A most 49 éves nő Mexikóban született, édesapja meghalt, amikor a lány még csak 11 éves volt. A problémák ekkor kezdődtek. Mivel nagyon szegény családban éltek, négy testvérével együtt dolgozniuk kellett. Normának vak nagybátyját kellett ápolnia, a férfi azonban kihasználta a helyzetet és megerőszakolta a kislányt.
Nyolc évvel később, az akkor 19 éves Norma felkeltette az egyik helyi nő figyelmét, aki modellmunkát ajánlott a csinos fiatal lánynak.
“Emlékszem, anyukám azt mondta: félek, de nem állíthatlak meg – mondta Batisdas a CNN-nek adott interjújában. – Ez volt az egyetlen reményünk egy jobb életre, és kétségbeesetten akartunk hinni benne, hogy ez így is lesz.”
A futás segítségével állt talpra – fotó: Norma Batisdas/Facebook
Nem így történt. Norma repülőre ült és meg sem állt Tokióig, ahol a megbeszélés szerint a modellügynökség munkatársai várták. Azonban szívélyes fogadtatás helyett elvették az útlevelét és bezárták egy lakásba. Mielőtt magára hagyták, még közölték vele, hogy tartozik az ügynökségnek a repülőjegy, a szállás és az ellátás árával. A fiatal lány azonban ekkor még azt gondolta, a jól fizető modellkedésből tudja majd rendezni a számlát.
Ilyen munkákra azonban nem került sor, ehelyett közölték vele, hogy egy exkluzív tokiói klubban kell megjelennie. Amit még ő sem sejtett, hogy itt egész egyszerűen elárverezik, mint egy lovat.
Egy gazdag japán férfi “vette meg”, a lány pedig így a tulajdonába került. Mivel nem beszélt japánul, sosem tudta, hogy mi zajlik körülötte, idővel pedig egyre keményebb zaklatásoknak lett kitéve. Bedrogozták és megverték, ráadásul, amikor az egyik ilyen eset után megszökött és a rendőrséghez fordult, döbbenettel tapasztalta, hogy a japán rendőrök a fülük botját sem mozdítják.
Szeretne erőt adni más áldozatoknak – fotó: Norma Batisdas/Facebook
“Semmit sem csináltak. Azt mondták, rossz lány vagyok, mert egy bárban dolgozom” – emlékszik vissza a rekorder maratonfutó.
Évek teltek el így, míg Norma segítséget nem kapott egy apácazárda tagjaitól, akik védelmükbe vették a lányt. Az ő támogatásukkal tudott Kanadába menekülni, ahol később férjhez ment és családot alapított. Az elmúlt évek azonban nem múltak el nyomtalanul, Norma alkoholista lett, emiatt tönkrement a házassága, és nehezére esett megtartani a munkáját.
A fordulópont akkor következett be, amikor 11 éves fiát súlyos szembetegséggel diagnosztizálták. Ekkor döntött úgy, hogy kitör az ördögi körből, és ekkor fedezte fel a futást is, mint a feszültség levezetését szolgáló módszert.
Megmászta a világ hét legmagasabb csúcsát is – fotó: Norma Batisdas/Facebook
“Eleinte éjszakánként futottam, hogy mások ne hallják, hogy közben sírok – mondta a kétgyerekes anyuka. – Később ezen keresztül tanultam meg uralni az érzelmeimet is, amelyek korábban teljesen kikészítettek, kiszívták az összes energiámat és életkedvemet.”
Hat hónappal azután, hogy életében először futócipőt húzott, sikerült bekerülnie a világ egyik legismertebb futóversenyére, a Boston maratonra.
“Azért lettem sikeres futó, mert elképesztő mennyiségű stresszt kellett feldolgoznom – osztotta meg a titkot. – A futástól kaptam valamit, amit az irányításom alatt tarthatok. A fiam betegségét nem befolyásolhattam, a korábbi életemben történt eseményekre sem lehettem hatással. De amikor felveszem a cipőmet és futni indulok, akkor tudom, hogy én irányítok.”
A futás azonban nem volt elég, ezért Batisdas figyelemfelkeltő akcióba fogott, hogy a gyerekkori vakságért felelős genetikai rendellenességek kezelésére felhívja a figyelmet. Ennek keretében megmászta a világ hét legmagasabb hegycsúcsát. 2013-ban pedig újabb ötlete támadt és felhívta egy barátját, Brad Riley-t, aki az emberkereskedelem ellen küzdő iEmpathize nevű csoport vezetője. Norma ötlete egyszerű volt: megszervezni a világ leghosszabb triatlonversenyét, amely a világ ismert emberkereskedelmi útvonalain megy végig.
Ennek eredményeként Batisdas 2014-ben 65 nap alatt tette meg a mexikói Cancun és Washington D. C. közti távot, úszva, futva és kerékpáron.
6-10 mérföld úszás több mint két hónapon keresztül, minden egyes nap – fotó: Norma Batisdas/Facebook
“Amikor megnéztük a távolságokat, hogy mennyit kell biciklizni, futni és úszni, egyből láttuk, hogy mi áll előtte – emlékezett vissza Riley. – Csaknem háromszor akkora távot tett meg, mint a férfi rekorderek. Ez annyit jelent, hogy minden egyes nap 6-10 mérföldet úszott, 100-120 mérföldet tekert biciklin, aztán 30-40 mérföldet futott, de volt olyan nap is, amikor 160 mérföldet tett meg futva.”
Az iEmpathize csapata végigfilmezte a rekordkísérletet, amelyből egész estés dokumentumfilmet szeretnének készíteni, Be Relentless címmel. A film költségeit fedező kampány jelenlegi is fut az Indiegogo oldalán.
“Minden egyes alkalommal, amikor kételkedünk az emberkereskedelem áldozatainak a szavában, csendben azt mondjuk: »a ti hibátok«. Ez szörnyű dolog” – mondta Batisdas.
Rekorder futása során keveredett közúti balesetbe és vadállatok is megtámadták – fotó: Norma Batisdas/Facebook
A rekordkísérlet végén hozzá hasonló korábbi áldozatok tömege várta, akik tapsolva és éljenezve futották le vele az utolsó mérföldeket. Batisdas szerint a rekord felállításával rávilágított a problémára, de ugyanakkor támogatást is szeretett volna más áldozatoknak, megmutatva, hogy mennyit változhat az ember önbecsülése és körülményei.
“Nagyon hosszú egy ilyen út, bárcsak azt mondhatnám az áldozatoknak, hogy egy-két lépést kell megtenniük – mondta a CNN-nek nyilatkozva a rekorder futó. – De nagyon sok elköteleződést kíván, mivel nem változtathatjuk meg azt, ami korábban történt. De ha kiállunk, azzal minden egyes áldozatnak erőt adhatunk.”
További cikkek emberkereskedelemről az NLCafén:
- “Eladták egy pohár borért” – emberkereskedelem Magyarországon
- Védett nők: áldozatok titkos menhelyén jártunk
- Több mint 43 ezer alkalommal erőszakolták meg a 16 éves lányt
