A 19 éves Vértesi Alexa vakon tanul hegedülni. Mestere részenként lejátssza a darabokat, ő pedig megpróbálja utána játszani. “Gyorsan tanulok. Az első lépés, hogy tudjam, milyen hang jön a másik után, azután addig gyakoroljuk, amíg tisztán megy” – meséli a lány.
Csodálkozott azon, hogy Horváth László egyből igent mondott és tanítani kezdte, pedig még sosem volt látássérült tanítványa:
Az első óra előtt mindketten izgultunk, azután gyorsan összecsiszolódtunk. Új módszert talált ki a mesterem, amire nincs semmi útmutatás a zeneoktatásban. A múlt heti vonósverseny után is kérdőre vonták a kollégái, mindenki arra volt kíváncsi, hogyan gyakorlunk. Akkor Vivaldi a-moll hegedűversenyének I. tételét játszottam.
A kaposvári regionális vonósversenyen Alexa meg is mutatta, hol tart a négy éve tartó tanulásban:
Alexa szerint nem könnyű tisztán hegedülni, sokfélék az ujjrendek, rengeteg a technikai fogás, amivel próbára teszi a muzsikust a zeneszerző. Ráadásul zenetanuláskor nem hagyatkozhat a kotta instrukcióira, amiben persze benne vannak a hangok s az instrukciók, hogyan kell játszani: pl. csendesebben, hangosabban. Előfordul, hogy az e-mailen átküldött darabbal kezd el barátkozni, meghallgatja párszor, mielőtt közösen gyakorolni kezdik.
A lány nem tudja, meddig bővíthető fejben tartott repertoárja: “Mivel kívülről tudom a darabokat, hosszabb távon megmaradnak, mint ha csak kottából játszanék” – mondja, hozzátéve, hogy a régen tanultakat gyorsan visszahozza, a nehezebbek közül 8-10-et tud.
Ha látna, Alexa szívesen játszana szimfonikus zenekarban is, de erre nincs sok esélye, mert ekkora műveket még neki is nehéz volna fejből lejátszani. De nem kesereg: így sem érzi holtágnak a zenét. Úgy tervezi, hogy mindig ott lesz az életében a hegedű, ezért pár évet zenei szakközépiskolában fog tanulni, s emellett idén elmegy felvételizni anglisztika szakra. Ha felveszik, halasztani fog, mert egyszerre egy állami intézményben biztosított az ingyenes oktatás. Maximalista, ezért a legszívesebben párhuzamosan tanulna a két helyen.
Alexát mindenhova elkíséri hűséges társa, Fahéj, akit a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola képzett.
Legutóbbi fellépésén, mielőtt kilépett volna a színpadra, Fahéj a nézőtéren felrakta a fejét a térdére:
A kabalám volt, még az utolsó percekben is erőt adott, és megnyugtatóan hozzám bújt. Pontosan tudta, hogy ki kell oda mennem. Amikor meglátott, fel akart pattanni és odarohanni hozzám. A színpadon hallottam, hogy megmozdult, és majdnem elnevettem magam. A végén úgy bújt hozzám, mintha egy éve nem látott volna, levezetésként kimentünk labdázni a zuhogó esőbe” – mesélte Alexa.
