A manufaktúra valójában egy családi ház kertjében és különböző helyiségeiben működik, tulajdonosai Diczkó László és felesége, Stéh Enikő. Az általuk készített Spirit of Attila nevű csípős szósz idén júliusban megnyerte az amerikai szervezésű World Hot Sauce Awards csípős szószok kategóriájának világbajnoki címét. A győzelem hírét olvasva telefonon kerestük már Diczkó Lászlót, azonban akkor nem jött össze a találkozó, mert a sikerrel együtt járó óriási érdeklődés miatt a manufaktúra raktárai hirtelen kiürültek. A mostani látogatásunkkor azonban még volt szerencsénk betekinteni az erős szószok készítésének titkaiba.
Igazi XXI. századi történet
A Chili Hungária Manufaktúra valódi családi vállalkozás: az eredetileg gépésztechnikus László foglalkozik a paprika (és paradicsom) termesztésével, felesége, Enikő élelmiszer-ipari mérnökként az élelmiszer-ipari szabványok betartásáért felel, fiuk marketinges végzettségével pedig a brand és a termékek népszerűsítésébe segít be. A szószokat és egyéb finomságokat kézzel készítik és saját maguk csomagolják.
“2010-ben kezdődött a történet, a munkahelyemen interneteztem, és az eBay-en botlottam bele mindenféle furcsa paprikába – mesélte Diczkó László. – Szeretem a csípős ételeket, de leginkább enni szeretek, szóval én nem is nagyon bírom például az extrém erős paprikákat. Persze szeretem, ha csíp, de inkább csak addig, ameddig még »izgalmassá« teszi az ételt. Szóval nem ezért kezdtem el érdeklődni, hanem egyből üzleti lehetőséget láttam benne. Amerikában ez az üzletág hatalmas szegmensét fedi le az élelmiszeriparnak, nálunk meg alig volt akkor még valami. Végül abban az évben még csak a vetőmag megrendeléséig jutottam, de 2011-ben már egyből kereskedelmi mennyiséget vetettem, most van körülbelül 7000 tő paprikám.”
Diczkóék számára az is világos volt, hogy nem paprikát-paradicsomot szeretnének árusítani, hanem feldolgozott termékeket, amelyeknél a minél nagyobb hozzáadott értékkel erősebb piaci pozíciót vívhatnak ki maguknak.
“Eleinte azt gondoltuk, hogy majd a vendéglátóhelyek, vendéglősök lesznek nyitottak a különböző paprikákból, paradicsomokból készült termékekre – mondta a termelő. – De rá kellett jönnünk, hogy ez nem így van, mert a vendéglátóhelyek zöme nagyon árérzékeny, ezért vagy a nagykerekben vásárolnak, vagy, a kifinomultabb ízlésűek elmennek Bécsbe, és kész.”
Az EU-n belül a legcsípősebb
A családi vállalkozás 2011 óta van jelen a magyar piacon, termékeiket különféle rendezvények közönsége is ismerheti.
“Kezdetben picit még az útkeresés folyt – mesélte a manufaktúra tulajdonosa. – Először két-háromféle szósszal indultunk, de szerettünk volna még csípősebb változatokat, illetve más ízesítésűt is. Így alakult ki a 10-12 tagból álló Magyar Virtus termékcsalád, ami lefedi a teljes palettát, az enyhébbektől az EU-n belül elérhető legcsípősebb szószokig.”
Utóbbi lényeges megkülönböztetés, ugyanis Európában szigorú szabályok korlátozzák, hogy milyen adalékanyagokat lehet az élelmiszerekhez hozzáadni. A kapszaicin – a paprikafélék csípősségéért felelős vegyületet – csak természetes forrásból származhat, vagyis magából a termésből.
Hajdú-Bihar megye, aztán a világ
“2013-ban a feleségem találkozott egy érdeklődővel a Debreceni Egyetemen, aki megkérdezte, hogy miért nem pályázzuk meg a Hajdú-Bihar megyei terméktanács minőségi termékdíját – mondta Diczkó László, amikor a világbajnoki címről kérdeztem. – Gondoltuk, mi baj lehet belőle, beadtuk a pályázatot, és nagyon meglepődtünk, amikor elnyertük a díjat. Ez valójában egy szakmai elismerés, ami a marketing oldaláról is segíthet, ha az ember ki tudja használni.”
A Chili Hungária Manufaktúra egy évvel később arculatváltáson esett át, megérkeztek az elegánsabb, nyakas üvegek, a címkékre pedig színes grafikák kerültek. Különlegesség, hogy egyes szószokon bizonyos évszámok szerepelnek, amelyek valamilyen történelmi eseménynek állítanak emléket.
A Kabai Tüzes Mennykő nevű szószon például az “In Memoriam 1857” szerepel, ugyanis Kaba térségében ebben az évben csapódott be egy meteor. A Sárga Vihar üvegén pedig az “In Memoriam 1241” olvasható, ez pedig a tatárjárás áldozatainak állít emléket.
