Még ha ki is derül, hogy Jézusnak egészen más volt az ábrázata, mint ahogy eddig hittük, a sok évszázados berögzült képet, amit a rengeteg festménynek és vallási műalkotásnak köszönhetünk, valószínűleg nem fogja megváltoztatni.
A kísérletre, hogy rekonstruálja Jézus arcát, egy történész törvényszéki szakértő, Richard Neave vállalkozott. Az általa alkalmazott törvényszéki kutatási módszert használták Nagy Sándor és Midász király arcvonásainak létrehozásakor is.
Neave professzor két tényre támaszkodott: az egyik Júdás rögzített vallomása, melyet a keresztre feszítés előtt adott, és személyleírást tartalmaz Jézusról. A másik a korabeli szemita koponyák felépítése, melyeken számítógépes és sugaras vizsgálatokat végzett, hogy rekonstruálja egy tipikus szemita izomzatát és bőrét.
A korabeli zsidó szokást követve, Jézusnak szakálla és rövid haja lehetett – szemben az elképzelt vállig érő frizurával.
Szintén a korabeli átlag szemita férfiakat véve, Jézus nem lehetett 1,50 méternél magasabb, és tekintve, hogy fizikai munkát végzett, zömökebb és izmosabb lehetett az ábrázolt szálkás figurától.
Az eredmény tehát egy sötét hajú és bőrű, erős vonásokkal rendelkező férfiarc, amiről nem könnyű elképzelni, hogy spirituális vezetőt rejtene.
Forrás: Mirror
