Túl szegény a nyugdíjhoz, túl fiatal a halálhoz: egy asszony kálváriája

Azt eddig is tudtuk, hogyan él Magyarországon egy átlagnyugdíjas, arról azonban elképzelésünk sem volt, hogyan él egy átlag amerikai idős ember, akinek szinte mindenét elvitte a pénzügyi válság. Az L. A. Times riportjának főszereplője egy idős asszony, akinek nem maradt egyebe, mint egy halom tartozása és egy lakókocsija.

Ősz haj, kicsi termet, méltóságteljes testtartás, szomorú tekintet: a 79 éves Dolores Westfall békés, csendes nyugdíjas évekről álmodott, de helyette magány és kilátástalan szegénység jutott neki. A kaliforniai születésű idős asszony lakókocsijában lakik, alkalmi munkákból él, az éhség pedig örök társa. Az USA-ban az idős korosztály egyharmada hozzá hasonló szegénységben él: túl szegény a nyugdíjhoz, túl fiatal a halálhoz.

Az idős hölgy nyugdíjba szeretett volna vonulni, ám 2008-ban, a pénzügyi válság hatására egy szempillantás alatt elveszítette középosztálybeli státuszát, az otthona elúszott, anyagi megtakarításai pedig nem nagyon voltak. Hét éve már, hogy lakókocsijával úton van, a következő célállomását pedig mindig az határozza meg, hogy aktuálisan hol talál munkát. Dolgozott már idegenvezetőként egy barlangban, volt recepciós, forgalomszámláló, vécésnéni, dolgozott földeken, de megesett, hogy azért kapott pénzt, hogy csirkéket pucoljon. Órabére 7 dollár körül mozog.

A New York-i születésű Dolores valamikor üzleti iskolát végzett, banki alkalmazott és múzeumi kurátor volt, majd egy saját lakberendező céget alapított. Ekkor vette a lakókocsiját is – Big Foot, ahogy ő nevezi –, amit mobil irodaként használt. A nyugodt, kiegyensúlyozott és kiszámítható élete azonban egy csapásra megváltozott, amikor a gazdasági válság kihúzta lába alól a talajt. Lakóautóját legjobb barátnőjének köszönhetően tarthatta csak meg, aki végrendeletében 20 ezer dollárt hagyott rá azzal a kikötéssel, hogy a pénzt nem csekkek befizetésére költi majd. Miután kisírta magát, listát írt, összeszedte, amije maradt, eladta, amit csak tudott, és lesz, ami lesz alapon, egyszerűen útnak indult.

Nemsokára betölti a 80-at, fizikálisan egyre nehezebben viseli a munkát, a 12 órás állásokat és az éhezést, ráadásul a lakókocsijával is egyre több a baj, szervizelni azonban nem nagyon tudja. “Egyikünk biztosan megadja magát. Vagy az autóm vagy én” – meséli nevetve a néni.

Olvass nyugdíj témában az NLCafén!

• Nem sok jót remélhetünk majd nyugdíjasként
• Normális nyugdíjat szeretnél? – ennyit tegyél félre!