nlc.hu
Aktuális
“Ha kell, kimegyünk az utcára, ha kell, sztrájkolunk és nem tanítunk”

“Ha kell, kimegyünk az utcára, ha kell, sztrájkolunk és nem tanítunk”

Egyre gyűlik azoknak az iskoláknak, civil szervezeteknek, magánembereknek a száma, akik csatlakoznak a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt leveléhez. Vannak olyanok, akik a végsőkig is elmennének, hogy valami változzon végre az oktatásban.

Néhány pont a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt leveléből:

  • Az egész oktatási rendszert látják veszélyben.
  • Nem látják átláthatónak, hogy ki működteti az iskolát, a KLIK, az önkormányzat vagy az Oktatási Hivatal. A gyerek elvész a rendszerben, holott ennek pont róla kéne szólnia.
  • A rövid távú reformok pusztán felelőtlen próbálkozások, a döntéshozók nem egyeztetnek a hiteles szakmai körökkel.
  • A gyerekeknek annyi mindent kell megtanulniuk, hogy pszichés problémáik alakulnak ki, a pedagógusok pedig nem bírják tovább az adminisztrációs terheket.
  • Legfőképp nyugalmat akarnak, mely “politikától, álreformoktól mentes”, hogy legalább néhány évig ugyanazt a könyvet használhassák.

Miskolcon már vannak tervek

“A következő lépés az lesz, hogy újabb levelet írunk – mondja Pilz Olivér, a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára. – Ezt már személyesen a miniszter úrnak, államtitkár asszonynak és a KLIK-nek címezzük, és kibővítve azokkal az aláírókkal, akik csatlakoztak eddig a nyílt levelünkhöz. A számuk percről percre nő, mire borítékba kerül a levél, addig biztosan elérjük a 10 ezres számot. A levelünkre pedig választ várunk!”

Az Országos Közalkalmazotti Tanács lehetne az az országos fórum, amelyik le tud majd ülni és érdemben tárgyalni a munkáltatóval, azaz a KLIK-kel. Pilz Olivér szerint a mögöttük álló tömeg miatt érdemi válasz érkezik majd a levelükre. Azt remélik, ha a szakmai szervezetekkel megindulnak a tárgyalások, akkor előbb-utóbb változások lesznek.
“Sürgősen csökkenteni kell a tananyag mennyiségét és az óraszámot a diákoknál, ez a legfontosabb, és csökkenteni kell a tanárok terheit is. Ma reggelre egyébként rengeteg szalag került az iskola kerítésére, ezzel fejezik ki sokan a szolidaritásukat a kitűzött célok és a kezdeményezés mellett.”

“Ha kell, kimegyünk az utcára, ha kell, sztrájkolunk és nem tanítunk, mert valamit tenni kell”

A Teleki Blanka Gimnázium (ez a budapesti gimnázium is csatlakozott a miskolci kezdeményezéshez) igazgatóját, Pukli Istvánt kérdeztük, hogy mire számítanak és milyen lépéseket tesznek a közeljövőben azért, hogy érdemben változzon a pedagógusok helyzete.
“A végsőkig elmegyünk, ez így már nem maradhat. Ha kell, kimegyünk az utcára, ha kell, sztrájkolunk és nem tanítunk, mert valamit tenni kell. A cél nemes, én tényleg hiszek abban, hogy változtatni kell! Ebbe a rendszerbe már nem lehet belesimulni – mondja Pukli István igazgató. – Én hittem abban, hogy jó lesz, ha az iskolák állami fenntartás alá kerülnek, mert azt gondoltam, hogy jobb gazdája lesz az iskoláknak, mint az önkormányzatok, és egyszerűbb, átláthatóbb lesz a rendszer. Épp ellenkezőleg történt, a működtetés (karbantartás, állagmegóvás, takarítás, portaszolgálat, gondnoki teendők) a legtöbb helyen az önkormányzatoknál maradt, a KLIK pedig a fenntartásért felel. Rengeteg plusz szereplő lépett be a rendszerbe, minden nehézkesebb és átláthatatlanabb lett, mint volt. Mondjuk, egy igazgató nem bocsáthat el egy kollégát, ha az nem végzi megfelelően a munkáját, mert erre neki nincs, csak a KLIK elnökének van jogköre. Testnevelő, matematika szakos tanár már szinte nincs a pályán, lehetetlen találni, és egyre több lesz a pályaelhagyó a jelenlegi viszonyok miatt.”

Az alulról jövő kezdeményezésekben hiszek, vagyis a miskolci Herman Ottó Gimnázium elképzelései alapján az iskolák közalkalmazotti tanácsaiból kell létrehozni egy országos szervezetet, akik valódi érdekegyeztetést tudnának kezdeményezni a KLIK-kel.

Emellett fontos lenne, hogy a kormányzat a szakmai szervezetekkel szóba álljon érdemben, például a Magyartanárok Egyesületével, a Történelemtanárok Egyletével stb. Szolidárisak vagyunk az egészségügyben dolgozókkal, akik hasonló helyzetben vannak, mint a tanárok. Össze kell fognunk. Arra a kérdésre, vajon elképzelhető-e egy nagy közös tüntetés, a válasz: igen.”

