![szakítás, szomorúság, ex](https://nlc.hu/uploads/2025/02/breakupc.jpg)
Két lány veszekszik a narancssárga színekben pompázó Los Angeles-i utcákon. Úgy tűnik, mintha nyár lenne, pedig karácsony napja van, csakhogy ebben a városban kevés dolog emlékezteti az embert a karácsonyra, pláne abban a negyedben, ahol a lányok élnek. A lányok, akik a szó régimódi értelmében nem is lányok igazán. Sin-Dee és Alexandra férfi testbe születtek, ám aki egy kicsit is rászán némi időt, hogy figyelje őket, gyorsan rájöhet, hogy a lelkük valóban női lélek.
![Transznemű prostituáltak magányos karácsonya Transznemű prostituáltak magányos karácsonya](https://nlc.hu/data/cikk/17/161409/1.jpg)
Ők ketten úgy oltják egymást az utcán, mintha csak az Éjjel-nappal Budapest Los Angelesben játszódó különkiadását nézném, és még csak a film elején járunk. Sin-Dee (Kitana Kiki Rodriguez) most szabadult a börtönből, és legjobb barátnője, Alexandra (Mya Taylor) segítségével szeretné megtalálni a pasiját, aki a távollétében megcsalta őt egy “muffos csajjal” (helyi szlengben ez jelenti az igazi nőt).
A Tangerine egy ízig-vérig nagyvárosi film, az elmagányosodásról és az utolsó szalmaszálba kapaszkodásról szól, főszereplői történetesen transznemű prostituáltak, akiket olyan amatőr színészek alakítanak, akik sokáig maguk is transznemű prostituáltként dolgoztak.
![Transznemű prostituáltak magányos karácsonya Transznemű prostituáltak magányos karácsonya](https://nlc.hu/data/cikk/17/161409/2.jpg)
Miért pont karácsonykor?
Miskolc, 2015 szeptembere. Véget ér a Tangerine című film vetítése a Jameson CineFest filmfesztiválon, és eljön az a pont, amikor a közönség kérdezhet a film vendégként jelen lévő producerétől, Shih-Ching Tsoutól. Egy felháborodott férfihang a hátsó sorokból ki van akadva azon, hogy a film története karácsonykor játszódik, szerinte meggyalázva ezzel az ünnep keresztény szellemiségét, ami Magyarországon szent és sérthetetlen. Mondanivalóját a tolmács kicsit finomabb és kulturáltabb formában adja át a producernek, aki készségesen elmondja, hogy a transzneműek között a legtöbb embernek nincs családja, ugyanis vagy még gyerekkorukban szöktek el otthonról, vagy a későbbiekben a saját szüleik tagadták ki őket. A film épp azért játszódik karácsonykor, hogy megmutassa, ők mennyire magukra vannak hagyva, és mennyire magányosak a szeretet ünnepén, valamint azt is, hogy hasonló sorsú társaikon kívül ilyenkor másra nem számíthatnak.
A Tangerine nagyon furcsa film. Elsőre a szereplői sem feltétlenül nyerik el az ember szimpátiáját, hiszen az egyikük egy balhés lány, aki bárhová megy, abból baj lesz, míg a másik lány dolga pont az, hogy a barátnője által okozott galibát elsikálja. Ám ahogy jobban megismerjük őket, idegenségük ellenére mégis közelebb kerülünk hozzájuk, a záró jelenetnél szebb és ihletettebb karácsonyi pillanatot pedig nehéz volna elképzelni.
Egy életvidám film a magányról
A Tangerine olyan sebességgel robog át rajtad, mint a gyorsvonat. A szereplői gyorsan beszélnek, és csak rohannak egyik helyről a másikra Los Angelesben. Az első fél órában ez még akár koncepciótlanságnak is tűnhet. A filmnek nincs a szó hagyományos értelmében vett története, és amikor a rendezővel, Sean Bakerrel alkalmam nyílt Londonban beszélgetni, el is mondta nekem, hogy nem volt célja a hagyományos történetmesélés. A filmhez az életből vett sztorikat vett kölcsön, amiket a főszereplői, és más utcán dolgozók meséltek neki, és ezeket a történeteket kötötte össze egyetlen, erős mondanivalójú filmmé.
![Transznemű prostituáltak magányos karácsonya Transznemű prostituáltak magányos karácsonya](https://nlc.hu/data/cikk/17/161409/3.jpg)
Az igaz alapok jól látszanak rajta, ugyanis a Tangerine ritka életszagú film. Amikor az egyik transznemű lány az ügyfelével az autómosóban csinálja, kihasználva azt a néhány percet, amíg senki nem látja őket – nem mellékesen így megspórolva a motelszoba árát –, vagy amikor a kanos taxisofőr bepipul, amikor a kocsijába ültetett lányról kiderül, hogy nem pénisze, hanem vaginája van, pedig ő a transznemű prostis sarkon szedte fel, azok mind egyszerre komor és szomorú, ugyanakkor végtelenül szórakoztató és vicces pillanatok. A Tangerine egy ellentmondásokkal teli mozi. Látszólag szomorú, mert a magány a központi témája, ugyanakkor mégis vidám, mert ezek a karakterek minden nehézség ellenére borzasztóan szeretnek és akarnak élni. A film során érik őket durva megaláztatások – hiába vagyunk Los Angelesben, transzneműként itt sem könnyű érvényesülni –, de ők töretlenül mennek tovább.
Hollywood elismerhet két transznemű színészt
A Tangerine életszagúságához az is hozzájárul, hogy a filmet szokatlan módon egy felspécizett iPhone5s-sel forgatták. Ez részben azért történt, mert a film nagyon kevés pénzből készült, de az is oka volt, hogy telefonnal a kezében a stáb néhány tagja könnyedén el tudott vegyülni az utcán, és nem látszott, hogy épp egy nagyfilmes stáb forgat. Nem kell megijedni: a film meglepően jól néz ki, és maximum a szuperéles szeműek látják rajta, hogy nem hagyományos kamerákkal vették fel.
![Transznemű prostituáltak magányos karácsonya Transznemű prostituáltak magányos karácsonya](https://nlc.hu/data/cikk/17/161409/4.jpg)
A két szuper főhősön kívül a Tangerine abban is emlékezetes, hogy egy olyan világot mutat be, ami távol áll a Micsoda nőben megismert Los Angelestől. Motelek, melyek tömeges bordélyházként szolgálnak, és minden szobában épp azt csinálják, vagy épp egy fánkbolt, ahol egy díler zavartalanul intézheti a drogügyeit az eladó hallgatólagos beleegyezésével.
Ilyen helyeken játszódik ez a mozi, melyben a valóság szinte leesik a vászonról. És az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy egy ilyen, Hollywoodtól igencsak távol eső alkotás most azért küzd, hogy Hollywood felfigyeljen rá. A Tangerine-nek ugyanis Oscar-kampánya van, és most nagy erőkkel küzdenek azért, hogy a világ végre elismerjen két transznemű színészt. Nem lesz könnyű, de megéri dolgozni érte.