Göncz Árpád az őszinte szív és a nyílt szellem embere volt, aki nemcsak szeretni tudott, de szeretetre méltó is volt – mondta a volt köztársasági elnököt búcsúztató Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, péntek délután az Óbudai temető 16-os parcellájánál.
Várszegi Asztrik – akit még maga Göncz Árpád kért fel búcsúztatására – úgy fogalmazott, sokak nevében vesz búcsút “teljes tisztelettel és szeretettel” a Magyar Köztársaság volt elnökétől, a férjtől, a családapától, az unokáiért rajongó nagyapától, az irodalmártól, de mindenekelőtt az embertől.
A püspök a teremtő Istennek megköszönve Göncz Árpád életét, felidézte megismerkedésüket és azt, hogyan ismerte meg emberségét, gondolkodását, az emberek, a magyarság, az emberiség iránti szeretetét, és “mint börtönt járt és börtöntől többször fenyegetett embernek a mély szabadságvágyát”.
A főapát Göncz Árpádot mint hívő embert zelótának (a szentíráshoz buzgón ragaszkodónak) mondta, aki jellemzése szerint “Isten igéjét radikálisan értelmező és követelő keresztény volt”.
“Te a szeretet embere voltál, a szeretetet hirdetted, mint (…) a Názáreti is, és mindenkihez volt jó szavad” – mondta személyes hangú beszédében Mécs Imre. Göncz Árpád államfővé választását úgy jellemezte, hogy egy nagyon bölcs és jó paktum eredményeként lehetett a frissen megalakult Magyar Köztársaság elnöke.
“Te minden idők legjobb köztársasági elnöke lettél, szeretet övezett, de ha kellett, nagyon határozott tudtál lenni” – jelentette ki.
Megemlékezése közben Mécs Imre úgy írta le a volt államfőt, mint aki “ember volt, az embereknek az embere”, a szegény embereknek, az elnyomottaknak, a jogtalanoknak a szócsöve.
