A bagi cigánytelepen nincs közvilágítás, nincs aszfalt, valahol még a víz sincs bevezetve. Van viszont egy négyszáz fős közösség, ami embertelen szegénységben él. A felnőttek többsége írástudatlan, vagy aluliskolázott és munkanélküli.
Öt évvel ezelőtt az itt élők még természetesnek vették kilátástalan élethelyzetüket. Persze, hiszen nem ismertek semmilyen egyéb alternatívát. A BAGázs Közhasznú Egyesület 2011-ben kezdte el itt esélyteremtő munkáját, azóta szinte minden, a telepen jelenlévő társadalmi, oktatásügyi problémára külön programmal reagál.
Csoportfoglalkozások, gyerekek korrepetálása, nyári táborok, mentorképzés, számos ötletük volt már, mindegyiket sikerre vitték. Február óta a felnőtteknek általános iskolai képzést is tartanak. A dolognak hatalmas tétje van: ha a jelentkezők befejezik az általános iskolát, szakmát tanulhatnak, amivel jelentősen nő az esélyük a sikeres integrációra.
“Tavaly év végén ketten megkerestek a telepről, hogy el tudnának helyezkedni, ha meglenne a nyolcadik osztályuk. Nagyon elszántnak tűntek. Ekkor kerestük meg a Lehetőségek Iskoláját, nagy örömmel bólintottak rá a programra” – meséli dr. Both Emőke, az egyesület elnöke.
Lénának kulcsfontosságú szerepe van Bagon. A negyvenes évei elején járó asszony egyedül neveli a kislányát. Az egyesület mentorprogramjának elvégzése óta mentorként is, helyi koordinátorként is segíti az egyesület munkáját. Az oktatási program részben az ő ötlete volt. “Ültünk a konténerben, egy csoportfoglalkozáson, és valahogy szóba került a tanulás – meséli. – Amúgy is itt, a konténerben történik minden, ami fontos” – teszi hozzá nevetve azonnal.
“Segély helyett esélyt adunk – fogalmazza meg az oktatási program lényegét Emőke. – Képessé tesszük a közösség tagjait arra, hogy felelősséget vállaljanak az életükért, és célokat tűzzenek ki maguk elé.”
“Megkérdezik, hogy és te, mit végeztél? Ciki azt mondani, hogy nekem csak három osztályom van – magyarázza Léna, aki most a negyedik osztályos tananyagnál jár. Ma már amúgy is mindenhez kell legalább az általános iskola. Most tudtuk meg, hogy hamarosan a közmunkához is.”
A programban hetente 21 bagi felnőtt, valamint 19 önkéntes vesz részt. Egy tanévben két osztály főtárgyainak tananyagát sajátítják el. Vagyis azoknak, akik most szerzik meg az 1-2. osztályból a bizonyítványt, még három évig kell folytatniuk a tanulást.
Az egyesület önkéntesei heti négy alkalommal tartanak órákat Bagon. Az oktatás négy csoportban zajlik, az első asztalnál olyan felnőttek ülnek, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak, a másiknál a harmadikos, negyedikes osztály szintjén lévők, és így tovább.
“A matek a kedvencem, az megy a legjobban. Amúgy is sokat számolok fejben. Az olvasás is megy, a helyesírással szoktam vesződni, de nézd, itt már alig van hibám, csillagos ötöst kaptam!” – mutatja Léna büszkén.
Valaki munkából érkezik, mások a gyereknevelést, háztartással járó teendőket hagyják félbe az “iskola” kedvéért.
Hermann Szilvia az iskolai program helyi koordinátora. Ő hetente négy napot van itt. Két lány és két fiú jár a csoportjába. “Nagyon nyitottak, nagyon jó fejek – mondja mosolyogva. – Tanulnak, leckét írnak, és ami a legfontosabb, rendszeresen járnak az órákra. Büszke vagyok rájuk!”
“Azért persze bőven akad kihívás a munkánkban. Főként módszertani jellegű. Mit tanítsunk? Miből? Hogyan? Sokat kell készülni, persze bőven megéri. Aki rendszeresen jár, jó eséllyel le fog vizsgázni.”
“Írjuk fel a vaktérképre, hogy mely országok határosak Magyarországgal!” “Erre pedig írjuk rá az óceánok, tengerek nevét!” – hangzik el egy instrukció.
