A “hölgyeknek” még mindig a konyhában a helyük?!

A Reggeli gyors két műsorvezetője, Pikó András és Pálinkás Szűcs Róbert az Opten Informatikai Kft. vezetőjével beszélgetett, a céginformációs szolgáltatásokat nyújtó cég megbízhatósági szempontból hasonlította össze a női felső vezetésű cégeket, a tisztán férfiak által vezetett vagy tulajdonolt cégekkel. Ezzel még nem lenne gond, azzal már inkább, hogy az egyik műsorvezető akkorát “gyengébbik nem”-ezett, hogy beleremegett a lakihegyi adótorony. Gyengébbik nem? 2015-ben? Lécci, ne…

Nők, nem hölgyek, jó? Köszi!

A “gyengébbik nem” képviselőiről egyébként azt állapították meg, hogy pozitív hatással vannak a vállalkozások életképességére, ám ennek ellenére csökken a nők aránya a vezetői pozíciókban. Itt kapcsolódott be a beszélgetésbe Pertics Richárd, az Opten vezetője. Ekkor még nem sejtettem, de az ujjaim rövidesen fehéredni kezdtek, a kormányt szorítva, ugyanis az URAK beszélgetése, ami ezek után következett, az finoman szólva is bicskanyitogató volt.

Pertics Richárd elmondta, hogy az elmúlt öt évben a jogszabályi változások és hasonló körülmények miatt csökkent a cégek száma, ezen belül is a női vezetőket foglalkoztató, vagy női tulajdonosi körű cégek száma. A baj azzal van, ahogyan Perticsnek sikerült ezt mondania, ugyanis úgy bírt fogalmazni, hogy 2015-ben 57 százalék azoknak a cégeknek az aránya, amelyekhez “hölgyek kapcsolhatók“.

Eleve, hölgyek… ettől nekem személy szerint kitüremkednek az erek a szemgolyómból. Meg mi az, hogy a hölgyek kapcsolhatók a cégekhez? Mi ez, áramkör? Telefonközpont? Jó, hát, szegény URAT nem azért tartják, hogy értelmesen beszéljen rádióban, de ha mondjuk ezt tudja magáról, lehet, hogy célszerű megkérni valakit az irodában, hogy mégis ő nyilatkozzon inkább. Ja egyébként, 2011-ben még 61 százalék volt azoknak a cégeknek az aránya, amelyekhez hölgyek voltak kapcsolhatóak. Sorosan, párhuzamosan, kinek mi tetszik.

Szegény Pertics egyébként a beszélgetés ideje alatt nem bírt leszállni a hölgy-bicikliről, közben meg olyanokat mondott, hogy a csökkenést “mi azzal tudjuk alátámasztani, hogy a női jellemből meg személyiségből fakadóan kevesebb kockázatvállalást indítanak az üzletmenetük során, és alaposabban, megbízhatóan, prudensebben közelítenek a hatósági folyamatok felé”.

Illetve, hogy “megbízhatóbb működés jellemzi azokat a cégeket, ahol hölgyek is szerepet kaptak a cég menedzsmentjében”. Ja, meg, hogy “azok a cégek, ahol HÖLGYEK VANNAK, azok megbízhatóbbak, de egyre több HÖLGY lép vissza a cégvezetéstől”. Uram, segíts…

A miértre adott válasz bevitte a kegyelemdöfést

A műsorvezetők feltették az adekvát kérdést, hogy mi az oka ennek, amire Pertics ÚR készségesen válaszolt is: “mi azt tapasztaltuk, hogy a cégvilágban mind a tulajoknak, mind a cégvezetőknek intenzív szerepük van a cég napi operatív működtetésében. […] Ez a napi 10-12 óra munka sokszor nem fér bele a HÖLGYEK munkaidejébe, akiknek az élet több területén is helyt kell állni”.

Ez utóbbi mondat végén egyébként enyhe lesajnáló nevetés elhangzott. Van egy rossz hírem Pertics ÚR számára: egyrészt, szexizmusból jeles, másrészt az a probléma kedves URAM, hogy nemcsak a HÖLGYEKNEK kell helytállniuk az élet több területén is, hanem az URAKNAK is ezt kéne ám tenniük. 

