Ez az én történetem, simán lehet, hogy neked teljesen más tapasztalatod volt az ügyintézésről… Mert lássuk be, a bürokrácia útvesztőjében a legtöbben eltévedünk, bepánikolunk, tanácstalanok vagyunk és piszkosul kiszolgáltatottak. Így október 2-án reggel hétkor kisebb gyomorgörccsel sétáltam be a Lehel téri okmányirodába, és már ekkor elküldtem egy SMS-t a kollégáknak: “Ne várjatok a 9-es meetingen, tuti kések.” Viszont 7:32-kor már túl voltam az egész ügyintézésen, sőt még reggelit is vettem a többieknek a piacon, ha már ide helyezték át a hivatalt.
Nem kértem gyorsabb ügyintézést, nem fizettem többet, nincs ismerősöm az irodában. Arra készültem, hogy 30 nap múlva lesznek kész az okmányok, addig várakozó állásmódba helyeztem magam. Ehhez képest október 15-én már jött az SMS, hogy mehetek a személyiért és az útlevélért. Szóval a péntek reggelemet is a Lehel Piacon kezdtem, 7:10-kor már a sorszám a kezemben volt, és 7:43-kor már beszálltam az autóba. Ennyi idő alatt sikerült átvennem az iratokat, megvennem a disznótorost hétvégére és a kifiléztetett csirkecombot is átvettem a világ legjobb fej hentesétől, aki mindig mosolyog, soha nem fogad el borravalót, és soha nem ver át.
A kocsiban vettem észre, hogy igazából az irataimban a dátum október 9., vagyis a harminc napra ígért papírok alig egy hét alatt elkészültek. Igen, tudom, hogy nincs csúcsidőszak ősszel, de ez akkor is szuper. És ami legalább ennyire pozitív, hogy az ügyintézők közül senki nem nézett rám, azzal a tipikus: “na még ezt sem tudja kitölteni” fejjel.
