Drága Kislányom!
Tudod, sajnos úgy alakult, hogy anyának és nekem már nem jó együtt, ezért szétköltözünk.
Szeretném, ha tudnád, nem te vagy az oka annak, hogy anya és apa így döntött, hanem mert néha a felnőttek sok-sok év után rájönnek, mégsem jó nekik együtt.
Mi mindig mindent megbeszéltünk anyával, sohasem veszekedtünk sem előtted, sem akkor, amikor aludtál. Sokáig próbáltunk megoldást találni rá, hogyan tudnánk megoldani ezt a dolgot kettőnk között. Elmentünk pszichológus nénihez, aki azzal foglalkozik, hogy a felnőttek meg tudják oldani a problémáikat úgy, hogy újra szeressék egymást és boldogok lehessenek, de már az első alkalommal éreztük anyával, nekünk ez már nem fog menni sajnos, így megegyeztünk abban, hogy elválunk.
Utána rögtön elmentünk egy másik pszichológus nénihez, aki gyerekekkel foglalkozik, tudod, ő Marika néni, akivel te is találkoztál. Azelőtt, hogy te találkoztál vele, anyával voltunk nála sokszor, és megkértük, segítsen nekünk abban, hogy téged minél kevésbé viseljen majd meg a szétválás. Marika néni nagyon sok okos dolgot mondott nekünk, így mi is fel tudtunk készülni arra a napra, amikor apa elköltözik otthonról. Alaposan felkészültünk rá.
Aztán eljött a nap, amit apa sosem fog elfelejteni. Összecsomagoltam a ruháimat, bepakoltam az autóba, és felmentem elbúcsúzni tőletek. Nagyon megszorongattalak téged és biztosítottalak arról, hogy apa nem fog eltűnni az életedből, és sokat leszünk együtt. Tudom, nagyon féltél ettől, mert apát az apukája elhagyta, és nem foglalkozott vele, és erről meséltem is neked. Emlékszem, alig akartál elengedni, de muszáj volt.
Később kialakult az én új életem is, megismerkedtem Ancsával. Sokszor elmondtam neked, mert voltak félelmeid, hogy nem hagylak-e el téged mégiscsak, ha Ancsával nem fogsz kijönni. Tudod, ekkor már egy éve együtt voltam Ancsával és figyeltem őt: néztem, mit szól akkor, amikor szóba hozlak téged, hogy kíváncsi-e arra, ki is vagy te, szeretne-e téged látni, találkozni veled. Sokszor hagytam, hogy ő hozzon szóba téged, mert ez is azt jelenti, hogy érdeklődik irántad.
Sok idő után jutottam el oda, hogy igen, találkoznotok kell. Tudod, ez egy nagyon nehéz feladat. Anyával is sokat beszéltünk arról, mikor van itt az ideje annak, hogy ti találkozzatok, és amikor mindhárman elérkezettnek éreztük az időt, csak akkor hoztam szóba nálad.
De már korábban is elmondtam neked, ha nem sikerül kijönnötök Ancsával vagy nem tudjátok minden tekintetben elfogadni egymást, akkor apának az a dolga, hogy keressen egy olyan nénit, akivel majd jóban tudtok lenni, és lehettek cinkostársak, barátok, vagy kialakulhat köztetek olyan kapcsolat, amit nehéz megfogalmazni, de szeretet árad belőle. Nagyon nehéz volt nekem ez az időszak, mert legbelül nagyon izgultam, hogy mi fog történni. Nekem mindennél fontosabb volt akkor is és most is, hogy neked jó legyen, de nagyon fájt volna, ha Ancsát el kellett volna hagynom emiatt.
Tudod, amikor az embereknek jó együtt, akkor nagyon nehezen hoznak meg egy olyan döntést, hogy egy harmadik ember miatt szakítsanak. Én ezt Ancsának is elmondtam előre, ami nagyon megrémisztette őt, de én mindennél jobban csak azt akartam, hogy neked jó legyen. Szerintem egy igazi apa nem is gondolkodhat másképpen.
Találkoztatok, és apró lépésekben közel kerültetek egymáshoz. Sokszor jöttél hozzánk aludni, csináltatok külön kis csajos programokat, és nagyon szépen összemelegedtetek – én pedig a háttérből figyeltem és gyönyörködtem ennek a csodának a kialakulásában. Ma már ott tartunk, hogy szomorú vagy, ha csak velem találkozol – de én ennek hidd el, nagyon örülök.
Mindig arra biztattalak, nyugodtan mondd el apának, bármit is gondolsz. Néha úgy érzem, túl jól teljesíted ezt a kérésemet, de nagyon szeretem és büszke vagyok rá, hogy ilyen kemény kiscsaj vagy. A mai világban – és amiben majd te is felnőtt leszel – ez egy óriási nagy kincs, de majd meg kell tanulnod, hogy hogyan kell használni ezt a tulajdonságot. Addig azonban csak azzal törődj, hogy ami a szíveden, az a szádon legyen!
Szeretném megköszönni neked az elmúlt éveket, hiszen felnőtteket meghazudtoló módon álltál helyt az iskolában, ahol kitűnően teljesítettél végig, a különórákon és a kis életedben, mindenhol. Nem kis dolgot tettél te meg, de ezt majd csak később fogod megérteni, amikor majd fölnőtt leszel. De hogy most is kicsit szemléltessem neked ennek a dolognak a nagyságát, és hogy milyen erős vagy, elmondok neked egy nagy titkot, amit kevesen tudnak. Apa közel sem volt ilyen erős amikor ugyanebben a helyzetben volt kisgyermekként, engem bizony nagyon komolyan megviselt a szüleim válása. Nem tudtam figyelni az iskolában, csúnyán viselkedtem az anyukámmal, és utáltam mindenkit, aki az anyukámhoz közeledett. De te ezt teljesen másként csináltad, és nagyon jó érzés, hogy már 8 évesen legyőzted apát ebben a dologban.
Maradj olyan, amilyen most vagy, és tudd, hogy mi mindannyian mindig ott leszünk a hátad mögött – Anya, Ancsa és én.
Még több nyílt levél az NLCafén!
- Nyílt levél a nőnek, aki a volt férjem babájával várandós
- “Te lettél az én igazi hősöm” – Nyílt levél az egyedülálló anyákhoz
- Nyílt levél a bántalmazott nőhöz – tudd, hogy jobbat érdemelsz
