Még az sem biztos, hogy Vámbéry Ármin pontosan mikor is született, csak azt tudjuk, hogy nevelőapjával és édesanyjával éltek nagy szegénységben, azonban az okos gyerek taníttatására mindig akadt valahonnan pénz és támogató. A kis Árminnak ráadásul még hároméves korában lebénult az egyik lába, de még ez sem gátolta meg abban, hogy később bejárja egész Közép-Ázsiát. De nem hullt ám csak úgy ölébe a világutazás, kellett hozzá, hogy szorgalmával rendre felkeltse nagy hatalmú támogatóinak szimpátiáját és persze az is, hogy folyékonyan megtanuljon tizenvalahány nyelvet, köztük a latint (nyilván), franciát, angolt, szláv és skandináv nyelveket, oroszt, németet és persze a törököt, ami elhozta számára az életre szóló szerelmet a török kultúrával.
Az éles eszű Vámbéry hamar népszerű lett a pesti értelmiségi körökben is, a művelt kávéházi urak gyorsan megkedvelték a fényes jövő előtt álló, érdeklődő fiatalembert. Így történhetett, hogy 1857-ben Eötvös József nagylelkű segítségével végre Isztambulba utazhatott. A török birodalom zárt világába nehéz volt egy messziről jött idegennek beilleszkednie, azonban hősünk jól ismerte a kultúrát, rendszeresen tanulmányozta a Koránt, sőt több török nyelvjárást is megtanult pusztán érdeklődésből, így aztán Isztambulban is meredeken ívelt felfelé a karrierje.
A történet folytatásáért kattints a Tanárnő caféblogra!
