Szépségkirálynők, mi lett veletek? – 30 év, 24 Miss Hungary, 1 rendszerváltás
Miss Hungary: a legrégebbi országos szépségversenyünk. 1929-ben rendezték először, tizenegy éven át megtartották, majd jött a II. világháború. Negyvennégy év szünet következett, majd 1985-ben a fonyódi gimnazista, Molnár Csilla Andrea lett az új korszak első szépségkirálynője. Rá egy évre, tizenhét évesen választotta az öröklétet. Akkor már javában keresték Miss ’86-ot, de a tragikus hírre félbeszakították a középdöntőt. Csak 1989-ben lelt gazdára újra a korona, Gerlóczy Magdolna személyében. Vele kezdjük azt a cikksorozatot, amit az alábbi tabló ihletett. Bálint Antónia, Balogh Edina vagy Dammak Jázmin “utóéletéről” sokat tudni, de vajon mi lett a fekete-fehérben mosolygó Czuczor Kingával, a titokzatos Papp Bernadettel, a Naomi Campbellel pózoló Farkas Tímeával, a keleties Sas Leilával vagy a széles mosolyú Polgár Ildikóval? Ennek igyekszünk utánajárni.
Nem kevés idő: huszonhat év telt el azóta, hogy az Erkel Színház színpadán a te nevedet mondták. Meg szoktak még ismerni?
Névről igen, az inkább megmaradt az emberekben. Arcról kevésbé. Ha más a hajszínem, vagy másképp vagyok sminkelve, teljesen megváltozik az arcom.
Ha rákérdeznek, az milyen érzés?
Mulatságos. Úgy látszik, le tudtam tenni valamit az asztalra, ha ennyi idő után is emlékeznek. Bár inkább azzal kötik össze, amit jelenleg csinálok, kérdezik: az, aki a természetes életmódot hirdeti? Úgyhogy nem feltétlen a Miss Hungary cím ugrik be az embereknek.
Gerlóczy Magdolna, az 1989-es Miss Hungary győztese – Fotó: MTI
Melyikre vagy büszkébb?
Mindkettőre büszke vagyok, mert mindkettőhöz kell fizikai-mentális adottság, és mindkettő mögött kemény munka van.
Kemény munka szépnek lenni?
Hát… nem én voltam a legszebb. Voltak sokkal szebb lányok. De ahhoz, hogy akkor valaki Miss Hungary legyen, az kevés volt. Olyan lányt kerestek, aki alkalmas rá, hogy képviseljen egy országot, meg tud szólalni – nem csak magyarul –, értelmesen beszél, átlátja a társadalmi, politikai szituációt. Tulajdonképp nagykövet az ember, főként, ha olyan témát választ, amit egy életen át végigvisz.
Témát? Például a világbékét?
Jó, az vicces. De az én témám már akkor is a természetes szépség és az egészség volt. Később láttam a tesztek eredményét, nagyon magas pontszámokat értem el, de nem igazán szépség terén, hanem inkább a műveltségi teszten.
Tizenhét évesen ennyire tájékozott voltál?
A szüleim értelmiségiek; nálunk mindennaposak voltak a politikai beszélgetések a vacsoraasztalnál.
1989 nem is akármilyen év volt politikai szempontból.
Persze, már lehetett érzékelni a változások szelét. Magán a versenyen is érezhető volt egyfajta átmenetiség, megvoltak a gyermekbetegségei. Nem csoda, hiszen a szocializmusban nem voltak szépségversenyek, inkább csak munkaversenyek.
Kik számítottak akkoriban szép nőnek?
Az még a “régi nagyok” időszaka volt, Pataki Ági és Sütő Enikő voltak a topmodellek, és persze a példaképeink, bár én sosem gondoltam, hogy szép vagyok. Fiúosztályba jártam, építőipariba, harmincból csak hat lány volt. A szünetekben ment a verekedés, rosszalkodás… “fiúsítva” voltunk. Ott mondták a többiek, hogy próbáljam meg, mert az alkatom megvan hozzá. Egy álló- és egy arcképpel kellett jelentkezni, úgyhogy összegyűjtöttem a zsebpénzem, és elmentem egy fotóshoz.
A szüleid mit szóltak?
Nem tudták, titokban jelentkeztem. Különben biztosan nem engednek el.
De te mindenáron menni akartál, pedig nem érezted magad szépnek. Akkor miért?
Hogy kijussak külföldre. Nekem szerencsém volt, mert a szüleim miatt az átlaghoz képes sokat utaztam, és nemcsak Bulgáriába vagy az NDK-ba, hanem nyugati országokba is. Oda szerettem volna menni tanulni, világot látni.
Hogyan zajlott a felkészülés és maga a verseny?
Egyhetes táborban vettünk részt a rózsadombi Panoráma hotelben, kikupálták a lányokat. Akkor volt rajtam először magas sarkú cipő, addig inkább csak tornacipőt hordtam. Emlékszem, a ruhapróbán mondták, milyen jók a méreteim. Mi az, hogy jó méret? Fogalmam sem volt. A ruhám szép volt, egyedi, a mai napig fel lehetne venni bármilyen rendezvényre… Egyébként még mindig megvan, otthon őrzöm a Miss Hungary szalagokkal együtt.
A szüleidet mikor avattad be?
Akkor, ott. Szóltam nekik, hogy lesz egy előadás, és jöjjenek. Amikor szembesültek vele, hová érkeztek, azt mondták, na jó, csak annyit kérnek, ne nyerjem meg…
Hát ez nem jött össze. Milyen volt a győzelem pillanata?
