Szót és lehetőséget kérnek a nők
A történelem során a nők társadalomban elfoglalt helyük miatt sokáig nem jutottak hozzá az olvasás öröméhez. Ha hozzá is jutottak volna, nem tudtak olvasni, mivel iskoláztatásukat sokáig egyáltalán nem tartották fontosnak, ahogyan azt sem, hogy külön nekik szóló irodalmat vagy újságokat hozzanak létre. A könyvnyomtatás elterjedésével egyre többen tanultak meg olvasni, és egyre inkább gondolták úgy az írók, hogy a nők is lehetnek potenciális olvasóközönség. Így jött létre az úgynevezett női irodalom, amely a női igényeket is igyekezett kielégíteni. Már a 18. század elején jelentek meg ilyen termékek, például a Spectator nevű, híres angol hetilap. Magyarországon azonban csak jóval később, 1794-ben jelent meg az első ilyen sajtótermék, az Uránia.
A Female Spectator nevű havilap 1744-ből
A lapkiadók hamar rájöttek, milyen témák foglalkoztathatják leginkább a nőket. A vezető témakör kezdetben a divat volt. Az 1830-as évektől megjelenő divatlapok kis túlzással már kifejezetten női lapoknak számítottak, és megteremtették azt az olvasótábort, amelyre nyugodtan alapozhattak a következő időszakban a kiadók. Az első nálunk is kapható divatlap a német nyelvű Der Spiegel volt, amely meghonosította a divatlapmellékleteket, látványos fotókkal illusztrálva az írásokat.
Der Spiegel (1948)
Az első magyar nyelvű divatlap a Regélő volt, és az olvasók gyorsan rákaptak. A kiadók dolgát azonban nagyon megnehezítette, hogy a nőket érdeklő bécsi divatlapok képeit tilos volt átvenniük, így komoly gondot jelentett az olvasók egyre növekvő igényeinek kielégítése. Ezért a Pesti Divatlap már a magyar viseleteket is megjelenítette. Az Életképek című lap pedig tovább ment a divat ismertetésénél, és oktatni is próbálta a hölgyeket, ezért külön számukra írt tudományos értekezéseket jelentetett meg.
A Pesti Divatlap melléklete
Az első írónők megjelenése
1848 után megszűnt a cenzúra, mindent áthatott a politika, és a nők igényei is háttérbe szorultak. A forradalom és szabadságharc után, 1849-ben Hölgyfutár névvel indult útjára az első új női lap, amely az irodalom, a társasélet, a művészet és a divat világából közölt írásokat, és a fő célja az volt, hogy mulattasson. Érdekességképpen meg kell említeni, hogy ennél a lapnál már női írók is dolgoztak, méghozzá szép számmal.
A Hölgyfutár és a Divatcsarnok című lap címlapja
Az 1853-ban indult Divatcsarnokot a szerkesztők a művelt társalgás fórumává igyekeztek tenni, elsősorban főúri körök számára. Az úriasszonyokat mulattatva oktatták írásaikkal. Ez a fajta stílus azonban hamar kimerült, elsilányult, a hölgyek pedig elhagyták a lap olvasótáborát. Nem úgy, mint a Nefelejcs című lapot. Mondhatnánk, hogy a sokadik divatlap volt ez, de egyben különbözött a többitől, és épp ez tette elsőrangúvá. Amíg ugyanis a többi divatlap csak képeket közölt a nyugati ruhákról, addig ez az újság a legújabb párizsi, londoni kollekciók szabásmintáit is közzétette. Ezenkívül – szintén érdekességként – külföldi divattudósítóktól kapott híreket is közölt. A divat mellett pedig smink és pipere témákban is újdonságokkal szolgált a nők számára.
1857-ben láthatták először az olvasók a Nővilágot, amely erkölcsöt és műveltséget hirdetett, a nőket érdeklő témákon, például a divaton és a színházi eseményeken keresztül. E női hetilap addig példátlan népszerűségre tett szert alig két év alatt, az itt megjelent írások széles tömegekhez szóltak és nagyon igényesen.
A fotók mikk fotógyűjteményéből valók, a Flickr oldalán teljes méretben megtekinthetőek.
Van élet a háztartáson túl is
A Családi Kör hetilap 1860-tól az ajánlás szerint “a művelt magyar hölgyeknek” szólt. Az első olyan lapként jelent meg, amelynek női főszerkesztője volt Szegfi Mórné Kanya Emília személyében. Ő a női munkakörök kiszélesítésén fáradozott, és azt hirdette, hogy a nők képességeivel az egész nemzetre pozitívan lehetne hatni. Ennek érdekében a nők világirodalmi emancipációjáért harcolt. Az asszonyok kedvelt újságja lett, hiszen végre más alternatívát is kínált számukra, mint a háziasszony szerepét. Mindenről tudósított, ami számított, beleértve a politikát, a művészeti élet eseményeit, emellett pedig szórakoztatott is a divatvilág híreivel, képeivel és különböző rejtvényekkel 20 éven át. A szintén női főszerkesztővel bíró Anyák Lapja elsősorban az édesanyákhoz szólt, illetve a fiatalokat igyekezett támogatni a családalapítás gondolatában.