“Mindenkinek meg kell értenie, hogy tényleg a gyermekeink jövője a tét”

A tanárok erőn felül teljesítenek nap mint nap, rengeteg az óraszám, az adminisztráció, miközben a 21. században arra kéne nevelni a gyerekeket, hogy gondolkozzanak, érveljenek, eligazodjanak az információhalmazban.

“Ma egy átlagos tanár heti 60 órát dolgozik, hogy lelkiismeretesen ellássa a munkáját. Ez napi 12 óra munkát jelent, nem kevesebbet. Mivel a gyerekek a legtöbb időt az iskolában, a tanárokkal töltik, jó lenne, ha ezt a lehető legjobb színvonalon, legjobb kedvvel, értelmesen tennék” – mondja az igazgató, aki egyetért abban, hogy sokszor a közvélemény sem áll a pedagógusok mellett, csak legyintenek az emberek, a nyári szünetekre gondolnak, meg arra, hogy délben már hazamennek a tanárok, pedig ez nem így van.
“Nemcsak a tanárok túlterheltek, de a gyerekek is, az ő terheiken is változtatni kell, mert így az oktatás színvonala nem emelkedik, hanem csökken. Egyébként pedig ha Magyarországon akarjuk őket tartani, akkor perspektívát is kellene nekik adnunk. A legtöbb pedagógus hasonlóan gondolkozik, és a végsőkig elszántak. Nincs miért félnünk. Mindenkinek meg kell értenie, hogy tényleg a gyermekeink jövője a tét.”

“Kritikán aluliak a tankönyvek, amiből tanítani kell, nem lehet már választani”

“Harminc éve tanítok, de ennyire még sosem volt rossz a helyzet – meséli a főváros egyik vezető gimnáziumának a tanára. – A fizetésünk 20 éve is kevés volt, de én mindig tanítottam délutánonként, a feleségem is pedagógus, ő nyelvtanárként szintén órákat adott, tehát a megélhetésünket megoldottuk pluszmunkákkal. Mivel imádtunk tanítani, ezért fel sem merült, hogy váltsunk. Most már annyira rossz a helyzet, hogy utálok bemenni az iskolába. Egész nap csak adminisztrálok, fejetlenség van, csak a tanításra és a gyerekekre nem marad kellő idő, figyelem. A kollégák fáradtak, fásultak, rosszkedvűek. Kritikán aluliak a tankönyvek, amiből tanítani kell, nem lehet már választani. Így nemcsak nekünk rossz, de a diákoknak is borzasztó. Én már semmin nem lepődöm meg, és bármire kész vagyok, hogy ez megváltozzon. Már az sem zavar, ha elveszítem a munkám, sok kollégám is ezt érzi.”

A www.tanitanek.com-on is hasonló kommenteket írnak azok, akik egyetértenek a Herman Ottó Gimnázium nyílt levelével. Néhány hozzászólás onnan: 

  •  “A mai kormány oktatáspolitikája = óriási pénzkivonás az oktatásból, ostoba központosítás, állandó pedagógusszívatás. És a gyerek? Az nem számít.”           
  • Pedagógus voltam 17 évig, a KLIK megjelenéséig. Onnantól fogva nem tudtak érvényes munkaszerződéssel előállni, a régit meg akarták szüntetni. Nem volt papíron munkáltatóm! Az előző munkáltató képviselőjétől minden jogkörét elvették. A tanítani nem akaró, órára nem bejáró tanárok röhögnek a markukba, nincs retorzió. Az oktatás a lelkiismeretes, az előző típusú ingyenélők helyett is dolgozó pedagógusok miatt is működik még, de meddig? Meddig lehet még egy emberről több bőrt lenyúzni? Hitegetni, hülyének nézni? Nekem elegem lett belőle, pályaelhagyó lettem. Engem ne fenyegessenek se fentről, se lentről. Két diplomával ne nézzen le az utca embere, ne köpjön szembe a diák az iskolában, mert megteheti. Minden elismerésem a lelkiismeretes, gyermekeket tanító, oktató kollégáké, akiknek még van hitük.”
  • “A lányom iskolatitkár, 27 éve. Minimálbérért dolgozik, 2010 óta minden pótlékát elvonták folyamatosan csökkent a fizetése. Az útiköltség-térítéssel hónapok óta késnek, nem utalják a KLIK-től. Szerette ezt a munkát, de most jutott el odáig, hogy abbahagyja! Nem tud megélni ennyi fizetésből.   
  • “Gyakornok besorolású pedagógus vagyok. A minősítésemre várok. Eddig 22 minősítési időpontot írtak ki nekem, de ebből 20-at töröltek. Kettő még függőben van. Emiatt kénytelen voltam új portfóliót készíteni, noha még egyszer sem volt lehetőségem vizsgázni. A csúszásból kifolyólag egy teljes évi fizetésemeléstől estem el, ami a 326/2013-as pedagógus életpályáról szóló kormányrendelet szerint megilletett volna. Napról napra megkérdőjelezem, hogy van-e jövőm azon a pályán, amit szeretek és amit szívből választottam.”

Még több az iskolákról: 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top