Váratlan. Éjfél körül járt, és másnap iskola volt. Megszoktam, hogy tízkor már ágyban vagyok, úgyhogy hullafáradt voltam. Leroskadtam egy székbe a függöny mögött, nyomta a lábam a cipő. Tudtam, hogy még negyedóra, és mehetek haza. És akkor szóltak, hogy menjek vissza a színpadra, de nem hallottam, hogy miért. Látszik is az arcomon a zavarodott mosoly. Kettőkor lett vége a partinak, hatkor kelnem kellett…
Akkor sokan mondogatták, hogy a külsőd emlékeztet a Molnár Csilláéra. Még azzal is “meggyanúsítottak”, hogy emiatt nyertél.
Igen, én is hallottam. Ő is északi típusú nő volt, a haja is félhosszú, de másban egyáltalán nem egyeztünk. Sem alkatban, sem mentalitásban.
Az ő sorsa téma volt egyébként akkor az indulók között? Vagy inkább kerültétek?
Nemhogy nem volt téma, de fogalmunk sem volt róla, hogy ki volt ő. Az újságírók kérdeztek rá, de akkor is utána kellett néznem. Gondolj bele: tizenhárom-tizennégy éves gyerekek voltunk az ő győzelme idején.
Mi volt a nyereményed?
Koronát kaptam, jogart és egy aranyalmát. Az almát megtarthattam, a többit tovább kellett adnom. Ígértek egy csomó pénzzel járó lehetőséget is, meg hogy a győztesről elneveznek egy szépségszalont, ezekből semmi sem lett. A szerződésem egy évre szólt, de fél év után megszűnt, mert nem tudtak munkát adni. Volt viszont egy-két szponzor, aki utána jelentkezett, és korrekt volt. Például a Május 1. Ruhagyár, a Divatintézet, a Kék Duna szalon. Komplett ruhatárat kaptam, és cserébe reklámozni kellett őket vagy bemutatókon szerepelni. Szép időszak volt, de elég kemény. Az alatt a pár hónap alatt felnőttem.
Voltak “próbálkozók”, akik nem csak munkát ajánlottak?
Voltak, persze, de a családom kiszűrte az ilyesmit. Akkor még nem volt mobiltelefon vagy internet: a városi vonalason tudtak csak felhívni, azt pedig a szüleim vették fel.
Gondolom, a tárgyalásokra sem egyedül mentél.
Sokszor nem is voltam ott. De ez nem tartott sokáig, a tizennyolcadik születésnapomat már Olaszországban ünnepeltem. Kiküldetésben jutottam ki a San Remo-i fesztiválra, ahonnan “elfelejtettem” hazajönni. Milánóba mentem, jelentkeztem az Elit modellügynökségnél, és ott indult az élet. Akkoriban nagyon keresték a germán típusú, szőke, kék szemű, pisze orrú lányokat. Vékony legyen, de ne csontsovány, legyen melle… ebbe a kategóriába jól illettem, úgyhogy bejártam velük a világot, emellett művészettörténetet és építészetet tanultam a torinói egyetemen. Persze voltak nehéz helyzetek is. Például amikor tévedésből lekapcsoltak a reptéren és vissza akartak toloncolni, vagy amikor Tel Avivban átéltem egy földrengést… Öt év után mertem hazajönni először látogatóba. Addigra itthon lezajlott a rendszerváltás, így már nem tartottam a felelősségre vonástól.
Nézed a mostani szépségkirálynő-választásokat?
Már nem. A mai versenyek nem arról szólnak, amiről kellene, kezd az egész húspiaccá válni, elüzletiesedni. A mai lányok sok butaságot csinálnak a médiában, a Facebookra olyanokat tesznek fel, hogy az embernek lesül a bőr a képéről. Nekünk példát kéne mutatnunk. Ez nem rólunk szól, hanem az egész szépségkirálynő-rendszerről. Egy életen át. Sokan ezt nem értik meg, ezért tűnnek el, és lesz belőlük… nem az, ami lenni szerettek volna. Pedig attól, hogy leveszed a koronát, és továbbadod, ugyanúgy Miss Hungary maradsz. Ezt egy életen át viseled, bele is írják a szerződésbe. Én aláírtam. És ha nagymama leszek, ugyanúgy Miss Hungary leszek.
Sosem érezted tehernek?
Ha a felelősség teher, akkor igen, de én nem így élem meg. Az anyaság is felelősség, nem? Nekem mégsem teher, hanem egy gyönyörű dolog.
Későbbi férjeddel már itthon találkoztatok. Mindig nagy családot terveztél?
Igen, nekem is négy testvérem van. Későn házasodtam, és szültem. Addig tanítottam, és építészként is dolgoztam, azóta pedig otthon vagyok a gyerekekkel. Van egy farmunk, ahol napelemmel és szélenergiával működtetünk mindent, növényeket termesztünk, és piacra készítünk kézműves termékeket.
Marad időd magadra?
Szervezés kérdése, a nagyszülők sokat segítenek. Ha marad szabadidőm, filmeket nézek, vagy egészségtippeket adok a neten, és minden hónapban egyszer szépségnapot tartok. Sokat járok gyalog, mert fogyni is szeretnék, bár a férjem szerint így jobban nézek ki. Ő egyébként nem is tudott arról, hogy egy exszépségkirálynővel randevúzik. Később viszont büszkén mondta, hogy övé a legszebb nő az országban. A szépség nekem amúgy teljesen mást jelent, mint a többségnek. Egészséges vagyok, jól érzem magam a bőrömben: nekem ez a szép.
Ha a lányaid felnőnek, és valamelyikük indulni szeretne a versenyen, mit szólnál hozzá?
Nem ellenezném, csak segítenék neki, hogy a hibákat elkerülje. Nálam volt egy-két vakvágány, de azt hiszem, összességében jól csináltam.
