A gyerekeket partnerként kezelik, viccesek és odafigyelnek. Épp úgy viselkednek, mintha nem ellenséges káposztafejek, hanem igazi, jó humorú emberek ülnének a padokban velük szemben. Ó, bárcsak több lenne belőlük!
Emlékszem azért jó fej tanárokra, mert bezzeg az én időmben is voltak olyan igazi pedagógusok, akik nem kirugdalták az iskolából azokat, akiknek valami gondjuk volt a tanulással, hanem minden eszközt bevetettek, hogy segítsenek nekik. Volt nekem is olyan tanárom a középiskolában, akit lenyűgözve hallgattam, és az általános iskolai felsős osztályfőnököm is olyan volt, aki szárnyakat adott a diákjainak.
Köztük nekem is. Irodalom szakos volt amúgy, és mindig mondogatta, hogy belőlem vagy ügyvéd lesz, vagy író. Az ügyvédséghez túl sok jogszabályt kellett volna bemagolni, úgyhogy maradtam az írónál. Szerencsés vagyok, mert több olyan tanár is jutott nekem, akik meghatározó személyek lettek az életemben, és tényleg jó felé terelgettek. Ez a tíz tanár is ilyen lehet a saját tanítványai szemében.
A folytatásért kattints az Anyám borogass caféblogra!