Az 1867-es kiegyezés után a főváros rohamléptékben fejlődött. A századforduló előtt egy teljesen más életérzés és hangulat alakult ki, mint ami addig uralkodott. A pozitív változások jobbára a gazdaság fellendülésében nyilvánultak meg, de a társasági élet is új erőre kapott. Vidámság, nyüzsgő művészeti, zenei élet és elegancia jellemezte a fővárost. A Duna-korzó délutánonként a szerelmespárok találkahelyévé alakult. A kevésbé tehetősek érintkezési helyszínei a kávéházak voltak, míg az úri rétegé a lóversenytér lett, ahol az úriasszonyok és az elegáns urak mindig a legújabb divat szerint jelentek meg, mintha csak a divatlapokból léptek volna elő. Hiszen ilyen miliőben mi más is lehetett volna az egyik leginkább központi téma, mint a divat?
A Családi Kör című hetilap
Az úri nők gyönyörű ruhákban pompáztak a színházban és az operában, olyannyira, hogy a kritikusok sokszor többet áradoztak a ruhakölteményekről, mint az előadásokról. A nagy bálok résztvevőiről is aprólékos leírások készültek a lapokban, amelyeket az érdeklődők kedvükre olvasgattak. A divat azért is volt ennyire elsődleges téma, mert a társadalmi hovatartozás legfontosabb jelképének számított. A megfelelő viselkedésről és öltözködésről szabálykönyvek is megjelentek. A nők gyakran és szívesen forgatták ezeket, hiszen e gyűjteményekből tanulhatták meg, hogy a hétköznapokban és a különböző alkalmakkor mit és hogyan illik viselni.
A divatlapoktól az első feminista folyóiratokig
A kiegyezéstől a századfordulóig a női lapoknak három csoportja létezett. Egy részük a divatot helyezte előtérbe, a legújabb nyugati ruhák fotóival, szabásmintáival, és a legfrissebb hírekkel a divat világából, mint például a Bazár című lap. Egy másik részük a háztartási, a nevelési és a gazdasszonyi teendők területéről hozott témákat, többek között a Magyar Háztartás és a Magyar Háziasszony című újság. Úgynevezett bulvárnapok is megjelentek, mint például a Vasárnapi Újság, amelynek elsődleges célja a könnyebb, mulattató hírek közlése volt, és természetesen a divatot sem mellőzte. A századforduló környékén egészen az I. világháborúig a Szalon Újság, a Pesti Divatlap, majd a két világháború között a Magyar Úriasszonyok Lapja és a Színházi Élet voltak a kedvenc olvasmányok a nők körében.
Régi Bazár lapok – Fotók: artKRAFT
Nemcsak a képes magazinok voltak ekkoriban nagy hatással a nőkre, hanem egyes szakfolyóiratok is, például az 1880-ban megjelent Nemzeti Nőnevelés, amely tanítónők és nőneveléssel foglalkozó szervezetek számára nyújtott segítséget neveléstörténeti és módszertani írásokkal. A 20. század elején a feminista irodalom képviselői ontották magukból a mondanivalót, így például elindult A Nő című feminista folyóirat, megjelent Müller Ernőné A nők és a politika, Sebestyén Gyula Nemzeti nőnevelés, és Willhelm Szidónia Szerelem, házasság feminista tükörben című könyve.
A nagy túlélő
A női lapok legjelentősebb képviselője, a Nők Lapja 1871-ben jelent meg először, a “nők munkaképesítésének heti közlönye” alcímmel. Tartalmáról a korabeli híradások úgy vélekedtek, hogy megfelelő, élénk és érdekes, a gazdasszonyok jobb hasznát vehetik, mint más hasonló irányultságú lapoknak. A Nők Lapja hatására a hölgyek teljesen felbuzdultak, és rengeteg női kört, egyesületet alapítottak, többek között a nőképző egyletet. A lap erősen küzdött a nők szellemi és anyagi felemelkedéséért, a munkalehetőségeik kiszélesítéséért, oktatásukért. Sikerét jelezte az is, hogy míg a korabeli női lapok általában pár évet, esetleg egy-két évtizedet éltek csak meg, addig ez a magazin, igaz, több átalakulással ugyan, de a mai napig létezik.
