Az USA egyik leghírhedtebb kémnője körül akkor kezdett szorulni a hurok, amikor az amerikai posta cenzorai 1942. január 27-én elfogtak egy levelet, amelyet egy bizonyos Mrs. Mary Wallace küldött Argentinába Señora Inez Lopez de Molinalinak. A levél azért akadt fenn a háború miatt vizsgálódó cenzorok hálójában, mert címzettje ismeretlennek bizonyult, az írógéppel írott tartalom pedig zavarosnak és gyanúsnak tűnt, ezért átadták azt az FBI-nak.
A levél egyik, látszólag ártatlannak tűnő bekezdése így hangzott: “csak három ír baba van most a készleten. Az egyik egy öreg halász, hálóval a hátán, a másik egy idős asszony, aki fát hord, a harmadik pedig egy kisfiú”. Az üzenet első ránézésre hétköznapinak tűnik, azonban az FBI-nál gyanút fogtak.
Velvalee Dickinson az FBI fotóján
A vizsgálódás eredményeként 1942 augusztusáig öt másik hasonló levél került elő. Mindegyiket Lopez de Molinallinak címezték és az öt feladóból négy a Sziklás-hegységtől nyugatra élt. Az FBI ügynökei mindegyik feladó nőt felkeresték, akik felismerték saját aláírásukat, de tagadták, hogy valaha levelet írtak volna Buenos Airesbe. Miután az Argentínába feladott leveleket az ország fasiszta szimpátiája miatt nagyon figyelték, gyanakodni kezdtek, hogy a különböző babákról szóló írásokban valójában egészen másról van szó.
Szorul a hurok
Hamarosan elkezdett összeállni a kép: mind az öt nő hobbija a babák gyűjtése volt és mindannyian leveleztek korábban egy 50 éves New York-i kereskedővel, bizonyos Velvalee Dickinsonnal, akiről kiderült, hogy a háború előtt igen jó kapcsolatot ápolt a császári Japánnal.
A sacramentói születésű nő egyébként a Stanford egyetemre járt, majd San Franciscóban telepedett le. Két válóper után, 1937-ben New Yorkba költözött harmadik férjével, a betegeskedő Lee Taylor Dickinsonnal, akivel a Hotel Peter Stuyvesant több szobáját is kivették. A házasok akkor ismerkedtek meg, amikor Velvalee leendő férje kaliforniai kereskedőcégénél dolgozott könyvelőként. Mivel a cégnek sok japán ügyfele volt, nem volt meglepő, hogy a házaspár aktív résztvevője volt a Japán-Amerikai Társaság eseményeinek. Azonban, az FBI szerint “homályos üzleti ügyek miatt” mindkettőjüket kizárták a társaságból, ahova csak egy befolyásos japán diplomata közbenjárására kerülhettek vissza.
New Yorkba érkezve Velvalee a Bloomingdale áruház babákat árusító osztályán kezdett dolgozni eladóként. Loretta Nardone történész szerint ekkortájt a jelmezes babák gyűjtögetése széles körben elterjedt hobbi volt, számtalan üzlet és kereskedő foglalkozott ilyesmivel. Velvalee 1938-ban maga is belevágott a babákkal való üzletelésbe, eleinte a Madison Avenue 680 alatt található lakást használta erre a célra, később pedig kibérelt egy üzlethelyiséget a Madison 718-ban. Portékáját különböző újságokban hirdetve, illetve gyűjtőkkel levelezve népszerűsítette.
A bababolt a Madison Avenue 718. alatt (Fotó: FBI)
Ennek ellenére, amikor az FBI vizsgálódni kezdett az ügyében, hamar kiderült, hogy bevétele aligha fedezi kiadásait, különösen, hogy Velvalee nagy rajongója volt az extravagáns hanglemezeknek. Emellett sokat utazott, évente legalább egyszer Kaliforniába ment üzleti és magánügyeit intézni. Bár férje, Lee romló egészsége egyre több időt és energiát igényelt volna 1943-ban bekövetkezett haláláig, Velvalee ennek ellenére inkább a New York-i Japán Intézetben és a Nippon Clubban töltötte a szabadidejét.
A japán kapcsolat
Az FBI egyik tanúja – feltehetően az egyik, Velvalee által alkalmazott eladó – szerint 1941. november 26-án egy jól öltözött japán férfi kereste fel az üzletet, aki egy kis csomagot adott át Velvalee-nek.
“Lehet, hogy többször nem tudok jönni” – mondta a férfi, amire a nő azt mondta, lehet, hogy még találkoznak, talán éppen Honolulun. “Nem, nem – kiáltott fel a japán férfi. – Biztos, hogy nem ott.”
Az FBI ügynökei végül 1944 január 21-én csaptak le, amikor Velvalee a Midtown Manhattan bankban járt. Széfjében 15 940 dollárt találtak, ennek kétharmadát olyan szövetségi kötvények formájában, amelyeket a japán konzulátushoz tudtak visszavezetni. A nőt kémkedés és a háborús cenzúra megsértésével vádolták meg.
Az ellene felsorakoztatott bizonyítékok között szerepeltek a kötvények, az FBI informátorainak vallomásai, illetve az argentin címre feladott levelek, amelyek mindegyikén hamisított aláírás szerepelt, emellett, mindegyiket egy olyan szállodai írógéppel írták, amelyet Dickinsonék béreltek korábban. A levelek feladásának helyszínei és dátumai pedig egybeestek a házaspár utazásainak idejével és helyszínével. Az ügyészség szerint az összeesküvés amiatt lepleződött le, hogy a japánok Velvalee tudta nélkül felszámolták azt a Buenos Aires-i címet, ahová a kémek a jelentéseket küldték.
A levelek titka
Az FBI kódfejtőinek sikerült meghatározni, hogy miről szóltak Velvalee levelei. Egy egyszerű, “nyílt kódot” használt, amelyben teljes szavakat cserélt ki és így adott hírt amerikai hadihajók helyzetéről és állapotáról.
A korábban említett három baba például az amerikai haditengerészet, a U.S. Navy nyugati parti javítóüzemeiben állomásozó hadihajó volt. Az “öreg halász, hálóval a hátán” egy repülőgép-hordozó volt, amelyet tengerealattjáró-elhárító hálóval vettek körül. Az “idős asszony, aki fát hord a hátán” egy régebbi hadihajó volt, amelynek fedélzetét még deszkákkal borították, míg a “kisfiú” az egyik romboló kódneve volt.
“A háború első számú kémnőjét” – ahogy akkor nevezték – végül 1944 július 28-án ítélték el. Mivel hajlandó volt együttműködni, ezért ejtették ellene a kémkedés vádját, így csak a háborús cenzúra megsértéséért kellett felelnie. Tíz év börtönt és tízezer dollár pénzbüntetést kapott, a West Virginiában található Alderson Reformatory for Women nevű börtönbe kellett bevonulnia. (Érdekesség, hogy ugyanitt töltötte börtönbüntetését a bennfenntes kereskedésért elítélt tévés műsorvezető, Martha Stewart is).
Velvalee 1951 április 23-án szabadult, majd New Yorkba visszatérve egy kórházban helyezkedett el. 1961-ben halt meg. A Madison Avenue 718-ban semmi nem jelzi, hogy valaha itt működött a kémnő bababoltja, napjainkban a Beretta fegyvergyár egyik üzlete található a helyén.
További cikkek kémkedésről az NLCafén:
- Mata Hari nem kém volt, hanem egy bántalmazott feleség
- Letartóztattak egy galambot, mert kémnek nézték
- Fotóznak, védik az életünket és őrzik a házat a dolgozó madarak