Mert hát, ha jól értem, itt arról van szó, hogy a HÖLGYEK csak szépen takarodjanak haza a konyhába, hogy a vacsora kész legyen, mire a ház URA hazaér a hivatalból, ahol neki belefér akár 14-16 órán keresztül robotolni keményen, hiszen a FEHÉRNÉP otthon úgyis ellátja a háztartást, pelenkázza a gyereket és természetesen Victoria’s Secret modellnek öltözve várja haza az URÁT, hogy aztán házastársi teendőit is legott ellássa.

Anyaszerep… anyám!

Pertics azzal folytatta, hogy ha megnézzük a cégvezető “férfiak és HÖLGYEK” átlagéletkorát, azt tapasztalhatjuk, hogy ha egy HÖLGY tagja a cég felső vezetésének, akkor az átlagos életkora 49 év körül alakul, míg a férfiak néhány évvel fiatalabbak. Ezen a ponton már izgalomtól csillogó szemekkel vártam a magyarázatot, ami természetesen nem maradt el. 

“Azok a HÖLGYEK maradnak a cég vezetésében, illetve a tulajdonosi szerepkörben, akik már túl vannak a családanyaszerep nagy részén, és tudnak már a munkájukra koncentrálni” – mondta Pertics.

Na itt kénytelen voltam egy picit félreállni, mert olyan ideges lettem, hogy már fennhangon emlegettem egy bizonyos családanyát. Hát imádni való nem? A HÖLGYnek szépen kuss a neve, ő otthon marad, leszüli a kvótát, süt-főz-takarít plusz házasélet, aztán ha a TRÓNÖRÖKÖS (aki nyilvánvalóan csak ÚR lehet) már elkezd iskolába járni, akkor a ház URA nagy kegyesen engedélyt ad rá, hogy visszafáradjon a munkahelyére. Rendben is van ez, elvégre előtte úgysem lenne képes a munkájára koncentrálni, hát tele van a feje hormonokkal, meg egyébként is inkább azon túráztassa az agyát, hogy az esti pörkölthöz nokedli legyen-e vagy tésztaköret, hogy a ház URA nagy örömét lelje őbenne.

Ahogy a kormányt szorongatva ziháltam, és azon gondolkodtam, hogy teszek egy kis kitérőt a Bokor utca felé, és ott válogatott trágárságokat vágok a stúdióból kilépő Pertics fejéhez, elérkeztünk – szerencsére – az eszmecsere végéhez, amikor Pikó András még próbálta egy picit menteni a helyzetet, amikor annyit mondott, hogy ez nyilván mással is összefüggésben van, például a változó gazdasági klímával.

Ekkor mintha enyhült volna a szorításom a kormányhoz, ám elhangzott a végső kérdés: “lehet, hogy a mostani gazdasági klímához talán a HÖLGYEK kevésbé tudnak adaptálódni?” Tikkelő szemekkel vártam a választ, ami meg is érkezett.

“Igen, ilyenkor több energia alkalmazkodni, a HÖLGYEKNEK is, férfiaknak is, de talán a FÉRFIAK JELLEMÉBŐL adódik, meg a MUNKAIDŐ-RÁFORDÍTÁSUKBÓL, meg egyáltalán a CSALÁDI HELYZETEKBŐL, hogy a férfiak tudnak több energiát fordítani a cégükre, a nők pedig kevesebbet” – mondta Pertics, aki a beszélgetés végére megtalálta a szót, amit végig használnia kellett volna.

Igen, kedves Richárd. Nők vagyunk, nem hölgyek, és van egy olyan hírem is, hogy képzelje, pont ugyanannyi energiát tudunk fordítani a cégünkre, ha arról van szó. Nem tudom, önöknél milyen a CSALÁDI HELYZET, bár ezek után van egy elképzelésem. Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy legközelebb, ha lehet, ilyen témákról talán másnak kellene nyilatkoznia ott a cégnél. Talán éppen egy hölgynek nőnek. Persze csak ha nők számára engedélyezett ilyen felelősségteljes munkakör, nem csak a konyha-mosókonyha-hálószoba háromszögben ér el a póráz szabad mozogniuk.

További cikkek szexizmusról az NLCafén:

• Ilyen a jóindulatú szexizmus – tapasztaltad már?
• Szexizmus csupa jóindulattal
• “Alám nyúltak a buszon” – hétköznapi szexizmus