Szülők egymás ellen: adjunk közös karácsonyi ajándékot a tanítóknak?

Nincs nálam a bölcsek köve, csak azt tudom, hogy én azok közé tartozom, akik nem értenek egyet a “minden alkalomra adjunk ajándékot közösen a tanítóknak” felfogással. A karácsony pedig külön megterhelő mindenkinek anyagilag, nem kell még a szülők nyakába egy plusz 2-3 ezer forintos kiadás. Nem gonoszságból nem értek egyet, sőt nagyon szeretem a gyerekeim tanítóit, csak tudom, hogy sok család van olyan anyagi helyzetben, ahol karácsonykor épp csak a gyerekek ajándékaira jut pénz, egymásnak a felnőttek már nem is vesznek semmit, akkor miért a tanítókra költsék a kis pénzüket.

Persze ott van a másik oldal, ahol azt mondják a szülők, hogy a közös osztályajándékkal kifejezzük, mennyire tiszteljük a tanítók munkáját.

Ez így is van, igazuk van, tisztelni kell a tanárok munkáját, főleg alsó tagozatban, ahol a két tanító többet van a gyerekekkel, mint a szülők, kvázi átveszik a nevelésüket tőlünk 4 évre. Nem kis feladat, minden elismerésem érte, hogy képesek 30 gyerekkel elbírni és nemcsak megtanítani nekik a kötelező tananyagot, hanem megalapozni a hozzáállásukat a további tanuláshoz, munkához, élethez. Abszolút elismerésre méltó, sőt az én szememben csodálnivaló az ő munkájuk és türelmük.

Mégis azt mondom, hogy ne nyomasszátok ezzel a vitával magatokat és egymást, kedves szülők. A tanítók, bármennyire is az életünk részei, nem közeli barátok vagy családtagok, márpedig ajándékokat nekik szoktunk venni karácsonyra. Ha pedig ellenállhatatlan késztetés ébred valakiben, hogy megajándékozza gyermeke tanárát, akkor teheti nyugodt szívvel magánúton, anélkül, hogy bele akarná vonni az összes többi szülőt és gyereket. Vagy ha mindenképpen közös ajándékot szeretnétek adni, akkor legyen az valamilyen élmény, egy közös éneklés vagy annyi mézeskalács, ahány gyerek, rajta a monogramjukkal. Számtalan remek DIY ötlet lelhető fel az interneten, ami szinte költség nélküli megoldás, mégis személyes és szép ajándék lehet a tanítóknak.

Ne hozzátok egymást kényelmetlen helyzetbe, mert vannak, akik nem engedhetik meg maguknak azt a plusz kiadást, de nem feltétlenül szeretnék mindenki előtt bevallani az anyagi problémáikat, úgyhogy beszállnak az ajándékba, aztán később lehet, hogy hó végén pont ez az összeg hiányzik majd kenyérre. Abban pedig biztos vagyok, hogy egy tanító sem vár el ajándékot a gyerekektől. Az lenne a legjobb megoldás, ha mindenki inkább maradna a saját pénztárcájánál, és nem akarna más pénzével gazdálkodni a karácsonyi ajándékozás miatt.