A rossz hír viszont az, hogy ma Magyarországon alig akad olyan család, amelyik nem ismerné az alkoholizmus a poklát. Ha a kérdés mélyére megyünk, látnunk kell, hogy maga az alkoholbeteg is ugyanúgy szenved, mint a körülötte élők. Senki sem jókedvében kezd el inni – a saját sztorimat egyszer már elmeséltem. Igen komoly pszichés és társadalmi okai vannak annak, hogy valaki a pohár után nyúl. És valljuk be, mindannyian vándoroltunk már a függőség határmezsgyéjén.
Mert olyan könnyű, amikor az ember felejt. Amikor éppen az evésbe, számítógépes játékokba fojtja a bánatát, frusztrációját. Amikor azt érzi, hogy végre felszabadultan tud bulizni a drog és pia hatása alatt, gátlások nélkül. Döbbenet, de Magyarországon tíz emberből egy át is lépi az alkoholfüggőség határait, és ott is marad. Jó sokáig – ha nem örökre. De mit érez mindeközben a család? A feleség, férj, gyerekek vagy éppen a szülők?
A folytatásért kattints a Végtelenül nő caféblogra!
