípia, mindenki azt hiszi, hogy egy informatikus csak a gép előtt szeret ülni és kockulni. Társaságban rendszeresen rácsodálkoznak: jé, te informatikus vagy? Persze Orsi a szabadidejében is sokat ül a monitor előtt, és egy informatikai problémával szívesen küzd akár órákig is. Élvezi és szereti a munkáját, de ettől még nem férfias. Szeret öltözködni, csinosan megjelenni, van egy 11 éves kislánya is, főz, mos, takarít, ahogyan a többi nő. Jelenlegi párja szintén informatikus, de például a kislányának az édesapja mással foglalkozott, és az sem volt akadály. Azért az egy külön ajándék, ha tudnak beszélgetni a párjával a munkájukról, ennek Orsi nagyon örül. “Van életem – mondja nevetve –, bármennyire is azt hiszik, hogy a gépen kívül semmi nem érdekel, azért ez nem így van.”
Kata az egyetlen nő a cégnél
Az ELTE-n végeztem programtervező-matematikus szakon, már ott is alig volt lány, a 600 diákból az évfolyamon maximum 10-12. Gyerekkorom óta a számítógép érdekelt, a családomból senki sem lepődött meg azon, hogy programozó lettem. A munkahelyemen egyedül vagyok nő ebben a beosztásban, az összes többi programozó férfi. Mindenki mindenhol megdöbben azon, hogy programozó vagyok, valahogy az emberek fejében ez csak férfi lehet.Lassan megszokom.
Az úttörők között még sok nő volt
A számítástechnika úttörői között rengeteg nő volt. Valamikor 80 körül kezdtek eltünedezni az asszonyok ebből a szakmából, amikor elterjedtek a személyi számítógépek. Ada Lovelace angol matematikus és grófnő volt pedig az első programozó: 1843-ban ő írta az első algoritmust, amelyet gépnek kellett elvégeznie. 1958-ban Elsie Shutt alapította az első szoftvercéget az Egyesült Államokban, és minden programozó, aki nála dolgozott, nő volt.1962-ben Nagy-Britanniában alapított Stephanie Steve Shirley egy szoftvercéget, ahol a 300 programozó közül csupán három volt férfi. Shirley amúgy a Steve nevet használta, hogy jobban tudjon boldogulni a férfiak világában. Frances Allen volt az első nő, aki megkapta a számítástechnika Nobeljének számító Turing-díjat 2006-ban.