Az arculatváltást a terméktanács 2014-ben a Kitüntetett Minőségi Terméknek járó díjjal ismerte el, amit a “sima” minőségi díjtól eltérően évente csak egyvalaki kaphat meg.
Nem vagyunk nagyravágyó emberek, de az nagyon jó érzés, hogy a rengeteg beletett munka mellett kapunk egy kis visszajelzést, hogy jól csináljuk a dolgunkat, ez jót tesz a léleknek.
A Spirit of Attila nevű szósz először 2013-ban készült el, majd, mivel Diczkóék úgy tapasztalták, hogy a turisták körében is nagyon népszerű a szósz, úgy döntöttek, hogy benevezik a World Hot Sauce Awardsra.
“Úgy voltunk vele, hogy megpróbáljuk, veszteni valónk nincs. Elküldtük a csomagot, aztán vártunk. Ilyenkor türelemre van szükség, mert majdnem 300 terméket kell elbírálniuk a szervezőknek úgy egy hónap alatt. Közben kaptunk egy levelet tőlük, amiben azt írták, hogy érdemes lenne elindulnunk a marketing vagy dizájn kategóriában is. Mi értettünk a szóból, ha ők mondják, hát elindulunk. Aztán vártunk tovább.”
Július 18-án jött el a nagy nap, az eredményhirdetés napja. Diczkó László és felesége kabai házukban, a számítógép előtt egy élő videostreamet nézve izgultak a díjátadó ceremóniát nézve.
“Ez egy több mint kétórás ceremónia, ahol 49 kategóriában díjazzák a szószokat, egészen elképesztő, ahogy ezt az amerikaiak csinálják – emlékezett vissza a nyári estére Diczkó. – A marketing kategória még viszonylag az elején kerül sorra, itt összenéztünk és azt mondtuk, »na most!«. De meg sem említettek. Arra gondoltunk, hát ez biztos egy nagyon amerikai verseny, vagy mi vagyunk hozzá túl kicsik, de sebaj, befizettük, így jártunk.
Aztán, amikor a Hot Sauce kategóriánál jártunk, akkor kiszólt a műsorvezető a kamerába, hogy »te, haver, aki az óceán túloldalán nézel, most figyelj, mert a Spirit of Attila a kategória világbajnoka!«.
Hát az egy elég erős élmény volt, kontroll nélkül kiabálva szaladgáltunk fel-alá a házban, hatalmas öröm volt. Ez egy elmondhatatlan érzés, én csak azt kívánom minden kistermelőnek, hogy egyszer éljék ezt át, mert fantasztikus. Azt már nem is tudom, hogy ennek a hatására-e vagy sem, de megpályáztuk az idei OMÉK Kézműves Remek díját is, amit szintén sikerült elnyernünk.
A java csak most jön
2015 tehát fontos év volt a manufaktúra számára, azonban az igazi munka csak a trófea elnyerése után kezdődött. Először például a vámhivatalt kellett “megdolgozni” egy kicsit, hogy a fenti fotón is látható, rézből készült világbajnoki trófeát beengedjék az országba. Diczkóéknak újságcikkekkel kellett bizonygatnia, hogy a trófeát nem az internetről rendelték, hanem az a munkájuk elismerése.
“Számítottunk rá, hogy ezután megnő majd az érdeklődés, de olyan szinten pörgette meg a dolgokat a világbajnoki cím, hogy teljesen megváltoztatta az életvitelünket – magyarázta Diczkó László. – Olyan mértékben nőtt meg a kereslet és az érdeklődés, hogy ennek a kielégítése minden erőnket felemészti. De tegnap például nagyon jó napunk volt, mert amikor este tízkor abbahagytuk, akkor örülhettünk, hogy már mindennel kész vagyunk. Persze ez nem munka, ha ezt munkaként csinálnánk, az rabszolgasors lenne, így az egyes feladatokra koncentrálunk.”
Diczkóéknak jelenleg 7000 tő paprikája van, a tervek szerint a 2016-os évben talán sikerül ezen is növelni, de a manufaktúra technológiáját mindenképpen fejlesztik, hogy a termelési folyamatokat hatékonyabbá tegyék. Megfontolt emberek, akik a siker ellenére nem kezdtek ész nélküli bővítésbe, ott fejlesztenek, ahol éppen szükség van rá.
“Egyelőre nem veszünk fel alkalmazottat, a technológiára koncentrálunk – mondta a kistermelő. – Persze szeretnénk bővíteni, de most még csak kis családi manufaktúraként működünk, és természetes úton szeretnénk fejlődni. Ez egy lassú, viszont stabil folyamat. Van, aki ha elér valamilyen sikert, mindent egyszerre kezd fejleszteni, és ebbe beletörik a bicskája. Ha most jönne egy egy évig tartó válság, mi azt valószínűleg túlélnénk, mert annyira stabil lábakon állunk.”
