A Humans of New York oldalán még szeptember 26-án osztották meg ennek a kurd férfinak a sokkoló történetét ezzel a képpel és szöveggel:
Mielőtt elindultam Európába, még visszamentem Szíriába, hogy még egyszer lássam a családomat. A nagybátyám csűrjében aludtam, mivel a rendőrség mindennap kopogtatott apám ajtaján. Végül apám azt mondta: “Ha tovább maradsz, megtalálnak és megölnek.” Szóval felkerestem egy embercsempészt, aki el is juttatott Isztambulig. Már indultam volna tovább Európába, mikor kaptam egy hívást a nővéremtől. Azt mondta, apánkat nagyon csúnyán megverte a rendőrség, és hacsak nem fizetek 5000 eurót a műtétért, meg is fog halni. Annyi pénzem volt, hogy eljuthassak Európába. De mit tehettem volna? Nem volt más választásom. Két héttel később a testvérem még rosszabb hírekkel hívott. A bátyámat megölte az ISIS, amíg egy olajmezőn dolgozott. Megtalálták a címét a személyi igazolványában, és elküldték a fejét a házunkba ezzel az üzenettel: “A kurdok nem muszlimok”. A legfiatalabb húgom találta meg a testvérem fejét. Ez egy évvel ezelőtt történt. Azóta nem szólalt meg.
Most tovább folytatódik a férfi története, akinek a sok szenvedés után végre pozitív fordulat következett be az életében:
Egy hónappal később megérkeztem Ausztriába. Az első napomon besétáltam egy pékségbe, ahol találkoztam egy Fritz Hummel nevű férfival. Ő mondta el nekem, hogy még 40 évvel ezelőtt járt Szíriában, és nagyon jól bántak ott vele az emberek. Szóval adott nekem ruhákat, ételt, mindent. Olyan lett nekem, mint az édesapám. Elvitt a jótékonysági Rotary Clubba, ahol mindenkinek bemutatott. Elmesélte nekik a történetem és azt kérdezte: “Hogyan segíthetnénk neki?” Találtam egy templomot, ahol szállást kaptam. Azonnal elkezdtem megtanulni a nyelvet is: napi 17 órát tanultam németül. Gyerekmeséket olvastam egész nap, tévét néztem, próbáltam annyi osztrákkal kapcsolatba kerülni, amennyivel csak lehetséges volt. Hét hónap után ideje volt találkozni a bíróval, aki a státuszomról döntött. Ekkora már olyan jól beszéltem németül, hogy az interjút is német nyelven tartottuk. Annyira lenyűgözte a nyelvtudásom, hogy az egész mindössze tíz percig tartott. Aztán rámutatott a szír személyi igazolványomra is azt mondta: “Mohamed, erre soha többé nem lesz szükséged. Most már osztrák vagy.”