“Engem a párom inspirál – mondja a 18 éves Dzsenifer. – Neki két szakmája is van, én félbehagytam az iskolát. Nagy hiba volt, most már tudom, akkor könnyebb lett volna, ráadásul az osztálytársaimat is nagyon szerettem. Mindegy, most biztosan befejezem, utána szeretnék egy jó szakmát, bolti eladónak például szívesen mennék, de a fodrász vagy a műkörmös szakma is érdekel.”
“Először kicsit szégyenlősek voltunk, nem is egymás előtt, hanem a tanárok előtt” – mesélik nevetve a kezdetekről. Nehezen hiszünk nekik, kifejezetten oldott a hangulat.
Lecke van? – kérdezzük, “Jaj, a tanárok mindig adnak, csak néha elfelejtem…” – válaszolja egyikük.
Ország Dóra a Zeneakadémia Liszt Ferenc Emlékmúzeumában dolgozik. Bagra a szabadnapjain tud jönni, de így is minden héten itt van. Ahogy ő fogalmaz, “ki akart lépni a saját megszokott világából”, ezért jelentkezett önkéntesnek. “Szuper összeszokott csoportom van – meséli. – Igazán lelkes minden diákom. Nagy tétje van a mostani félévnek, hiszen most mutatkozik be a program. Ha a többség levizsgázik, és miért ne vizsgázna, a helyiek közül biztosan még többen kedvet kapnak a tanuláshoz.”
A Facebookon látta meg a felhívást a jogász végzettségű dr. Virág Annamária, így került kapcsolatba a BAGázzsal. Anna jelenleg környezetvédelmi szakértőként dolgozik egy nonprofit szervezetnél. Bagon nyolcadikosoknak tanít földrajzot. Persze a dolog itt némileg bonyolultabb, a földrajzban is mindig van egy kis nyelvtan, egy kis helyesírás… “A heti három óra rendszeres elfoglaltság teljesen vállalható volt – meséli. – Nekem ez volt az első igazi találkozásom a mélyszegénységben élő romákkal. Emlékszem, az első órán leült mellém egy nő, Juci, akinek tíz gyereke és 36 unokája volt, és mindössze tíz évvel volt idősebb nálam. Ott ültem a három diplomámmal, nyelvtudásommal, szingli életemmel, és arra gondoltam, hogy az én sorsom már akkor eldőlt, amikor megszülettem.”
Anna szerint megrendítő, hogy milyen alapfogalmakkal nincsenek tisztában a helyiek. Mi az, hogy kontinens? Ausztria és Ausztrália nem ugyanaz? Mégis, a leghamisabb sztereotípiák egyike épp a romák tudásával kapcsolatos. “Tény, hogy van, aki nem tudja felsorolni a környező országokat, viszont ismeri az összes gyógynövény- és gombafajt. Vagy pontosan tudja, mit jelent az üvegházhatás, mert hallotta a tévében, érdekesnek találta, és megjegyezte. Sosem tudjuk, ki milyen tudással érkezik. Ahány felnőtt, annyiféle ismeret, annyi tapasztalat az életről.”
“Valahogy úgy van ez itt, ahogy más önkéntes munkánál is érzi az ember – értenek egyet az önkéntesek. – Feltöltődünk, hiába munka után jövünk ide. Ráadásul gyakran mi kapunk többet tőlük, mint amennyit mi tudunk adni nekik.”
Rozsos Rita szintén a BAGázs önkéntese.
Év végén minden diák vizsgázik, nemrég írták a próbateszteket, mindannyian sikerrel. Azok számára, akik idén befejezik az általános iskola nyolcadik osztályát, jöhet életük első szakmája, vagy végre egy közmunkánál nagyobb perspektívát kínáló, igazi munkahely. |
“BAGázs befektetők” Kincset érő önkéntesek ide vagy oda, a program természetesen nem lenne eredményes a támogatók nélkül. “Ha nekik jobb lesz, nekünk is jobb lesz” – mondja egy támogató arra a kérdésre, hogy miért éri meg magánemberként egy szegénységben elő közösség tanulási programját rendszeres adományokkal segíteni. Az egyesület és a támogatói szerint a támogatók, a BAGázs “befektetői” lesznek, akik egy működő modell fejlesztőivé és tulajdonképpen saját jövőjük tudatos építőjévé válnak. Az egyesület oktatási programjáról, valamint a támogatási lehetőségekről itt található bővebb információ. |