“Még nem értek szót minden paprikával”
A beszélgetés után betekintést nyerünk a műhelybe, ahol a paprikák szárítása, aprítása, a szószok bekeverése és csomagolása zajlik. A polcokon hatalmas üvegekben állnak a főleg zöldes, pirosas és barnás színű szószok, kicsivel arrébb már precízen, sorokba rendezve várakoznak az “Attilák”, hogy dobozba kerüljenek. De nem csak csípős szósz készül itt, hanem például chilis lekvár, vagy füstös paprika is kikerül a manufaktúrából. A kert végében három hatalmas fóliasátor áll, ezeket Diczkó László saját kezűleg hegesztette. Az egyes sátrakban elkülönítve növekednek a különböző szószok alapanyagát képező paprikák, hogy a keresztbeporzás ne változtassa meg a nemes növényeket.
“A paprika nagyon kényes növény, aki most kezd kertészkedni, annak azt javaslom, hogy paradicsommal kezdjen – tanácsolta Diczkó László. – Ezt mi is a saját bőrünkön tapasztaljuk, tavaly például én voltam a legnagyobb palántapusztító. De abból is tanultunk, így még egyszer ugyanaz nem fordul majd elő. Ez azért is fontos, mert egy-egy palánta akár 1000-1200 forintba is kerülhet, szóval ezt pusztítani drága mulatság. Én sem értek szót még minden paprikával, úgy látom, hogy az egyes fajtáknál két-három év termesztési tapasztalatra van szükség, ennyi idő alatt lehet kitanulni egy növényt. Ez azért is fontos, mert az egzotikusabb paprikafajtáknak alig van irodalma Magyarországon, így tényleg csak kitapasztalni tudjuk, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy fürtökben teremjen. Most a Carolina Reaper nevű fajtával próbálkozunk, de még nem értjük meg rendesen egymást, viszont már látom, hogy mit csinálunk másképp jövőre és akkor egy-két év múlva már eredményesebbek leszünk.”
Bár Diczkóék, saját elmondásuk szerint csak mértékkel élvezik a csípős szószokat, azt elismerték, hogy minden fajtát megkóstoltak már, illetve a szószok összeállításánál is folyamatosan kóstolnak, hogy a tökéletes kombinációkat kikísérletezzék. “Ez fáj” – mondta mosolyogva, amit a Carolina Reaper nevű, világrekorder paprikákat nézve el is lehet hinni.
“Nekem amúgy a friss paprika a kedvencem, a Cayenne, a madárszemchili, a tabasco, ilyesmik – mondta Diczkó László. – Ez olyan 100 000 – 150 000 Scoville-egység, nekem ez bőven elég. Ha nincs friss, akkor a Dominátor nevű habaneroból készült krém, vagy a kicsit édeskésebb, füstösebb BBQ-vonal a kedvencem.”
A kert végében saját építésű füstölő áll, itt füstölődnek az utóbbi típusú termékekhez szükséges paprikák, vagyis itt lényegül át a jalapeno paprika chipotle-vá.
“Reménykedem, hogy ez a novemberi jó idő picit kitolja a termést, bár ezt egy picit már megcsípte a fagy, de talán még bepirosodik – mondta a kistermelő, miközben seregszemlét tartottunk a sátrakban. – Sajnos már nem tart sokáig ez a kellemes idő, de nagyon bízom benne, hogy a fóliából még tudunk majd szedni. Nagyon be vagyunk osztva, egy ilyen nagyságú manufaktúra, mint a miénk, havi néhány száz üveget ad el, a mi forgalmunk ennél több. Emiatt sajnos pár terméket fizikailag képtelenek voltunk egyelőre megvalósítani. Pedig rengeteg ötletünk van, sőt már van olyan új termék is, ami teljesen kész volna, a címkéje is megvan már. Nem árulom el a titkot, de annyit mondok, hogy ez egy louisianai stílusú szósz lesz.
Teljesen szerelmes vagyok most ebbe a szószba, nagyon jó lett, csak úgy szikráznak az ízei. Karácsonyra szerintem már nem leszünk meg vele, de januárban el tudjuk indítani. A lényeg, hogy vannak ötleteink, és hiszünk abban, amit csinálunk, egyszerűen csak tisztességes munkával, tisztességesen szeretnénk megélni.
Aki közelebbről is megismerkedne a Chili Hungária Manufaktúra ízeivel, esetleg Diczkóékat kérdezné a mesterfogásokról, annak lehetősége nyílik erre az NLCafé Téli Fesztiválján, amely november 22-én a Millenárison várja a látogatókat.
További, kapszaicintől csepegő cikkek az NLCafén:
- “Mintha botoxoltattam volna a számat” – chiliszószokat teszteltünk
- Az erős paprika jelenti a fájdalmak végét?
- Akkor jó, ha csíp