A Challenger űrrepülő 2349 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott, amikor az Atlanti-óceán fölött 15 kilométerrel három részre szakadt, és felrobbant. A 7 fős csapat nem élte túl a katasztrófát. (Hátsó sor balról jobbra: Ellison S Onizuka, Sharon Christa McAuliffe, Gregory B Jarvis, Judith A Resnik. Első sor balról jobbra: Michael J Smith, Francis R Scobee and Ronald E McNair.
A családtagok, barátok, iskolás gyerekek a floridai Kennedy Űrközpont látogatóközpontjában, a kilövéstől pár kilométerre nézhették végig a startot – és a robbanást.
Az elemelkedéstől számított 0,678 másodperckor készült film- és fényképfelvételeken erőteljes szürke-fekete füstöt lehet látni a jobb oldali szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta alsó illesztésénél.
Frederick Gregory és Richard O Covey az irányítóközpont kapcsolattartói tehetetlenül nézték és hallgatták végig a katasztrófát.
A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy a jobb oldali, szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta alsó és középső része közötti szigetelőgyűrű a hidegben veszített rugalmasságából, és az indítás után néhány másodperccel átégett.
Az űrhajósok halálának közvetlen okát nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, mivel a leszakadt legénységi kabin olyan nagy sebességgel csapódott az óceánba, hogy minden nyom megsemmisült. Az adatok alapján a robbanás során nem érte olyan nagy erőhatás az űrhajósokat, ami halálos vagy súlyos sérüléseket okozott volna, viszont valószínűleg eszméletüket vesztették a hirtelen nyomáscsökkenés miatt.
A vizsgálatok azt is megállapították, hogy a tömítőgyűrűk ilyen viselkedése már korábban is ismert volt a Morton Thiokol cég előtt, amit jeleztek is a NASA felé. A NASA mérnökei és technikusai több korábbi repülés után elvégzett vizsgálatok során is tapasztalták, hogy a tömítőgyűrűk jelentős sérülést szenvedtek a 11 fok alatti indításkor. Az űrrepülőgépet tehát műszaki szempontból nem lett volna szabad elindítani fagypont körüli külső hőmérsékletnél. A szoros repülési ütemterv miatt azonban a NASA vezetősége nem állíttatta le az űrrepülők indítását. A Kongresszusi bizottság megállapítása szerint nem a NASA és az alvállalkozók közötti elégtelen kommunikáció vagy a hibás eljárási rendek vezettek a balesethez, hanem kifejezetten a hibás vezetői döntések. A meghozott döntések során gyakran nem a mérnöki, hanem a PR-érdekek domináltak.
A katasztrófát egyenes adásban közvetítette a CNN. Olvass még űrkutatás témában az NLCafén!
- 20 éve szálltunk le a Naprendszer legnagyobb bolygóján
- Elképesztő dolog történt a Nemzetközi Űrállomáson! – fotó
- Holnap hajnalban megsemmisül az első magyar műhold
- 126 millió forint egy Star Wars űrhajómodellért